Anyarács

Az anyarács egy méhészetben használt eszköz. A rács nyílásai akkorák, hogy a dolgozók átférjenek rajta, de a nagyobb termetű herék és a párzott, petéző anyák nem. A fiatal anyák még átférnek. A leggyakrabban használt méret 4,2 mm. A nyílások hosszúkásak, és a jól elkészített rács nyílásainak széle tompa, nem okoz sérüléseket.

Célja az anya elkülönítése (lásd mézkamra) vagy a herék kiszűrése pároztató kaptárban, vagy az idegen herék megakadályozása abban, hogy részt vegyenek a párzásban. Anyátlan dajkacsaládoknál is használják, hogy a kóbor anyák ne tudjanak beköltözni.

Hátránya, hogy megnehezíti a közlekedést, és idegenkednek is tőle. Ha az egyik elválasztott részen nincs röpnyílás, akkor az odakerült herék bent rekednek; erre ügyelni kell.

Sokszor betapasztják viasszal és propolisszal, így sok nyílás összeszűkül vagy eltömődik, ami tovább akadályozza a közlekedést. Tisztítható kapargatással, vagy ha az nem elég, akkor meg kell várni, amíg hideg lesz, és drótkefével le lehet dörzsölni, miután negyed órát ázott forró lúgos vízben.

Típusai

Különféle típusú anyarácsokat készítettek, de nem mindegyik terjedt el.

A gömbölyített fapálcikás rács előnye, hogy kíméli a méheket. Méretre kell készíteni, mert nem lehet darabolni. Pontosan készíteni nehéz, emiatt drága is, ami akadályozza elterjedését.

A lépes anyarács csak függőlegesen használható. A kaptár kereteinél kisebb keretet kiépíttetik, és anyarácsszegéllyel látják el. Természetes, és a megszokott utakon lehet közlekedni, de nem lehet rajta lyuk. Erre ügyelni kell. Később is átrághatják, mint más lépeket. A család jobban érzi a fészek és a mézkamra összetartozását.

Horganylemez vagy műanyag anyarács. Darabolható, keretbe foglalható. Ha fektetik, akkor úgy kell elhelyezni, hogy a nyílások keresztezzék a léputcákat. Használat után arról az oldalról kell felfeszíteni, amerre a nyílások állnak, különben könnyen eltorzul. Oldalsó és felső mézkamrához keretbe foglalják. Felső mézkamrához alatta és felette 7 mm-t hagynak közlekedésre.

A sodronypálcás rácsot vastag drótszálak alkotják, amiket bádogszalagokkal vagy öntöttvas pántokkal rögzítenek egymáshoz. Ha a hidak túl messze vannak egymástól, akkor a rács könnyen torzul. Méhkímélő, de nem darabolható, méretre kell rendelni. Hibáin úgy javítanak, hogy a hidakkal keresztbe keretléceket foglalnak, amelyek kimerevítik, nem hagyják elgörbülni, és a közlekedést is segítik.

Az elgörbült, eltorzult anyarács használhatatlanná válik, mert ahol a nyílások tágabbakká váltak, ott átbújhat a petéző anya és a herék is átjöhetnek.

Források

Örösi Pál Zoltán: Méhek között. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1957