Főmenü megnyitása

Békés József Gellért O. S. B. (Bruzer József) (Budapest, 1915. január 3.Sankt Lambrecht (Ausztria), 1999. július 29.) bencés szerzetes, Széchenyi-díjas teológus, irodalmár, költő, egyetemi tanár, a Pannonhalmi Területi Apátság általános helynöke.

Békés Gellért
Békés Gellért OSB
Békés Gellért OSB
Életrajzi adatok
Születési név Békés Gellért
Bruzer József
Született 1915. január 3.
Budapest
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1999. július 29. (84 évesen)
Sankt Lambrecht (Ausztria)
Sírhely Pannonhalma, Boldogasszony-kápolna
Iskolái Pápai Szent Anzelm Egyetem
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1938. szeptember 11.

Hivatal A Pannonhalmi Területi Apátság általános helynöke
A Wikimédia Commons tartalmaz Békés Gellért témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Egy józsefvárosi kereskedőcsaládban született. Középiskolai tanulmányait a budapesti Szent Benedek Bencés Gimnáziumban végezte. Közben cserkészkedett és a Bencés Diák című iskolaújság szerkesztője is volt.

1932. augusztus 6-án lépett be a bencés rendbe. 1936. szeptember 12-én ünnepélyes fogadalmat tett, és 1938. szeptember 11-én szentelték áldozópappá. Teológiai diplomáját és doktorátusát a római Pápai Szent Anzelm Egyetemen szerezte meg 1940-ben.

1940-45-ig gimnáziumi hittanár és diákotthoni nevelő Pannonhalmán. Emellett az Actio Catholica titkára, az ekkor szerveződő KALOT és KALÁSZ lelkésze volt. Az 1944-45-ben a Nemzetközi Vöröskereszt lelkésze, részt vállalt a zsidók és más menekültek mentésében. 1945-46-ig Kelemen Krizosztomapát titkára, aki 1946-ban a római Szent Anzelm Egyetemre küldte tanítani.

1946-92-ig a római Szent Anzelm és Szent Gergely Egyetemek professzora. Közben 1946-66-ig (65-ig) a Magyar Bencés Kongregáció prokurátora, 1957-91-ig a külföldön élő magyar bencések elöljárója, 1979-83-ig a római Szent Anzelm Prímásapátság perjele. 1992-ben hazatért Pannonhalmára, ahol a Pannonhalmi Területi Apátság általános helynökeként működött haláláig.

Hazatérte után folyamatosan tanított a pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskolán és annak budapesti "Sophia" kihelyezett tagozatán, továbbá a budapesti Kalazantinum Piarista Hittudományi Főiskolán. Az 1998-ban létrejött Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolai Szövetség elnökévé választotta.

1959-1999-ig a római Katolikus Szemle főszerkesztője volt. Több teológiai – főként az ökumené tárgykörében írott – könyv és több száz tanulmány szerzője. 1948 és 1951 között Dalos Patrik oratoriánus szerzetessel közösen lefordították az Újszövetséget, mely több mint egy tucat kiadást élt meg. Kutatási, oktatási témái: egyháztan, szentségtan, közös hitvallás, ökumenikus teológia.

1969-től a Katolikus Magyar Egyetemi (Értelmiségi) Mozgalom egyházi lelkésze. Évtizedeken át a Magyar Pax Romana Fórum lelkésze is volt. Számos elismerés és kitüntetés birtokosa, melyek közül 1997-ben a Széchenyi-díjat vehette át.

1999. augusztus 9-én, Pannonhalmán a Boldogasszony-kápolna kriptájában helyezték örök nyugalomra.

ForrásokSzerkesztés