Aragóniai Erzsébet portugál királyné

portugál királyné
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. július 4.

Aragóniai Erzsébet (Zaragoza, 1277. – Estremoz, 1336. július 4.), más néven Portugáliai Szent Erzsébet (katalánul Elizabet, spanyol és portugál nyelven Izabella), Coimbra védőszentje, III. Péter aragóniai király leánya, II. András magyar király dédunokája, Árpád-házi szent Erzsébet nagyunokahúga. Nevét is nagynagynénje tiszteletére kapta.

Aragóniai Erzsébet portugál királyné
SzületettIsabel de Aragón
1271. január 4.
Aljafería[1]
Elhunyt1336. július 4. (65 évesen)
Estremoz
Állampolgársága
HázastársaDénes portugál király (1282. február 11. – 1325. január 7.)[2]
Gyermekei
SzüleiHohenstaufen Konstancia aragóniai királyné
III. Péter aragóniai király
Foglalkozásapolitikus
TisztségeQueen Consort of Portugal (1282. február 11. – 1325. január 7.)
SírhelyeMonastery of Santa Clara-a-Nova
A Wikimédia Commons tartalmaz Aragóniai Erzsébet portugál királyné témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

III. Péter aragóniai király és Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnő leánya. Apja, III. Péter Árpád-házi szent Erzsébetnek volt az unokaöccse, aki Szent Erzsébet húgának, Magyarországi Jolán aragóniai királynénak a fiaként II. András magyar király unokája volt.

Erzsébet tizenkét éves volt, amikor férjhez adták Dénes portugál királyhoz. Két gyermekük érte meg a felnőttkort:

Egy további gyermeküknek még a neve vagy a neme sem maradt fenn; valószínűleg még csecsemő korában meghalt.

Magyarul nem tudott, példaképe mégis nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet volt. Mindkét szentet rózsákkal ábrázolják, hiszen hasonló csoda esett meg velük. Izabellát Portugáliában a „Béke angyalának” is nevezték, mert ő közvetített férje és fia, Alfonz viszályában. A nagy természetű Dénes nem bizonyult jó férjnek; több szeretőt is tartott, végül elűzte feleségét, akit azzal vádolt, hogy helyette Alfonzhoz húz. Később, betegségében visszahívta, és Izabella haláláig ápolta férjét. A király halála után belépett a ferences rendbe, és jótékonyságáról vált híressé. Vagyonát és ékszereit eladta, árukat pedig szétosztotta a szegények és a kolostorok között.

A ferences harmadrendiek ruhájában zarándoklatokra indult. Gyalog ment el Compostelába, Szent Jakab sírjához, majd visszavonult Coimbrába, az általa alapított klarissza kolostorba. Szerzetesi fogadalmat csak a halálos ágyán tett, hogy a szegénységi fogadalom ne akadályozza a jótékonykodásban.

A kolostort utoljára akkor hagyta el amikor elindult, hogy békét közvetítsen fia, IV. Alfonz és a veje, a kasztíliai IV. Ferdinánd viszályában. Az út és a testvérháború miatt érzett fájdalom felőrölte erejét. Estremozban magas lázzal ágynak esett, és nem épült fel belőle. 1336. július 4-én, lánya és menye karjai között szenvedett ki.

Halála után

szerkesztés

Holttestét Coimbrába vitték. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, mert ereklyéi körül csodák történtek. Szentté avatásának eljárását 1576-ban indították el. 1612-ben felnyitották sírját, és testét épségben találták. 1626-ban avatta szentté VIII. Orbán pápa. Ünnepét még ebben az évben felvették a római naptárba, és halálának napjára, július 4-re tették. 1694-ben áthelyezték július 8-ra, hogy kivegyék Szent Péter és Pál ünnepének oktávájából. 1969-ben visszahelyezték július 4-re, mivel az oktáva megszűnt.

Sírja Coimbrában, a Szent Klára-kolostor templomában van. Szobrát minden páros évben körülhordozzák a városban.

  1. Antonio Sánchez Moguel: La reina Santa de Portugal (Estudio sobre la fecha y el lugar de su nacimiento) (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2007. szeptember 7.)
  2. p11336.htm#i113355, 2020. augusztus 7.