Főmenü megnyitása

Antonio Salviati (Vicenza, 1816. március 16.Velence, 1890. január 25.) olasz mozaikművész és iparos.

Antonio Salviati
A velencei Szent Márk katedrális mozaikja
A velencei Szent Márk katedrális mozaikja
Született 1816. március 18.[1][2]
Vicenza
Elhunyt 1890. január 25. (73 évesen)[3][1][2][4]
Velence
Állampolgársága olasz (1861. március 17. – 1890. január 25.)
Foglalkozása
  • vállalkozó
  • üzletember
  • művész
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Salviati témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A jogot a padovai és bécsi egyetemen végezte és ügyvédi pályára lépett. Egy római utazás, ahol alkalma volt a középkornak hires mozaikműveit szemlélni és George Sand Les maitres mosaistes című könyvének olvasása ébresztette benne a gondolatot, hogy újra életre hívja ezt a hajdan oly híres művészetet. Murano szigetén gyárat alapított, s művei az 1862. évi londoni világkiállításon feltűnést keltettek. Gyárával iskolát kötött össze, ahonnét tehetséges művészek kerültek ki. Salviati azonfelül a velencei híres poharak művészetét újította fel a középkori gyártási módszer szerint és 1867-ben egy részvénytársaságot alapított, melynek tíz éven át igazgatója volt. Legnevezetesebb munkái és restaurálásai: a westminsteri apátság, a windsori kápolna, a londoni Szent Pál székesegyház, a párizsi nagy opera előcsarnoka, a velencei Szent Márk-templom, a londoni South Kensington múzeum, a linzi templom, az erfurti székesegyház, a washingtoni parlament-épület, a Villa Pringsheim Berlinben és kiválólag az Aix-de-Chapelle székesegyházának restaurálása.

ForrásSzerkesztés

  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. BnF források (francia nyelven)