Bálint Jenő

(1889-1945) művészeti író, kritikus

Bálint Jenő, születési és 1909-ig használt nevén Berger Jenő (Budapest, 1889. október 6.[3] – Budapest, 1945. január) művészeti író, kritikus.

Bálint Jenő
SzületettBerger Jenő
1889. október 6.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1945. január (55 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaNémeth Gizella
(h. 1912–1945)
Foglalkozása
  • művészeti író
  • kritikus
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Szülei Berger Ármin és Weisz Lina, bátyja Bálint Rezső festőművész voltak. Az első világháború előtt hivatalnok volt, 1922-ben Dénes Lajossal a Helikon kiállítási szalon egyik művészeti igazgatója, majd 1923-ban az Alkotás-Művészház művészeti igazgatója lett. Ő állította ki először Nagy Balogh János ismeretlenül elhalt festő képeit a Helikonban és írt róla az Elek Artúr által szerkesztett emlékkönyvbe: Nagy Balogh János élete és művészete című alatt; kiállította Benedek Péter földműves festő munkáit is az Alkotás-Művészházban. 1926-tól szerkesztette a Magyar Művészeti Könyvtár című sorozatot. Megszervezte és ő rendezte a Nemzeti Szalonban 1934-ben bemutatott Magyar őstehetségek című kiállítást.

1912. november 5-én Budapesten házasságot kötött Németh János és Kordély Julianna lányával, Gizellával (1888–1953).[4][5]

Főbb művei szerkesztés

  • Ópium. Elbeszélések. (Bp., 1915)
  • Benedek Péter földmíves–festőművész. (Bp., 1923; 2. kiad. 1928)
  • Czillich Anna. Egy festőnő élete és működése. (Bp., 1924)
  • Nagy Balogh János művészete. (Bp., 1927)
  • Vaszary János művészete. (Bp., 1927)
  • Művészfejek. Csók István bevezetőjével. (Bp., 1929).

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés