Antiklerikalizmus

(Antiklerikális szócikkből átirányítva)

Az antiklerikalizmus a vallás és az egyház világi hatalma ellen irányuló mozgalom,[1] illetve olyan politikai attitűd, amelynek lényege az egyházi vagy vallási személyekkel szembeni társadalmi vagy politikai ügyekben megnyilvánuló ellenségesség.[2]

Nem irányul a hívők vallásos meggyőződése ellen, hanem azt akarja megakadályozni hogy klérus a hívők politikai magatartását befolyásolja vagy irányítsa. Fontos követelése az állam és az egyház szétválasztása (szekularizáció).[1]

EtimológiaSzerkesztés

Összetett szó: anti + klerikális + -izmus szavak összevonásából.

  • az anti- az ógörögből (ἀντι-) származik, jelentése: valamivel ellentétben álló
  • a klerikális a papsághoz, a klérushoz tartozó, azzal kapcsolatos;[3]
  • az -izmus toldalékszó, amely áramlatot, irányzatot jelző főnévképző latin megfelelője.[4]

FormáiSzerkesztés

 
Világtérkép, amely olyan államokat mutat be, amelyek korábban vagy jelenleg állami ateizmust gyakoroltak (-nak).[5][6][7][8] Az állami ateizmus potenciálisan az antiklerikalizmus egyik formája.
  Azok az országok, amelyek korábban állami ateizmust gyakoroltak
  Azok az országok, amelyek jelenleg állami ateizmust gyakorolnak
[9][10][11][12]

Az újkori antiklerikalizmus fő formái:

Leginkább Franciaországban volt jellemző, amely a főpapság feudális privilégiumai és állítólagos korrupciója, valamint a cenzúra és az egyházi oktatás segítségével a társadalomra kényszerített, a felvilágosodás tanaival ellentétes egyházi nézetek ellen irányult.[2]
A liberalizmus azt hangoztatta, hogy az egyház zsarnoki kormányzatokat támogat és tudománytalan tanokat erőltet a társadalomra.
Sok európai államban, ahol a katolikus egyház erős volt (Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Németország), antiklerikális mozgalmak vagy pártok alakultak.
A marxista-leninista doktrína alapján a vallás a nép ópiuma, amely akadályozza az embereket az osztályelnyomás és a kizsákmányolás felismerésében, így akadályozza a szükséges forradalom megvalósulását. Materialista alapon tagadták a lélek, a túlvilág és Isten létét. Felszámolták az egyházi oktatást és számos kommunista országban támogatták a vallásellenes csoportok létrejöttét.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Politikai kisszótár (1986, Kossuth) 
  2. a b Bogdanor, Vernon. Politikatudományi enciklopédia (2001.) 
  3. klérus | Magyar etimológiai szótár | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
  4. Definíció & Jelentés Izmus. www.szotarjelentese.com. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
  5. Ernst B. Haas – Professor Ernst B. Haas: Nationalism, Liberalism, and Progress: The dismal fate of new nations. 1997. ISBN 978-0-8014-3109-8 Hozzáférés: 2020. nov. 23.  
  6. Phil Zuckerman: Atheism and Secularity [2 volumes]. 2009–12–21. ISBN 978-0-313-35182-2 Hozzáférés: 2020. nov. 23.  
  7. Sabrina P. Ramet: Nihil Obstat: Religion, Politics, and Social Change in East-Central Europe and Russia. 1998. ISBN 978-0-8223-2070-8 Hozzáférés: 2020. nov. 23.  
  8. Protest for Religious Rights in the USSR: Characteristics and Consequences. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  9. Jay Mallin: Covering Castro: Rise and Decline of Cuba's Communist Dictator. 1994–01–01. ISBN 978-1-4128-2053-0 Hozzáférés: 2020. nov. 23.  
  10. Jeroen Temperman: State-Religion Relationships and Human Rights Law: Towards a Right to Religiously Neutral Governance. 2010. ISBN 978-90-04-18148-9 Hozzáférés: 2020. nov. 23.  
  11. No religion for Chinese Communist Party cadres”, Deccan Herald, 2011. december 19. (Hozzáférés ideje: 2020. november 23.) (angol nyelvű) 
  12. Martin Zatko – Ron Emmons: The Rough Guide to Vietnam. 2012–07–12. ISBN 978-1-4093-5936-4 Hozzáférés: 2020. nov. 23.