Főmenü megnyitása

Arnulf Baring

konzervatív német történész, publicista, jogász

Arnulf Baring (Drezda, 1932. május 8.Berlin, 2019. március 2.) konzervatív német történész, publicista, eredetileg jogász.

Arnulf Baring
Arnulf Baring (2002)
Arnulf Baring (2002)
Született 1932. május 8.[1][2][3][4]
Drezda[5]
Elhunyt 2019. március 2. (86 évesen)[6][3]
Berlin
Állampolgársága német
Gyermekei négy gyermek
SzüleiMartin Baring
Foglalkozása
  • contemporary historian
  • történész
  • szerző
  • egyetemi oktató
  • publicista
  • jogász
Iskolái
  • Berlini Szabadegyetem
  • Hamburgi Egyetem
  • Albert Ludwig Egyetem, Freiburg
  • German University of Administrative Sciences Speyer
  • Párizsi Egyetem
Kitüntetései A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje (2011)

A Wikimédia Commons tartalmaz Arnulf Baring témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Berlinben érettségizett 1950-ben, egyetemi tanulmányait Hamburgban, Berlinben a Freie Universität-en, Freiburgban, Párizsban és a New York-i Columbia Egyetemen folytatta. 1969–1976 között a berlini FU politikatudomány-professzora, 1976-1998-as nyugdíjazásáig a jelen történelmének és nemzetközi kapcsolatainak professzora ugyanott.

Baring a berlini parlament egyetemi alapítványa tanácsának elnöke; főként a német nemzettudat torzulásaival foglalkozik. Szerinte a németek elveszítették hazájukat és múltjukat, Németország mint "haza-fogalom" nem létezik többé, s ez a veszteség arra vezethető vissza, hogy az 1960-as évek végétől túlzásba vitték a nemzetiszocializmus időszakával való foglalatosságot. A németek önbizalomhiánya a "tettesek népe" kifejezésben rejlik – vagyis "a bűn a németekben strukturálisan megtalálható". A szülők generációjától való teljes elhatárolódás, a gyökerektől való elszakadás, az irányvesztés, az egyéni és közösségi elszegényedés a gazdasági stagnálás egyik meghatározó oka. A közösség elveszítette mindazokat az erőforrásokat, amelyben előző generációk tapasztalatain keresztül hatottak. További veszély Baring szerint, hogy a bevándorlókkal szemben maguk a németországiak állandóan azt éreztetik, hogy a németnek lenni valami alacsonyabb értékűt jelent; ezért a bevándorlók minimális vágyat éreznek a németországi integráció iránt.

MűveiSzerkesztés

  • Kanzler, Krisen, Koalitionen, Siedler, Berlin, 2002.
  • Es lebe die Republik, es lebe Deutschland! Stationen demokratischer Erneuerung 1949–1999, Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, 1999.
  • Scheitert Deutschland? Der schwierige Abschied von unseren Wunschwelten, Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, 1997.
  • Machtwechsel – Die Ära Brandt-Scheel, Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, 1982.

MagyarulSzerkesztés

  • A kelet-németországi felkelés, 1953. június 17.; AB Független, Bp., 1983 (Kelet-Európa elnyomott munkásfelkelései)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. Der Chronist der Westbindung. Die Welt

További információkSzerkesztés