Arthur Rubinstein

Arthur Rubinstein (születési neve Artur Rubinstein) (Łódź, 1887. január 28.Genf, 1982. december 20.) lengyelországi zsidó származású amerikai zongoraművész.

Arthur Rubinstein
Arthur Rubinstein az amszterdami Concertgebouw-ban (1962)
Arthur Rubinstein
az amszterdami Concertgebouw-ban (1962)
Született 1887. január 28.[1][2][3][4][5]
Łódź[6][7][8]
Elhunyt 1982. december 20. (95 évesen)[1][2][3][4][5]
Genf[9][8]
Állampolgársága
Gyermekei
  • John Rubinstein
  • Eva Rubinstein
  • Paul Rubinstein
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • előadóművész
Kitüntetései
  • Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
  • Lengyelország Újjászületése érdemrend
  • Grand Officer of the Military Order of Saint James of the Sword[11]
  • Belga Lipót-rend
  • Grammy-díj
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Officer of the Military Order of Saint James of the Sword[11]
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1961)
  • Grand Cross of the Civil Order of Alfonso X the Wise (1963)[12]
  • Léonie Sonnings musikpris (1971)
  • Kennedy Center Honors (1978)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1994)

A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Rubinstein témájú médiaállományokat.
Rubinstein 1906-ban

Frédéric Chopin műveinek legjelentősebb 20. századi előadója.

ÉleteSzerkesztés

Hároméves korában (1890) kezdett el zongorázni. Nyolcévesen felvették a varsói konzervatóriumba, ahol Ignacy Jan Paderewski növendéke volt. 1897-ben meghallgatta őt Joachim József, aki a későbbiekben felügyelte zenei pályafutását. 1900-tól Berlinben tanult, majd 1903-ban már a Berlini Filharmonikus Zenekarral lépett fel. Egy évvel később Párizsba utazott, ahol megismerkedett Maurice Ravellel és Paul Dukas-val. A fiatal virtuóz 1906-ban mutatkozott be Amerikában.

Az első világháború idején a nyolc nyelven beszélő Rubinstein Londonban szolgált tolmácsként, itt 1912-es bemutatkozásakor Pablo Casals volt a partnere. A következő években Spanyolországban valamint Dél-Amerikában turnézott.

1932-ben megnősült, egy híres lengyel karmester nála húsz évvel fiatalabb lányát vette el. Első gyermekének megszületése után vidékre költözött és napi 12-16 órát gyakorolt.

1937-ben a New York-i Carnegie Hallban lépett fel, és zseniként ünnepelték. Rubinstein a fasizmus fenyegetése miatt nem tért haza, hanem Los Angelesben telepedett le családjával. 1946-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, a második világháború után hosszú ideig megtagadta a fellépést Németországban, előadásaival pedig Izraelt támogatta.

1976-ban vonult vissza, de akkor is csak a koncertezéstől, teljesen megvakulva is világszerte oktatott, előadásokat tartott. Önéletrajzát 1970-ben fejezte be, 1976-ban egy fiatalabb nő kedvéért elhagyta feleségét.

Három gyermeke közül Eva (1933–) fotóművész, Paul (1935–) író, John (1946–) színész, rendező, zeneszerző lett.

95 éves korában, 1982. december 20-án hunyt el Genfben, hamvait egy róla elnevezett Jeruzsálemhez közeli erdőben temették el.

Zenei jellemzéseSzerkesztés

Rubinstein kiváló partner volt a kamarazenében is, a legnagyobb hegedűsökkel, vonósnégyesekkel játszott együtt. Romantikus zongoristaként lett ismert, saját bevallása szerint is szívből játszott, az érzelmeket akarta kifejezni. Lemezre vették vele Frédéric Chopin teljes életművét, a kiadás ma is alapműnek számít. Ő népszerűsítette elsőként a spanyol és dél-amerikai, továbbá a maguk korában „modernnek" tartott, mára klasszikussá szelídült francia komponisták (Debussy, Dukas, Ravel) szerzeményeit. Rendkívüli emlékezetéről csodákat meséltek: szinte egész repertoárját fejből tudta. Emlékiratai szerint egyszer Franck Szimfonikus variációk című művét a koncertre tartva, vonaton tanulta meg, zongorán csak a fellépésen játszotta először.

EmlékezeteSzerkesztés

  • Izraelben 1974 óta rendezik meg a nevét viselő zongoraversenyt.
  • Szülővárosában hangversenytermet neveztek el róla.

Díjai, jelöléseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Рубинштейн Артур, 2015. szeptember 28.
  8. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  10. LIBRIS, 2012. október 2. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  11. a b Ordens Honoríficas Portuguesas
  12. BOE-A-1963-8871

ForrásokSzerkesztés