Főmenü megnyitása

Arnóthy Krisztina

író, újságíró, kritikus

Arnóthy Krisztina[1] (Eredeti, születési neve: Kovách Krisztina, előneve: szendrői, de néhol szerepel a Szendrői-Kovách névváltozatként is.[2] Álnevei: Arnóthy Kriszta, Christine Arnothy, de három bűnügyi regénye először a William Dickinson írói álnéven jelent meg; Budapest, 1930. november 20. – ?, 2015. október 6.) magyar-francia író, újságíró, kritikus. Kovách Aladár író lánya.

Arnóthy Krisztina
Christine Arnothy Deauville-ben 1989. szeptemberében.
Christine Arnothy Deauville-ben 1989. szeptemberében.
Élete
Születési név
  • Irène Kovach de Szendrö
  • Szendrői-Kovách Krisztina
Született 1930. november 20.
Budapest
Elhunyt 2015. október 6. (84 évesen)
Svájc?
Házastársa Claude Bellanger
Gyermekei
  • Pierre Bellanger
  • François Bellanger
Pályafutása
Írói álneve Arnóthy Kriszta, Christine Arnothy, William Dickinson
Kitüntetései
  • Prix Interallié (1980)
  • Prix Maison de la Presse (1989)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka (2003)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Magyar Érdemrend
Arnóthy Krisztina weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnóthy Krisztina témájú médiaállományokat.

Családjával 1948-ban Ausztriába, majd 1952-től Nyugat-Németországba vándoroltak ki. Első regényei, elbeszélései magyar nyelven Münchenben és Kölnben jelentek meg Arnóthy Kriszta néven.

Nagy nemzetközi figyelmet és sikert könyvelhetett el a Tizenöt éves vagyok, és nem akarok meghalni (J'ai quinze ans et je ne veux pas mourir) című 1955-ben megjelent könyve, amelyben egy fiatal lány második világháború alatti történetét meséli el. 1955-től telepedett le Franciaországban. Ettől kezdve műveit számos nyelven kiadták. Körülbelül ötven könyve jelent meg.

A fogoly bíboros és A család barátja című regényei némileg futurisztikusak.

Életének következő szakaszában, idősebb korában Svájcban élt.

A Magyar Írók Szövetségének tagja és az intézmény külföldi részlegének vezetője volt.

ÉleteSzerkesztés

Apja magyar földbirtokos, latin és görög tanár, író, a Nemzeti Színház igazgatója volt. Édesanyja lengyel és osztrák származású volt, aki a francia nyelvet tanította neki első nyelvként. (Arnóthy Krisztina öt nyelven beszélt.)

Szüleivel 1948-ban[3] hagyta el Magyarországot. Eleinte Ausztriában a kufsteini menekülttáborban éltek. Ott írta a Tizenöt éves vagyok, és nem akarok meghalni című regényét. Amikor a szüleivel átszöktek a magyar-osztrák határon, az egyetlen amit magával vitt a kabátjában elrejtett naplója volt amit Budapest ostroma alatt vezetett. 1950 és 1953 között Nyugat-Németországban megjelent négy magyar nyelvű könyvét Arnóthy Kriszta néven adták ki.

1955-ben Franciaországba költözött, ahol már Christine Arnothy írói néven adták ki francia nyelven írt műveit. De csaknem minden művét kiadták a többi nyugati világnyelveken, és néhány megjelent norvég, svéd, dán és finn nyelven, sőt néhány japánul és például törökül is.

Első négy, Nyugat-Németországban megjelent eredetileg is magyar nyelven kiadott könyvén kívül magyarul a rendszerváltás után jelentek meg későbbi, eredetileg francia nyelvű könyvei fordításokban.

1976-ban Le cavalier mongol (~A mongol lovas) című elbeszélés kötetével elnyerte a Francia Akadémia díját (Prix de la nouvelle de l'Académie Française).

1964-ben házasodtak össze Claude Bellanger-nel (1910-1978). Első látásra szerettek egymásba amikor Christine Arnothy 1954-ben elnyerte a Grand Prix Vérité irodalmi díjat és ennek kapcsán találkoztak. Két fiuk Pierre Bellanger (1958. december 14.) üzletember, a Skyrock rádió alapítója és François Bellanger (1963), a Genfi Egyetem jogász professzora.

Claude Bellanger még 1944-ben alapította a La Parisien libéré[4] című napilapot. Christine Arnothy írt férje újságjába, továbbá az Elle, a Marie-Claire, a Combat illetve a La Suisse című lapokba, magazinokba. De különféle emigráns magyar lapokba, továbbá színház, rádió és a televízió számára is.

Közel állt François Mitterrand elnökhöz, aki Claude Bellanger egyik harcostársa volt az ellenállási mozgalomban.

William DickinsonSzerkesztés

Az 1980-as évek közepétől három „sötét” (noir) bűnügyi regényt írt William Dickinson álnéven. (Később újra kiadták akkor már Christine Arnothy alias William Dickinson, végül Christine Arnothyː L'Homme aux yeux de diamant (~A gyémánt szemű férfi), Fayard, 2006) címmel.) Sikere ellenére úgy döntött, hogy nem folytatja ezt az ígéretesnek látszó kitérőt, mert nehézséget okozott volna a két párhuzamos karrier vezetése.

  • Des diamants pour Mrs Clark (~Gyémántok Mrs. Clarknak), Albin Michel kiadó, 1985
  • Mrs Clark et les enfants du diable (~Mrs. Clark és az ördög gyermekei) Albin Michel kiadó, 1986
  • De l'autre côté de la nuit - Mrs Clark à Las Vegas (~Az éjszaka másik oldalán - Mrs. Clark Las Vegasban) 1987

KönyveiSzerkesztés

Arnóthy Kriszta írói álnéven magyarulː

  • Wanda, Régi Budapest Kiadó, München, 1950, 1952, franciául: Brüsszel, 1953
  • Haldokló Budapest, naplójegyzetek, Köln, Amerikai Magyar Kiadó, 1952
  • Szüret Badacsonyban, elbeszélések, Hunnia, München, 1952
  • A világ kedvence, Régi Budapest Kiadó, München, 1953

