Főmenü megnyitása

Az egészség enciklopédiája, alcímén Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára egy Horthy-korszakban megjelent nagy terjedelmű magyar egészségügyi ismeretterjesztő kiadvány.

Az egészség enciklopédiája
Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára

Szerző több szerző,
(szerk.) Madzsar József
Első kiadásának időpontja 1926
Nyelv magyar
Témakör orvostudomány
Műfaj enciklopédia
Kiadás
Magyar kiadás Enciklopédia Rt., Budapest
Külső hivatkozás Hungaricana

JellemzőiSzerkesztés

Az 1926-ban Budapesten az Enciklopédia Rt. kiadásában megjelent mintegy 450 oldalas,[1] nagy alakú kötet tulajdonképpen egy orvosi enciklopédia, amely népszerű-ismeretterjesztő módon tekinti át az egészségüggyel kapcsolatos főbb témaköröket, így többek között a gyermek- és betegápolást, az idegrendszeri betegségeket, a táplálkozást, az elsősegélynyújtást, és a női egészségügyi problémákat.

A mű aranyozott gerincdísszel ellátott félbőr kötéses borítóval és gazdag szövegképes és egész oldalas illusztrációs anyaggal jelent meg.

A mű reprint kiadással máig nem rendelkezik, azonban ingyenes elektronikus úton a Hungaricana honlapról elérhető. Bár antikváriusi forgalomban viszonylag gyakran előfordul,[2] olykor árverésre is bocsátják.[3]

SzerzőiSzerkesztés

A mű megírásában közel 20 korabeli egészségügyi szakember vett részt Madzsar József egyetemi magántanár főszerkesztő mellett, így:

Főbb fejezeteiSzerkesztés

  • Az egészséges emberi test szerkezete és működése
  • Hogyan hosszabítsuk meg életünket
  • Az egészséges és beteg gyermek
  • Betegápolás
  • Szépségápolás
  • A táplálkozás
  • Hogyan kell a beteg embert táplálni
  • A betegségek megelőzése és gyógyítása
  • Az idegrendszer betegségei
  • Elsősegély baleseteknél
  • A nő egészségtana

IdézetSzerkesztés

A szerzők törekedtek arra, hogy az egyes részeket az átlagolvasó számára is közérthető stílusban fogalmazzák meg – ugyanakkor a tudományos szempontok se szenvedjék a legcsekélyebb pontatlanságot. Olykor külön össze is foglalták egy-rész tartalmát néhány pontban. Példa az alkoholos italokról:

„Legveszedelmesebb azonban az élvezeti szerek között a szeszes italok csoportja. A szeszes italokat az emberek általában nem azért fogyasztják, mert kellemes izüek, hanem azért, mert a szesz kellemes érzést, eufóriát okoz, a szesz gondüző hatása csábítja a legtöbb embert a fogyasztásukra. Emellett a szeszes italoknak a fáradtság eltompitásában van jelentékeny szerepük; régebben azt hitték, hogy a szesz szellemi, de különösen a testi munkához erőt ad, energiaforrásul szolgálhat, ma már tudjuk, hogy ilyen szerepe egyáltalában nincs, éppen csak narkotikus hatása van, eltompitja a fáradtság kellemetlen érzését. Ugyanígy eltompitja a hideg érzését is, ezért hitték azt, hogy a szeszes ital melegít. Ez a melegítő hatás is csak látszólagos, ismét csak a hódító hatáson alapul. Éppen ellenkezőleg, nagy hidegben könnyebben fagynak meg azok, akik szeszes italokat fogyasztanak. A szeszes italok kára azonban nemcsak abból származik, hogy fölöslegesek és igy a reájuk kiadott összeg kidobott pénz, hanem állandó fogyasztásuk a szervezetben súlyos és gyakran jóvá nem tehető elváltozásokat is okoz. Az egyes szeszes italok között az ártalmasság tekintetében nincs különbség, a pálinkában aránylag több ugyan az alkohol, mint a borban, vagy a sörben, ez utóbbiakból viszont jóval nagyobb mennyiséget szoktak fogyasztani. A sörivóknál azonkívül még hozzájárul az a kár is, amit a nagy folyadékmennyiség okoz. A szív állandó tulerőltetése szivtáguláshoz és szivszélhüdéshez vezet (sörsziv). A szeszes italok káros volta állandó használatukban rejlik. Néhanapján egy-egy becsipés vagy lerészegedés sem olyan káros, mint a mindennapos mértékletes szeszfogyasztás. Ez utóbbi vezet elsősorban emésztési zavarokra, gyomorhurutra, azután a máj és vese megbetegedéseire; nagy szerepet játszik a véredényelmeszesedés keletkezésében is. Iszákosoknál azután a máj- és vesebetegségek különböző kisérő tünetei, vizkór stb. lépnek fel, majd tünetek az agyvelő részéről, elmezavar, delirium tremens. A mértékletes szeszfogyasztók közül természetesen nem lesz mindenki iszákossá, az iszákosság létrejötténél kétségtelenül a hajlam is szerepet játszik. De a szeszfogyasztás káros tünetei jelentkeznek már olyanoknál is, akik mindennap elfogyasztják a maguk mérsékelt adagját, még ha soha életükben még csak becsipve sem voltak. A szeszes italok fogyasztása már azért is károsabb, mint a teáé vagy a kávéé, mert az okozott elváltozások nem fejlődnek vissza a szeszes italok abbahagyásával, a tönkretett májsejtek nem képződnek újra, de már a kezdeti stádiumban fellépő krónikus gyomorhurut is nehezen gyógyítható. Éppen ezért a szeszes italokkal szemben való viselkedés szabályait a következőkben foglalhatjuk össze:

  • 1. Mindenféle szeszes ital kártékony és pedig káros hatású az állandó fogyasztás még mérsékelt adagokban is.
  • 2. Gyermekeknél a szeszes italok sokszorta ártalmasabbak, mint a felnőtteknek, gyermekeknek tehát semmi körülmények között sem szabad szeszes italt adni.
  • 3. Azoknak, akik ideges, vagy iszákosságra hajlamos családból származnak, könnyebb magukat a szeszes italoktól teljesen megtartóztatni, mint mértékletesen fogyasztani.
  • 4. A szeszes italok nem táplálékok (még a sör sem), nem adnak erőt és nem melegítenek. Legjobb esetben is fölöslegesek.”[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. [1]
  2. [2], [3], [4]
  3. [5]
  4. 190. o.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés