Apró fillércsiga

puhatestű faj

Az apró fillércsiga vagy örvényes tányércsiga (Anisus vorticulus) a csigák (Gastropoda) osztályának Lymnaeoidea öregcsaládjába, ezen belül a Planorbidae családjába tartozó európai elterjedésű, állóvizekben élő vízicsiga.[1]

Infobox info icon.svg
Apró fillércsiga
Anisus vorticulus.jpg
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Heterobranchia
Csoport: Euthyneura
Csoport: Tectipleura
Öregrend: Hygrophila
Rend: ?
Öregcsalád: Lymnaeoidea
Család: Planorbidae
Alcsalád: Planorbinae
Nemzetség: Planorbini
Nem: Anisus
S. Studer, 1820
Faj: A. vorticulus
Tudományos név
Anisus vorticulus
(Troschel, 1834)
Szinonimák
  • Anisus (Anisus) vorticulus (Troschel, 1834)
  • Anisus (Disculifer) vorticulus (Troschel, 1834)
  • Planorbis vorticulus Troschel, 1834
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Apró fillércsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Apró fillércsiga témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Európai és nyugat-szibériai faj. Elsősorban Közép- és Dél-Európában honos. Élettere északon Dél-Svédországig, keleten az Ob folyóig, nyugaton a Brit-szigetekig terjed. Szórványosan előfordul Észak-Kazahsztánban és Törökországban is. Svájcban 500 m magasságig találták meg.

Magyarországon népes állományát mutatták ki az Alpári-Holt-Tiszában.

MegjelenéseSzerkesztés

Az apró fillércsiga háza erősen lapított korong alakú, 0,6-1,2 mm magas, 2,5–7 mm széles és 5-5,5 kanyarulatból áll. Színe barnás szaruszín. Alsó oldala lapos, míg a felső kissé homorú. Kanyarulatai domborúak, köztük a varratok jól definiáltak. Az utolsó kanyarulat közepén tompa él húzódik. Szájadéka ellipszis alakú, ferdén metszett. Az állat szürkésfekete, vére piros.

Hasonló faj a lemezcsiga (Anisus vortex), de a fillércsiga kisebb, házán a kiemelkedés tompa és kanyarulatai mindkét oldalon kerekítettek.

ÉletmódjaSzerkesztés

Álló vagy lassan mozgó, növényzetben gazdag, tiszta vizek lakója. Kedveli a víz magas oxigén- és kalciumszintjét. Gyakran a felszínen, a békalencse (Lemna) között úszva található. Moszatokkal táplálkozik, amelyeket a vízinövények felületéről kapargat le. Elviseli élőhelye ideiglenes kiszáradását nyáron és teljes befagyását télen. A túl gyors folyású vizeket vagy a növényzettel teljesen benőtt környezetet nem tolerálja.

A 3 mm átmérőjű csigák már képesek szaporodni. Egy egyed évente összesen kb. 500 petét rak május és augusztus között. Alkalmanként 1-6 petét tartalmazó csomagot rak le, amelyek a vízimadarak lábára tapadhatnak és más vizekbe is átvihetik a csigát. 24 °C-on 10 nap alatt kikelnek a kiscsigák, amelyek három hónap alatt érik el a 4 mm átmérőt a következő év júniusára pedig elérik végleges méretüket. A csigák többnyire a második telükön pusztulnak el.

Környezetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Bár nagy területen elterjedt, populációi szigetszerűek. Élőhelyeit a lecsapolás, szennyezés és a műtrágyázás okozta eutrofizáció fenyegeti. Angliában minden populációja veszélyeztetett. Ausztriában az 1990-es évek óta drámaian visszaesett a létszáma és a Donau-Auen Nemzeti Parkból ki is pusztult. Kritikus a helyzete Németországban, Dél-Svájcban és Csehországban is. 2011-ben Németországban az év csigájának választották.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés