Főmenü megnyitása

Bánki Éva (Nagykanizsa, 1966–) író, irodalomtörténész.

Bánki Éva
Született 1966 (53 éves)
Nagykanizsa
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései Szépirodalmi Figyelő-díj (2004)

ÉletpályájaSzerkesztés

Nagykanizsán született 1966-ban. Budapesten érettségizett, majd 1991-ben az ELTE magyar-portugál szakán végzett. A diploma után ösztöndíjasként hosszú időt töltött Lisszabonban és Santiago de Compostelában. PhD-dolgozatát – melyet az első trubadúr, Vilmos herceg költészetéről írt – 1996-ban védte meg. Jelenleg középkori világirodalmat (lovagregényeket és trubadúrokat), galego költészetet, kreatív írást, műfordítás-történetet tanít két budapesti bölcsészkaron, a Károli Gáspár Református Egyetem Világirodalmi Tanszékén[1] és az ELTE BTK Portugál Tanszékén. A KRE Kreatív Írás Specializációjának egyik alapítója és vezetője. két nagy trubadúrantológia (műfordításgyűjtemény), a Tavaszidő édessége és az Udvariatlan szerelem főszerkesztője. Kemény krimikről, XX. századi popkultúra és elit irodalom viszonyáról szó tanulmánykötete, A bűn nyelvét megtanulni 2014-ben a Napkút gondozásában jelent meg.[2] Egyik alapítója és szerkesztője a Palimpszeszt című elektronikus tudományos folyóiratnak (2005 óta nem működik) és a tanítványaival együtt működtetett kortárs irodalmi portálnak, az UjNautilusnak.)

Budapesten él, egy lánygyerek (2008-) anyja.

Versei számos irodalmi folyóiratban (Kalligram, Mozgó világ, Látó, Tiszatáj, Irodalmi Centrifuga, Napút) jelentek meg.

2004-ben látott napvilágot Esőváros címmel első prózai műve a Magvető Kiadó gondozásában, mely elnyerte a Szépirodalmi Figyelő-díjat.

Írói munkásságaSzerkesztés

Esőváros

"Bánki Éva Esővárosa kitűnő regény, zseniális mű. Úgy tűnik, minden szempontból az: a nyelv tekintetében mindenképpen. Öröm olvasni ezeket a görcsmentes, hajlékonyan – noha férfi a fiktív elbeszélő, s csak öt gimnáziumi osztályt végzett parasztfiúból lett falusi könyvtáros –, nőiesen ívelt mondatokat, körbetapogatni a kecses átmeneteket, amelyek háromszáz könyvoldalon keresztül egyszer sem torpannak meg, nem törik meg a stílusuk és a hangulatuk, ami folyton valami kacér derűt és kedélyességet, de ugyanakkor valami állhatatosan jelen levő feminin szomorúságot hordoz magában, de mindenekelőtt életteljességet, még akkor is, ha a legszörnyűbb események tárulnak fel a mondatok által, mintha a tragédia fogalmi közlése mögött folyton ott ívelne az életigenlés, az elfogadás, a gondoskodás, az ápolás és a vigasztalás női életelve. A ragyogó mondatok e kedélyesség, és nem utolsósorban a hibátlanra csiszoltság mellett egyéb stiláris síkokat is megmozgatnak: valóságtartalmuk mögött hatalmas tömbökben képesek görgetni a realizmust egészen a szürrealisztikus víziókig kitágító varázslatosságot, megérinteni a metafizikumot, csodálatos szövedékben egyesíteni az időben és térben széttartó történéseket, s a nyelv az, ami ebben a műben pergő mesét gyúr történetté, ami odaszögezi az olvasó figyelmét a könyvoldalakra és nem engedi el, csak az utolsó lapot lezáró írásjelnél." Fekete J. József[3]

Az Esőváros egy háromgenerációs, Csallóközből kitelepített parasztcsalád életét dolgozza fel. A regény szlovák fordítása Mesto dažďa címmel 2006-ban jelent meg a Kalligramnál. Több részlet lengyelül is megjelent a Literatura na Świecie felvidéki magyar irodalmat bemutató összeállításában.

Aranyhímzés

A regényről született kritikák (pl. Keresztesi Józsefé, Bedecs Lászlóé) általában az idő és emlékezet, hatalom és igazság egymásba fonódó problematikáját emelik ki. A regény 2011-ben Zlatno vezmo címmel az Ergo kiadó gondozásában bolgárul is megjelent.[4]

Magyar Dekameron (novellafüzér)

A kritikusok egy része, mint Csehy Zoltán az egymásba fonódó intertextusok játékosságát, szerelem, nyelv és politika új szempontú felfogását emelik ki.[5] A novellafüzérből részletek jelentek meg észtül a Maailma nukraim orkester - Valimik ungari novelle c. prózaválogatásban[6]

A kritikusok egy része, mint Csehy Zoltán az egymásba fonódó intertextusok játékosságát, szerelem, nyelv és politika új szempontú felfogását emelik ki.[5] A novellafüzérből részletek jelentek meg észtül a Maailma nukraim orkester - Valimik ungari novelle c. prózaválogatásban[6]

Fordított idő (regénytrilógia)

Kora középkorban játszódó, fantasy-elemekben bővelkedő, a VIII. századi germán, kelta muzulmán világ határvidékeire kalauzoló történelmi regény. A kritikák egy része női lovagregényként, mozaikszerűen felépített, női fejlődéstörténetként értelmezi. A nőszempontú történelmi regényt (immár befejezettnek tekinthető trilógiát) számos kritikusa, mint például Szigeti Csaba (Bánki Éva történelemfogalmai http://tiszatajonline.hu/?p=117028) és Király László (Az idő hálójában http://aszem.info/2018/01/az-ido-halojaban-banki-eva-elsodort-ido/)próbálták a teljes életmű alapján értelmezni.

Bánki Éva több fordításgyűjteményt állított össze, de soha nem műfordított.


  • Szent Margitról és Jolántáról; Ráday Könyvesház, Bp., 2007
  • A bűn nyelvét megtanulni. Tanulmányok a kemény krimiről; Napkút, Bp., 2014
  • Fordított idő. A mély tenger névtelenjei; Jelenkor–Libri, Pécs–Bp., 2015
  • Elsodort idő. Fordított idő II.; Jelenkor, Bp., 2017
  • Összetört idő Fordított idő III. Jelenkor. Bp. 2019.

DíjaiSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés