Mocsári fülesbagoly
A mocsári fülesbagoly (Asio capensis) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
,_Merga_Zerga,_Marruecos.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Asio capensis (A. Smith, 1834) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mocsári fülesbagoly témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári fülesbagoly témájú médiaállományokat és Mocsári fülesbagoly témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Andrew Smith skót ornitológus írta le 1834-ben, az Otus nembe Otus Capensis néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Asio capensis capensis (A. Smith, 1834) - az alapfaj él az elterjedési terület java részén, Afrika hatalmas területein
- Asio capensis hova (Stresemann, 1922) - az alapfajtól elkülönülten él Madagaszkár szigetén
- Asio capensis tingitanus (Loche, 1867) - az alapfajtól elkülönülten él Marokkó északi részén [2]
Előfordulása szerkesztés
Elterjedése Észak-Afrikától egészen Kelet-Fokföldig tart. A nyugati Palearktikumban csak Marokkó északnyugati részén található.
Mocsarakban vagy nedves, magas füvű réteken költ, élőhelye nagyon hasonlít a réti fülesbagolyéra. Vonuló faj.
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 36 centiméter, szárnyfesztávolsága 82-99 centiméter, testtömege 225-485 gramm.[4]
Szárnyai viszonylag rövidek és szélesek, csúcsai kissé lekerekítettek. A teste hátulsó része zömök. A felsőteste és begye egyszínű sötétbarna, arca krémfehér. Karevezői felül sötétek, alul pedig világosak, de sávosak. Hasán finomabbak a sávok. Szemei feketék. A fiataloknak a felső testén és mellén jól látható széles sávok húzódnak.
 |
Életmódja szerkesztés
A mocsári fülesbagoly éjjeli ragadozó, de részben nappali életmódot folytat. Általában kis rágcsálókkal, rovarokkal és más kis gerincesekkel táplálkozik.
Szaporodása szerkesztés
Hangja érdes, békához hasonló "krarkogás". Nászidőszakban ugyanezt a hangot szaggatottan ismétli, miközben körözve repül. Ha izgatott nyikorgó füttyöt hallat, akár szárnyával is tapsolhat.
A földön fészkel. A tojó 2-6 fehér tojást rak, melyeken körülbelül 28 napig kotlik. A kotlás időszaka alatt a hím táplálja a tojót.
 |
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- Madárhatározó, Park kiadó (2018). ISBN 978-963-355-396-1 - magyar neve
