Arday Géza (Budapest, 1973. február 4. –) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, író és tanár. Önálló kötetek és monográfiák szerzője.

Arday Géza
ArdayG.jpg
Született 1973. február 4. (48 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, irodalomtörténész, kritikus, tanár

ÉletpályaSzerkesztés

1999-ben Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett tanári diplomát. Egyetemi utolsó évében már tanított; első tanári állása az Istenhegyi úti osztrák iskolában volt.

Három évig a környezetvédelmi tárcánál tanácsosként dolgozott, majd 2002 után éveken keresztül ismét tanárként vállalt állást. Ebben az időszakban egyéni kutatásai alapján irodalomelméleti és esszéköteteket jelentetett meg külföldön. Kormányhivatalnokként az agrár tárcánál, majd a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban volt középvezető, azután két és fél évig a Miniszterelnökségen dolgozott. 2014-től két esztendeig a kulturális kabinet (EMMI) tanácsadója volt. 2015-től a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának Szerzői Jogi Szakértői Testületének tagja és szakértője.

Tanulmányai magyarországi és külföldi folyóiratokban jelennek meg. Hazai, külhoni intézményekben és szervezeteknél tart előadásokat.

Társadalmi tevékenységSzerkesztés

A '90-es években a Sárospataki Nyári Anyanyelvi Kollégium Egyesületének alelnöke, majd a Konzervatív Fiatalok Klubjának (KOFIK-nak) volt elnökségi tagja, ahol kulturális összejöveteleknek nyújtott teret. A '90-es évek végén Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Ifjúsági Tagozatának az elnökeként tevékenykedett.

Több hazai és határontúli szervezet és intézmény munkáját segítette. Rendszerváltás utáni alapítása után a Magyar Történelmi Családok Egyesületének az elnökségi tevékenységében is részt vett. Munkája mellett az elmúlt két évtized alatt társadalmi szervezetek életében vállalt szervező feladatot. Másfél évtized óta tagja a Johannita Rend Magyar Tagozatának, ahol a Rend tagozati folyóiratát szerkesztette 2011 és 2015 között.

A kultúra és művészet iránti elkötelezett alkotóként kiállítások megnyitásával és kötetek szerkesztésével is foglalkozik. 2001 óta a Magyar Írók Egyesületének tagja.

DíjakSzerkesztés

  • Erdélyért Emlékérem (1994)
  • Hermann Ottó-díj (1999)
  • Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2001)
  • József Attila-díj (2021)[1]

KötetekSzerkesztés

  • Szabó Dezső szemlélete és egyénisége; Bp., Szenci Molnár Társaság, 2003
  • Beke Albert (h)arcai; Bp., Szenci Molnár Társaság, 2003
  • De hol vannak a gyerekek?; Hága, Mikes International, 2006
  • Írók az emigrációban. Nyugati magyar irodalom, Hága, Mikes International, 2008
  • Hódító szellemek – Tizenhárom esszé, Hága, Mikes International, 2009
  • Ami a tankönyvekből kimaradt. Irodalomóra haladóknak; Bp., Nyitott Könyv, 2011
  • A tehetség az emberé, a nagyság a sorsé; Bp., Nyitott Könyv, 2013
  • Gyermektelen írók a diktatúra idején; Bp., L'Harmattan–Könyvpont, 2013
  • A Johannita Rend Magyar Tagozatának arcképei. Hálakötet a 90 esztendőért; Bp., L'Harmattan, 2014
  • Horizontmentés. Esszék, tanulmányok, pályaképek; Bp., L'Harmattan, 2015
  • Tegnap is van, nem csak holnap, Bp., L'Harmattan, 2015
  • Szellemi iránytű az emigrációban, Cs. Szabó László pályaképe; Bp., L'Harmattan, 2018
  • Aki mindent másként lát; Bp., L'Harmattan, 2018
  • Errefelé sok a valóság. Tanulmányok és esszék; L'Harmattan, Bp., 2019

ForrásSzerkesztés

  • Bárány Tamás: Sorsukra hagyott szélmalmok, Lyukasóra, 2003. 11. sz., 34. old.
  • Földes Anna: Gyermektelenek ajándéka gyermekeinknek, Népszava, 2008. szept., 6. old.
  • Dr. Beke Albert: Ismét van nagy esszéírónk, in: Keserű igazságok, Bp., L'Harmattan Kiadó, 2014, 290-295. old.
  • Majtényi Zoltán: Irodalomszemléleti remekmű, Kapu, 2014. júl.-aug., 64-66. old.
  • Szilléry Éva: Arcképek, sorsok és életutak mentén, Magyar Hírlap, 2014. július 4.
  • Hungarian World Encyclopedia, I. köt., 2008, 52. old.
  • Honlap: https://ardaygeza.hu/

JegyzetekSzerkesztés

  1. Adél, Hercsel: Kásler Miklós kitüntette Stefka Istvánt március 15. alkalmából (magyar nyelven). index.hu, 2021. március 15. (Hozzáférés: 2021. március 15.)