Christine Arnothy néven francia nyelvenː

  • J'ai quinze ans et je ne veux pas mourir, Fayard, Párizs, 1955 (benne Il n'est pas si facile de vivre azaz ~Élni nem olyan könnyű)
  • Dieu est en retard (~Isten késik), Gallimard, 1955
  • Il n'est pas si facile de vivre (~Élni nem olyan könnyű), visszaemlékezés, Fayard, Párizs, 1957
  • Le Guérisseur (~A gyógyító), Fayard, Párizs, 1958
  • Femmes du Japon (~Japán nők), tanulmány Marc Riboud fotóival, Bruna, 1959
  • Pique-Nique en Sologne (~Piknik Solognában), regény, Julliard, Párizs, 1960
  • A fogoly bíboros (Le Cardinal prisonnier, Julliard, Párizs, 1962) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1991, fordította: Miszlai Gabriella, ISBN 9637810501
  • La peau de singe, d., Párizs, 1962;
  • La Saison des Américains (~Az amerikaiak szezonja), regény, Cercle du Nouveau Livre, 1964
  • Le Jardin noir (~A sötét kert), regény, Julliard, Párizs, 1966, Prix des Quatre-Jurys
  • Jouer à l'été, regény, Julliard, Párizs, 1967
  • Aviva, regény, Flammarion, Párizs, 1968
  • Chiche! (~Csaj!), regény, Flammarion, Párizs, 1970
  • Un type merveilleux (~Egy csodálatos srác), regény, Flammarion, Párizs, 1972
  • Lettre ouverte aux rois nus, esszé, Albin Michel, Párizs, 1974
  • (Clodomir Free-vel): Le Grand Complot, tanulmány, Jean-Louis Gaussé rajzaival, Dargaud, Neuilly, 1975
  • Le cavalier mongol (~A mongol lovas), elbeszélések, Flammarion, Párizs, 1976 (elnyerte a Francia Akadémia díját)
  • Szeretem az életet (regény, J'aime la vie, Grasset, Párizs, 1976) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990, fordította: Várady-Brenner Mária, ISBN 9637810404
  • Utak a boldogsághoz (regény, Le bonheur d'une manière ou d'une autre, Grasset, Párizs, 1978) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990, fordította: Sarkadi Ilona, ISBN 9637810358
  • A győzelem ára (regény, Toutes les chances plus une, Fayard, 1980, Prix Interallié) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990, fordította: Sarkadi Ilona, ISBN 9637810455
  • Jeux de mémoire (~Memória játékok), regény, Párizs, 1981
  • Földi paradicsom (regény, Un paradis sur mesure, Grasset, 1983) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1991, fordította: Szoboszlai Margit, ISBN 9637810498
  • A család barátja (regény, L'Ami de la Famille, Grasset, 1984) Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1991, fordította: Sarkadi Ilonat, ISBN 9637810536
  • Les Trouble-Fête (~Az ünneprontó), regény, Grasset, Párizs, 1986
  • Afrikai szél (regény, Vent Africain, Grasset, 1989, Prix des Maisons de la Presse), Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1990, fordította: Dániel Anna, ISBN 9637810323
  • Une affaire d'héritage (~Öröklési ügy), Grasset, 1991
  • Désert brûlant (~Perzselő sivatag), Grasset, 1992
  • Nászút (Voyage de noces, Plon, 1994) Alexandra Kiadó, Pécs, 1997, ISBN 9633672104
  • Une question de chance (~Szerencse kérdése), Omnibus, 1995
  • Afrikai ösvény (La piste Africaine, Plon, 1997) Alexandra Kiadó, Pécs, 1997, fordította: Vaszócsik Crista, ISBN 9633673631 (Az Afrikai szél folytatása)
  • La Dernière Nuit avant l'an 2000 (~Az utolsó éjszaka 2000 előtt), Plon, 1997
  • Malins plaisirs, Omnibus, 1999
  • Complot de femmes (~A nők összeesküvése), Fayard, 2000
  • Embrasser la vie, Fayard, 2001
  • On ne fait jamais vraiment ce que l'on veut (~Soha nem csináljuk, amit akarunk), Fayard, 2002
  • Aller-retour, tous frais payés, Fayard, 2004
  • Une rentrée littéraire (~Irodalmi visszatérés), Fayard, 2004
  • Relations inquiétantes, Fayard, 2005
  • L'Homme aux yeux de diamant (~A gyémánt szemű férfi), Fayard, 2006 (Három krimi eredetileg William Dickinson írói néven)
  • Donnant, donnant, Fayard, 2007
  • Les années cannibales (~A kannibálok ideje), 2008
  • Une valse à Vienne (~Bécsi keringő), Fayard, 2009
  • La vie d'une manière ou d'une autre, Flammarion, 2010

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

  • 1955 – Grand Prix Vérité
  • 1970 – Prix des Quatres Jury
  • 1974 – Arts et Lettres
  • 1980 – Ordre National de Mérit lovagja
  • 1991 – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt

JegyzetekSzerkesztés

  1. Valószínűleg írói álnév és nem hivatalosan felvett, megváltoztatott név.
  2. Külföldi, elsősorban francia forrásokban: Irène Kovach de Szendrö illetve Szendrői-Kovách Krisztina, néhol Kovách helyett tévesen Kovács. De az megállapíthatatlan, hogy Irén vagy Krisztina, vagy mindkettő eredeti keresztneve volt-e.
  3. PIM: 1947
  4. 1986-tólː La Parisien

ForrásokSzerkesztés