Bélteky Lajos
Ifjabb Bélteky Lajos (Mándok, 1901. április 24. – Budapest, 1980. december 11.) gépészmérnök, hidrológus, a második világháborút követő évtizedek magyar vízkútfúró-iparának egyik meghatározó személyisége.
| Bélteky Lajos | |
| Született |
1901. április 24.[1] Mándok |
| Elhunyt |
1980. december 11. (79 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhely | Farkasréti temető |
ÉletútjaSzerkesztés
1926-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a budapesti József Műegyetemen, de már 1925-ben elkezdett segédmérnökként dolgozni a fővárosi Magyar Wolfram Lámpagyárban. 1926-tól 1929-ig az Elektromos Szerelési Vállalat alkalmazásában állt mint építésvezető mérnök, majd két éven át a bábolnai és kisbéri ménesbirtokok villamosítási munkálatainak vezetőjeként tevékenykedett. 1930-ban felvételt nyert a budapesti mérnöki kamarába.[3] 1931-től 1936-ig a Kereskedelemügyi Minisztériumban dolgozott, ezt követően tíz esztendeig az Iparügyi Minisztérium gépészeti főosztályának főmérnöke volt, majd 1946-tól három éven át az Építésügyi és Közmunkaügyi Minisztérium alkalmazta előadóként. 1949-től az Országos Vízgazdálkodási Hivatal mélyfúró csoportjának vezetői tisztségét látta el, ahonnan három év elteltével a Belügyminisztériumba került, itt a földtani főosztály főelőadója volt. 1953-ban átment az Országos Földtani Igazgatósághoz csoportvezető főmérnöknek, ahol 11 esztendőt töltött el. 1964-től 1975-ös nyugdíjba vonulásáig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) osztályvezetőjeként dolgozott.
Jelentős mértékben hozzájárult a falusi ivóvízellátás javításához, miután az egyik kezdeményezője volt az úgynevezett törpe vízművek kiépítésének, amelynek segítségével az 1950-es évektől kezdve új alapokra helyezték Magyarországon a kistelepülések ivóvízzel való ellátását.[4] Meghatározó szerepet vállalt többek között hazánk geotermikus viszonyainak feltárásában, a mélyfúrású kutak fejlesztésében és a hazai hévízkataszter összeállításában. Munkásságáért 1960-ban Bogdánfy Ödön-emlékéremmel, 1980-ban Péch Antal-emlékéremmel tüntették ki. 1974-ben a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjává választották.
CsaládjaSzerkesztés
Édesapja Bélteky Lajos (1874–1950) református lelkész, felesége Balázs Ibolya (1904–1989) operaénekesnő volt.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ (1930. február 2.) „Budapesti Mérnöki Kamara közleményei”. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 63. o. (Hozzáférés ideje: 2019. október 21.)
- ↑ „A falusi lakosság ivóvízellátásáért – Közkutaktól a regionális vízművekig”, Magyar Nemzet, 1973. július 10., 6. oldal (Hozzáférés ideje: 2019. október 21.)
ForrásokSzerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X 80. oldal (Arcanum.hu)
- Kozák Péter: Bélteky Lajos, Névpont, 2013