Főmenü megnyitása

Az eb olykor emeli lábát Páskándi Géza verses abszurd mesedrámája. A szerző szerint „a romantikus mese paródiája s egyben eredeti mese is.” A hasonló című kötetben jelent meg 1971-ben a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, és még abban az évben Pezsgő-díjat kapott.[1] A darabot diákszínjátszók adták elő Kolozsváron Koblicska Kálmán rendezésében az 1970-es évek elején.

Az eb olykor emeli lábát
Szerző Páskándi Géza
Páskándi Géza.jpg
Ország  Románia
Nyelv magyar
Műfaj abszurd dráma
Kiadás
Kiadó Kriterion Könyvkiadó
Kiadás dátuma 1971

Az írónak a Securitate által vezetett megfigyelési dossziéja szerint a mesedráma (vagy annak egy korábbi változata) már 1965-ben vagy előtte elkészült, de Páskándi meg sem próbálta megjelentetni, mert az adott helyzetben reménytelennek ítélte.[2][3] Földes László az 1971-es kötet recenziójában hét évesként említi a „a minden ízében színpadra termett mesejáték”-ot.[4]

CselekményeSzerkesztés

A darab olyan országban játszódik, ahol a királynak nem kell sem az igazság, sem a hazugság, csak az, ami neki jó. Nem szabad kiejteni bizonyos kifejezéseket, mert azért büntetés jár:

Itt mindent körülírnak,
papírt se papírnak
hívják, a gömböcöt se
annak, s aki leköpte
a másikat, az nedves,
híg átkot szórt, a kedves,
s itt nem mondanak tököt se,
s hogy pofozta, böködte
ne mondd, mert jő az intés...
Ez mind csak kézlegyintés,
vagy Joga Az Ökölnek...

Jelenteni kell a királynak az elkövetett bűnöket:

Felség, egy pórember — minap,
midőn neje új gyermeket
hozott a fényre kert megett,
hallván a kisgyermek-sírást
szidta a lennső száj-nyílást.

Egy szatócsné a férj díszét
átkozta, mondván, semmiség,
sőt: megnevezte — kétszer is,
azt, ami fegyver s ékszer is!

A király szerint:

...A nép fertőn evez,
ha mindent a nevén nevez!

A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a király furcsa illatot érez, de senki sem meri megnevezni a kutyaürüléket. Két felvonáson keresztül vizsgálják a talált csomót mindenféle szakemberek, körülírják, de kimondani nem merik, mert azért büntetés jár, de a király akadékoskodik, és várja a megfejtést.

A hírnök végül kimondja:

s ha bánt is tán e vélemény,
igazat szólok, nem zavar,
kimondom bátran és hamar,
e kis csomó egy kutyaszar.

Ezért máglyahalálra ítélik. A máglya előtt visszavonja, amit mondott:

Visszavonom, hogy lenne ily szó.
Ha lenne – rosszabb. Ha nincs – az is jó.
Visszavonom, mert, ó, ilyen nincs,
s a föld csak illat, drágakő, kincs...
Mikor a csorda este ballag,
nyomukban lapos szirmok hullnak.
Mikor juhnyáj jő szaporán,
finom som a lába nyomán.
Mikor olyik nap gyalog is jár,
Harcolni indul, ó, a király.
Mikor az eb lábát emelve
sandít – egy oszlopot szemelve,
azt nézi ő, milyen a stílus:
dór-e, jón-e, avagy korinthus?
Visszavonok mindent, amit kell,
és kimondom utolsó hittel:
imádom, mit illat s virág ád,
és mégis
Az EB OLYKOR EMELI LÁBÁT!

KiadásaiSzerkesztés

  • Az eb olykor emeli lábát. Párbeszédek, színjátékok; Kriterion, Bukarest, 1970

ElőadásaiSzerkesztés

A Színházi adattár nem közöl adatot hivatásos előadásról.[5] Az 1970-es évek elején Kolozsváron és Temesváron műkedvelők adták elő.[6] Az 1981/82-es tanévben a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium iskolai színjátszói játszották el.[7] 1982-ben a Győr-Sopron megyei Művelődési Központ vitte színre.[8] 1998-ban Szatmárnémetiben a Páskándi Géza születésének 65. évfordulójára rendezett ünnepségsorozaton a Kölcsey Ferenc Kollégium diákjai adták elő.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Pezsgő-díj 1971-ben Láng Gusztáv kezdeményezésére jött létre.
  2. Tófalvi Zoltán: A Páskándi Géza-dosszié. Korunk, XVIII. évf. 9. sz. (2007. szept.)
  3. S. G.: Szilágyi Domokos Páskándiról jelent. itthon.transindex.ro (2006. okt. 31.) (Hozzáférés: 2019. ápr. 23.)
  4. Földes László: Az értelem indulatával (Páskándi Géza, Az eb olykor elemi lábát, Kriterion, Bukarest, 1971). A Hét, 16–17. sz. (1971)
  5. Színházi adattár. oszmi.hu (Hozzáférés: 2019. ápr. 23.)
  6. Kántor Lajos: Romániai magyar színház: Színvonal és lehetőség. Korunk, XXXII. évf. 9. sz. (1973. szept.)
  7. Gáspár Tibor: Diákszínjátszás Rév-Komáromban. Honismeret, XV. évf. 1. sz. (1987)
  8. Sződy Szilárd: Színház a művelődési házban: bemutatók Dunaújvárosban és Győrött. Színház, XV. évf. 6. sz. (1982. jún.)
  9. Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009. udvardy.adatbank.transindex.ro (Hozzáférés: 2019. ápr. 23.)

ForrásokSzerkesztés