Bíboros vajvirág

növényfaj

A bíboros vajvirág (Orobanche purpurea) a valódi kétszikűek ajakosvirágúak (Lamiales) rendjéhez, ezen belül a vajvirágfélék (Orobanchaceae) családjának névadó nemzetségéhez tartozó faj. Főleg Közép- és Dél-Európában, száraz lejtőkön, homokpusztaréteken él, 800 méter tszf.-ig. Magyarországon szórványosan fordul elő, többek közt a Kisalföld, valamint a Börzsöny területén él.[1][2] Gazdanövényei a cickafark, az üröm és a szártalan bábakalács.

Bíboros vajvirág
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Vajvirágfélék (Orobanchaceae)
Nemzetség: Orobanche
Faj: O. purpurea
Tudományos név
Orobanche purpurea
Jacq.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bíboros vajvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bíboros vajvirág témájú médiaállományokat és Bíboros vajvirág témájú kategóriát.

Leírása szerkesztés

25–45 cm magas évelő növény. Obligát élősködő, klorofillt nem tartalmaz. Szára csúcsán lilás vagy kékes színű, erősen mirigyszőrös, rajta 15-nél több pikkelylevél található. Június-július folyamán virágzik. A virág pártája 2–3 cm-es, felül kékes ibolya, alul sárgásfehér színű, sötétibolya erezettel. A pártacső a toroknál 5–7 mm széles. A portok kopasz, legfeljebb az alján szőrös. A virágkocsányon két szálas előlevél, a virág tövében egy murvalevél található. A virágokat lepkék porozzák. Toktermése van.

Jegyzetek szerkesztés

  1. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol171_p3-176.pdf A Kisalföldi meszes homokpuszta növényélete – egykor és ma. 100 éve jelent meg Polgár Sándor első leírása a győri homoki sztyeppvidékről]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  2. Adatok a Börzsöny-hegység flórájához. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)

Források szerkesztés

  • Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3