Főmenü megnyitása

Bíró Andor (történész)

történész

Bíró Andor (Feketeardó, 1961. január 1.) történész, magyarságkutató.

Dr. Bíró Andor
Született 1961. január 1. (58 éves)
Feketeardó
Foglalkozása történész,
magyarságkutató

ÉletútjaSzerkesztés

1983-ban az Ungvári Állami Egyetem Történettudományi Karán szerzett diplomát. Szakdolgozatának címe: A magyar kultúra a XIX. század utolsó harmadában. Az egyetemen tanársegéd, majd 1986-tól aspiráns volt. 1991-től a történelemtudomány kandidátusa. 1989 és 1997 között az Ungvári Hungarológiai Központ munkatársa, 1992-től tudományos főmunkatárs.[1]

1997-ben Budapestre költözött. 2000-től a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda tudományos főmunkatársa és helyettes irodavezetője,[2] majd a 2010. októberi szervezeti átalakulást követően a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal vezető-főtanácsosa. Munkájának és közreműködésének köszönhetően több száz magyar hősi emlékmű épült a hősi halált halt vagy hadifogságban elhunyt magyar katonák és polgári áldozatok emlékére az egykori Szovjetunió utódállamaiban.[3]

Fő kutatási területe a 20. századi magyar történelem, a két világháború közötti magyar munkásmozgalmak, „elsősorban az 1920-as évek kommunista, szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalmai”. Kutatta Kárpátalja történelmi településneveit, az 1990-es években kezdeményezte több település visszanevezését eredeti magyar nevére.[1] 2003-ig 52 kárpátaljai települést neveztek át.[4]

Alapító tagja és évekig tudományos titkára volt a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaságnak.[5]

Tudományos titkára a Magyar-Ukrán Történész Vegyesbizottság Magyar Tagozatának.[6]

CsaládjaSzerkesztés

Apja Bíró Andor kolhozelnök. Nővére orosz–francia–spanyol szinkrontolmács, a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) tanult.[7]

PublikációiSzerkesztés

Néhány fontosabb publikációja:

  • Munkásmozgalom Magyarországon az 1925–1929-es években. kandidátusi értekezés orosz nyelven. Lvov. 1990.[1]
  • Kárpátalja településeinek történelmi neveiről. Ungvár–Budapest: Ungvári Hungarológiai Központ. 1993.[1]
  • Magyarország megítélése a második világháborús szovjet és orosz szakirodalomban. In: Háború, hadsereg, összeomlás. Magyar politika, katonapolitika a második világháborúban. Budapest: Zrínyi Kiadó. 2005. ISBN 963-327-401-x
  • Magyar hadisírok Oroszországban – szovjet hadisírok Magyarországon. In: …És újfent hadiidők (avagy: a „boldog békeidők” nem térnek vissza) 1939–1945. Budapest, Petit Real, 2005. ISBN 963-9267-33-3
  • Венгерские военнопленные в советском плену. Результаты, проблемы и перспективы исследования. In: Cohorta. Revistă De Istorie Militară, nr. 1-2, 2010. Chisinău, 2010. ISSN 1857-0100
  • Legszentebb kötelesség. A Temető-hegy a Megbékélés hegye lesz. Regiment, 2010/3.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés