Főmenü megnyitása

Richard Evelyn Byrd

Amerikai sarkkutató

Richard Evelyn Byrd (Winchester, 1888. október 25.Boston, 1957. március 11.) amerikai sarkkutató, pilóta, haditengerész. Az első ember volt, aki átrepült az Északi- és a Déli-sark felett.

Richard Evelyn Byrd
Richard E. Byrd cph.3b17378.jpg
Született 1888. október 25.[1][2]
Winchester
Elhunyt 1957. március 11. (68 évesen)[3][1][4][2]
Boston
Állampolgársága amerikai
Gyermekei Richard Evelyn Byrd III
SzüleiRichard Evelyn Byrd, Sr.
Foglalkozása
  • felfedező
  • tiszt
  • oceonográfus
  • pilóta
Iskolái
  • Virginiai Egyetem
  • Virginia Military Institute
  • United States Naval Academy
Kitüntetései
  • Distinguished Flying Cross
  • legionnaire of Legion of Merit
  • Medal of Honor
  • Navy Cross
  • Kongresszusi Aranyérem
  • National Aviation Hall of Fame
  • II. Világháborús Győzelmi Érdemérem
  • Navy Distinguished Service Medal
  • Victory Medal
  • Asiatic-Pacific Campaign Medal
  • Honorary Scout
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Hubbard Medal (1926)
  • Langley Gold Medal (1929)
  • David Livingstone Centenary Medal (1929)
  • Patron’s Medal (1931)[5]
  • Vega Medal (1948)
  • Freedom Award (1960)
Sírhely Arlingtoni Nemzeti Temető (1957. március 14., Section 2, grave 4969-1)[6]

A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Evelyn Byrd témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1912-ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai Pensacolában tanult meg repülni. Harcolt az első világháborúban, 1919-ben kötelékben részt vett az Atlanti-óceán keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-Grönlandi expedíciójában. Egy évre rá egy Fokker géppel Floyd Bennett másodpilóta társaságában május 9-én reggel két órakor nekiindult, hogy átszálljon az Északi-sark felett. A Spitzbergákon található King's Bayben szálltak fel. Az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták.[7] Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Néhány nappal később május 11-én egy darabig elkísérték Umberto Nobile Norge léghajóját, ami többek közt Roald Amundsen és Lincoln Ellsworth is utazott.

1927 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban. Az utat 42 óra alatt tette meg és Versur-Mernél ért földet. Ezért az útjáért megkapta a Becsületrendet.

 
A City of New York, Richard E. Byrd hajója

A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. 1928 decemberében horgonyoztak le a Bálna-öbölben Nem sokkal később építették meg a Little America állomást. Márciusban több felderítő utat végeztek. Repülőgépről feltérképezték a VII. Edward földet olyan új hegységeket fedezve fel, amit a korábbi szárazföldi expedíciók nem vehettek észre. Ilyen volt a Rockefeller-hegység és a Marie Byrd-föld, amit Richard a feleségéről nevezett el. 1929. március 7-én Larry Gould geológus saját kutatóutat tett a Rockefeller-hegységben, mikor 11-én se érkezett róluk hír, Byrd a segítségükre ment. Mint kiderült a repülőjük a jégen tört össze. A szabadítóakció a nagy szél miatt elhúzódott és csak március 30-án tudtak felszállni. Áprilisban beköszöntött a sarki tél és négy hónapokig Little Americában éltek. Augusztusban ásták ki magukat, de az első utat csak október 14-én indíthatták szánkóval a Maud királyné-hegységhez. Ugyanekkor készítették elő a tulajdonképpeni átrepülésre. Ez végül 1929 november 28-án sikerült.

Hazaérkezése után Byrd megkapta Hoover elnöktől a National Geographic különleges aranyérmét és nyugállományú ellentábornaggyá léptették elő.[8] 1934 telén újra visszatért az Antarktiszra, míg társai Little Americában időztek ő egyedül végzett meteorológiai méréseket egy előretolt támaszponton. Ez az út csaknem tragikusan végződött egy rosszul bekötött kályhától szén-monoxid mérgezést kapott. Állapotát azonban hónapokig eltitkolta társai előtt, hogy ne jöjjenek a segítségére.

A második világháborúban a vezérkarhoz tartozott, többek közt ő értékelte a Csendes-óceáni hadszíntér eseményeit. 1955 végén még a Glacier jégtörő és hat másik hajó antarktiszi kutatóútját irányította, de ezt a munkát már át kellett adnia G. Dufek tengernagynak.[9] Haláláig népszerűsítette a Nemzetközi Geofizikai Évet, de annak hivatalos kezdetét már nem érte meg.

MűveiSzerkesztés

  • Skyward, 1928
  • Little America, 1930

MagyarulSzerkesztés

  • Egyedül; ford. Balogh Barna; Stádium, Bp., 1941
  • Egyedül; ford. Kőszegi Imre, ill. Kürthy Sándor; Móra, Bp., 1968

EmlékezeteSzerkesztés

1956 óta működik a nevét viselő antarktiszi Byrd kutatóállomás.[10]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2018
  6. https://ancexplorer.army.mil/publicwmv/index.html#/arlington-national/
  7. Richard E. Byrd: Egyedül, Móra, 1956., 89-90. o.
  8. Expediciók könyve: Geographica, 2003, 63. o.
  9. Ismeretlen Bolygónk: A nemzetközi Geofizikai év eredményei 51.o.
  10. B. Szilkin-V.A.Ttockija-Ny.V. Sebalin: Ismeretlen bolygónk: A Nemzetközi Geofizikai év eredményei, Kossuth, 1965, 51. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Encyclopedia Britannica
  • Kalmár Gusztáv: Kalandok a fehér halál országában, 2. kötet, Szent István Társulat, 1932?, 198. o. és 220-235 o.

További információkSzerkesztés

  • Paul Siple: Byrd-del a Déli Sarkon; Singer-Wolfner, Bp., 1932 (Fiúk könyvei fiúknak)
  • Tim R. Swartz: Byrd admirális titkos utazása a Belső Földbe; Angyali Menedék, Bp., 2014