Főmenü megnyitása

Apellész (2. század) ókeresztény író, gnosztikus vezető.

Apellész
Foglalkozása teológus

Markión tanítványa volt, de később talán elhagyta az irányzatot. Tertullianus szerint[1] ez azért történt, mert Apellész intim kapcsolatba került egy Philumené nevű nővel, aki állítólag egy angyal tulajdona volt. Az angyal kinyilatkoztatásokat adott a nőnek, melyeket Apellész nyilvánosságra hozott.[2] Phanerószeisz (’Kinyilatkoztatások’) című munkája nem más, mint Philumené kijelentéseinek a feljegyzése.

Később Alexandriába ment, ahol továbbfejlesztette tanulmányait egy módosított markionizmussá, mely elismeri, hogy Krisztusnak valódi emberi teste volt, de születését tagadja. Mestere dualizmusát így monarchiatanná alakította, amennyiben a Démiúrgoszt a jóságos Isten teremtményének tartotta. Szüllogiszmoi című iratában vitatta Mózes könyveinek igazságát és Istentől való eredetét. Megfordult Rómában is, utolsó feljegyzések római jelenlétéről a második század végére vonatkoznak.[3]

Apellész követői ismeretlenek. Tertullianus írt egy traktátust ellenük, mely nem maradt fönn. Szent Ambrus a 4. század során De paradiso című munkájában szintén eme csoport ellen nyilatkozott, de hogy a csoport akkor még létezett-e, vagy Ambrus egyszerűen csak lemásolta Tertullianus egyik mára már megsemmisült művét, nem tudható.

ForrásokSzerkesztés

  1. De praescriptione haereticorum 30.
  2. 'DE CARNE CHRISTI AND ITS ANTECEDENTS'. tertullian.org. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
  3. Caesareai Euszebiosz Ecclesiastical History
  • Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Sajtó alá rend. és a bibliográfiát összeáll. Perendy László. Budapest: Szent István Társulat. 2004. = Szent István Kézikönyvek, 10. ISBN 963-361-632-8  

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Apelles (gnostic) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.