Az arbedói csatát 1422. június 30-án vívta az Ósvájci Konföderáció és a Milánói Hercegség.

Arbedói csata
A csata korabeli ábrázolása
A csata korabeli ábrázolása

Időpont 1422. június 30.
Helyszín Aberdo közelében
Eredmény Milánói győzelem
Szemben álló felek
Early Swiss cross.svg Ósvájci Konföderáció
Flag of the Duchy of Milan.png Milánói Hercegség
Parancsnokok
Ulrich Walter
Francesco Bussone
Angelo della Pergola
Szemben álló erők
3-4 ezer
9 ezer
Veszteségek
500
1000
Térkép
Aberdo (Svájc)
Aberdo
Aberdo
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 21′ 00″, k. h. 9° 04′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 00″, k. h. 9° 04′ 00″

ElőzménySzerkesztés

A Milánói Hercegség és a svájciak hosszú ideje vetélkedtek az Alpokon átvezető kereskedelmi útvonalak ellenőrzéséért. A milánóiak 1422 márciusában, Angelo della Pergola zsoldoskapitány vezetésével, meglepetésszerűen elfoglalták Bellinzonát, amely a Szent Gotthárd-hágóhoz vezető utat uralta. A területet Uri és Obwalden kantonok ellenőrizték addig. A két kanton megpróbálta rávenni az államszövetség többi résztvevőjét egy közös katonai akcióra, de csak Luzern és Zug küldött katonákat.[1]

Az ütközetSzerkesztés

Június 24-én a svájci csapatok átkeltek a Szent Gotthárd-hágón. Június 30-án a 3-4 ezer gyalogosból álló sereg Aberdótól öt kilométerre északra táborozott. A katonák többsége alabárdos volt, kiegészítve néhány száz lándzsással és számszeríjásszal, amikor megérkezett Angelo della Pergola és Francesco Bussone milánói főkapitány hatezer nehézlovasa és háromezer gyalogosa.[1]

A svájciak felvették a hagyományos négyzet alakzatot, és a nehézlovasság több támadását is visszaverték, súlyos veszteségeket okozva a milánóiaknak. Bussone leparancsolta embereit a lovakról, akik ezután gyalogosan támadtak a svájciakra. A svájci szárnyakat a gyalogság rohamozta meg. Mivel a milánói nehézlovasság dárdái hosszabbak voltak az alabárdoknál, a svájciak megpróbáltak visszavonulni Arbedo és a Ticino-folyó felé. Mivel a folyó elérése lehetetlennek tűnt, Ulrich Walter, a legnagyobb egység, a luzerniek parancsnoka megpróbált tárgyalni a megadás feltételeiről, de Bussone elutasította.[1]

A csata további nyolc órán át folytatódott, amikor megjelent hatszáz – takarmányt rekviráló – katona a helyszínen, akit a milánóiak a svájci erősítés előhadának gondoltak. A milánói csapatok átrendeződését kihasználva a svájciak kitörtek a gyűrűből, átkeltek a Ticinón, és elindultak a hágó felé. A svájciak nagyjából ötszáz katonát vesztettek, és a trén is az ellenség kezébe került. A milánói halottak száma ezer körül volt. Bellinzonát a következő nyolcvan évben a milánóiak ellenőrizték. A svájciak levonták a tanulságát az ütközetnek, és az alabárdok helyett hosszabb lándzsákkal szerelték fel gyalogosaikat.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Arfaioli 56. oldal
  2. Arfaioli 57. oldal

ForrásokSzerkesztés