Az őrület hegyei
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Az őrület hegyei Howard Phillips Lovecraft horror kisregénye, melyet 1931 februárja és márciusa között írt. Farnsworth Wright, a Weird Tales szerkesztője túl hosszúnak találta és megtagadta a mű kiadását. A mű 1936 februárjától áprilisáig folytatásokban jelent meg az Astounding Stories magazinban.[1] 2010-ben bejelentették, hogy filmet fognak forgatni a történet alapján, melyet Guillermo del Toro fog rendezni.
| Az őrület hegyei | |
 | |
| Szerző | Howard Phillips Lovecraft |
| Eredeti cím | At the Mountains of Madness |
| Ország | Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Műfaj | horror |
| Sorozat | Cthulhu Mythos |
| Kiadás | |
| Kiadó | Astounding Stories |
| Kiadás dátuma | 1936 február-április |
| Magyar kiadó | Móra Könyvkiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 1995 |
| Fordító | Sóvágó Katalin |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Az őrület hegyei témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
S.T. Joshi Lovecraft-kutató szerint a kisregény a Cthulhu mítosz demitizálását jelenti, mivel először magyarázza el a természetfölöttit tudományos módszerekkel. Így megtudjuk, hogy a régi „istenek” (mint pl. Cthulhu) igazából űrlények, melyek több milliárd évvel ezelőtt jöttek el a Földre. Lovecraft több olyan tudományos elméletet használt fel, melyek akkoriban forradalminak számítottak. Ide sorolható a kontinensek tektonikus mozgása, Pangea szétszakadása, a Hold kialakulása, valamint a prekambrium és az archaikum korszakok említése (habár azóta e korszakok definíciója már megváltozott).
A tudomány bemutatása ellenére Lovecraft továbbra is használta az okkult elemeket és a mágiát írásaiban élete végéig, vagyis a kisregény nem jelent szakadást előbbi és későbbi művei között.[2]
Ihlet szerkesztés
Lovecraftet mindig is érdekelték az antarktiszi expedíciók. S.T. Joshi szerint „Lovecraftet elkápráztatta az antarktiszi kontinens legalább 12 éves kora óta, amikor több rövid fogalmazást írt az antarktiszi kutatókról”.[3] 9 éves korában, elolvasván W. Clark Russell 1887-ben írt könyvét, A befagyott kalózt, több mesét írt antarktiszi színhellyel.[4]
1920-ban az Antarktisz volt az utolsó olyan hely a Földön, melyen még tágas területek voltak melyeken ember még soha nem volt. A korabeli térképeken több fehér lyuk volt található, melyeket Lovecraft kitölthetett fantáziájával.[5]
Richard Evelyn Byrd első expedíciója 1928-1930 között történt meg. Lovecraft gyakran emlegette a felderítőt leveleiben, egyikben megjegyezve, hogy „a Byrd-expedíció geológusai több olyan fosszíliát találtak, melyeknek tropikus múltjuk volt”.[6]
A mű legnyilvánvalóbb irodalmi forrása Edgar Allan Poe Arthur Gordon Pym, a tengerész 1838-ban írt kalandregénye volt, melynek végső fejezete az Antarktiszon történik. Szövegében Lovecraft kétszer idézi elő Poe „zavaró és enigmatikus” meséjét, valamint kölcsönveszi a „Tekeli-li” frázist a regényből. Lovecraft megírta, hogy kisregénye végével ugyanazt a hatást akarta kelteni, mint amit Poe elért a Pym-ben.[7]
Cselekmény szerkesztés
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A cselekmény első személyben lett írva. William Dyer geológus, a Miskatonic Egyetem professzora, beszámolót ír az elmúlt expedíciója eddig titkolt részleteiről. Ezzel akarja elérni, hogy meggyőzzön másokat, ne menjenek hasonló kutatóútra az Antarktiszon. A korábbi expedíciójukon Dyer és társai fölfedeztek fantasztikus és szörnyű romokat, valamint egy veszélyes titkot egy hegy mögött, mely magasabb volt a Himalájánál.
A csoport, mely felfedezte és átrepülte a hegyet tizennégy ősi életformát talált, melyek teljesen ismeretlenek voltak a tudomány számára, és azt se tudták eldönteni, hogy állatok-e vagy növények. Hat példány erősen meg van károsítva, de a többiek érintetlennek néztek ki. A geológiai réteg, melyben megtalálták őket, túl korainak tűnik ahhoz, hogy a lények természetesen fejlődhettek volna ki az evolúció során. Mivel nagyjából hasonlítanak a Necronomicon által leírt mitikus lényekre, elnevezik őket Nagy Öregeknek.
Amikor a főcsoport elveszti a kapcsolatot a hegynél tartózkodó csoporttal, Dyer és a többiek elutaznak a táborig, hogy megtudják, mi történt. A tábor föl lett dúlva és az összes ember, még a kutyák is, le lettek mészárolva. Csak egy ember és egy kutya hiányzott. A közelben találnak hat csillag alakú dombot, mindegyik mellett egy Nagy Öreg el lett temetve. A többi élőlény eltűnt.
Dyer és az egyik egyetemista, Danforth, repülővel a hegy fölé szállnak, amiről meggyőződnek, hogy valójában egy hatalmas város, elhagyatott kőváros külső falai, mely teljesen különbözik az emberi architektúrától. Leszállnak és átkutatják a várost. A falakról leolvasott hieroglifák alapján megismerik a Nagy Öregek történetét. A Nagy Öregek nemsokára rá érkeztek meg, miután a Hold elvált a Földtől. Ők teremtették az életet a Földön. Hatalmas városokat építettek „Shoggothok” segítségével, olyan lényekkel, melyek képesek voltak bármilyen munkát elvégezni, bármely alakot felvenni, és bármit megtanulni. A Nagy Öregek háborúztak a Cthulhu-ivadékok és a Mi-go ellen, akik a Földre érkeztek nemsokára a Nagy Öregek után. A hieroglifák mutatják e civilizáció omladozását is, ahogy a Shoggothok önállósulni kezdtek. Továbbá említés kerül valamiről a hegy mögött, ami annyira szörnyű, hogy a Nagy Öregek se merészeltek oda menni. Végül, miután az Antarktisz lakhatatlanná vált még a Nagy Öregek számára is, elköltöztek egy nagy, földalatti óceánba.
A két ember ráébred, hogy nincsenek egyedül a városban. A táborból hiányzó Nagy Öregek életre keltek, és miután legyilkolták a táborban levő embereket, visszatértek városukba. Megtalálják az ember és a kutya holttestét, melyek föl lettek boncolva, mintha kísérleteztek volna rajtuk.
A két ember rátalál egy hatalmas kapura, mely egy alagút bejárata amelyről feltételezik, hogy a földalatti régiókba vezet. Belépnek az alagútba, ahol további szörnyűségeket találnak. Nagy Öregek lemészárolt holttesteit, nyilván valami harc következtében, valamint 2 méteres pingvineket melyek békésen sétálgatnak. Egy rettentő szörnyűséggel találkoznak, fekete bugyor formában, melyet felismernek mint egy Shoggoth. Valahogyan sikerül megmenekülniük. Amikor a repülő fölszáll, Danforth hátrapillant és meglát valamit, amitől rögtön megőrül. Nem mondja meg senkinek sem, hogy mit látott, de valószínűleg arról a hegy mögötti szörnyűségről van szó, melyet a hieroglifák is említenek.
Dyer professzor befejezi beszámolóját azzal a következtetés, hogy a Nagy Öregek civilizációját megbuktatták a Shoggothok, melyek a hatalmas pingvineken táplálkozva éltek tovább az évezredek folyamán. Könyörög a következő felderítőknek, hogy maradjanak távol olyan dolgoktól, melyeket nem kell rászabadítani a Földre.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Joshi, S. T.. A Dreamer and a Visionary: H.P. Lovecraft in His Time (angol nyelven). Liverpool University Press, 302. o. (2001). ISBN 0-85323-946-0
- ↑ Gonce, John William, and Harms, Daniel. The Necronomicon Files: The Truth Behind the Legend. 2003-as kiadvány, 97. oldal
- ↑ S. T. Joshi, The Annotated Lovecraft, 175. oldal
- ↑ Joshi és Schultz, 132. oldal
- ↑ Joshi, 18. oldal
- ↑ H. P. Lovecraft, Selected Letters 3. kötet, 144. oldal; Joshi is idézi, 183. oldal; lásd még Joshi, 186. oldal
- ↑ H. P. Lovecraft, August Derleth-nek írt levele, 1931. május 16.; Joshi idézi, 329-330. oldal
Források szerkesztés
- Howard Phillips Lovecraft.szerk.: Kornya Zsolt: Howard Phillips Lovecraft összes művei I., ford. Bihari György, Gálvölgyi Judit, Kornya Zsolt, Sóvágó Katalin, Szalai Judit, Szeged: Szukits Könyvkiadó [1936] (2008). ISBN 963 9393 42 8. Hozzáférés ideje: 2017. július 7.
