Büretta
A büretta egy kifolyásra kalibrált térfogatmérő laboratóriumi üvegeszköz. Egy skálázott, egyenletes keresztmetszetű üvegcsőből áll, mely alul csappal elzárható.[1] A csap lehet csiszolatos üveg, vagy teflon. Folyadékok kimérésénél van fontos szerepe. Ezt a tulajdonságát használják a titrálásoknál is. A büretta rendkívül pontos eszköz, az A jelű büretták ±0.05 milliliteres pontossággal mérnek.
A szó francia eredetű: burette kancsócskát, kis kancsót jelent.[2]
Használata szerkesztés
A büretta mérési pontosságának kihasználása céljából nagyon fontos a mérés során a szisztematikus hibák elkerülése. A bürettát állványba foglalva pontosan függőleges helyzetben használjuk. A térfogat leolvasásánál a parallaxis hiba elkerülésére szemünknek a meniszkusszal egy magasságban kell lennie. Ha átlátszó oldatunk van, akkor a meniszkusz legalsó pontját olvassuk le, ha átlátszatlan, akkor a folyadék felső peremét.[1]
A büretta alján lógó, de még le nem cseppent folyadék is a bürettából kiengedett mennyiség része, ezért - például titrálásnál - azt az edény falához való érintésével le kell szedni és a titráló lombikba mosni.
Története szerkesztés
A büretta története a térfogatos elemzéssel egy idős. François Antoine Henri Descroizilles 1791-ben fejlesztette ki az első bürettát, amely egy beskálázott mérőhengerhez hasonlított. Joseph Louis Gay-Lussac 1824-ben kifejlesztett egy bürettát, amelynek oldalcsöve is volt, és lényegében a mai pipetta és büretta tulajdonságait egyesítette. A térfogatos elemzés egyik nagy képviselője Karl Friedrich Mohr készítette el azt a bürettát, amely már hasonlít a mai bürettákhoz, ennek alsó részén már volt csap.[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Erdey László: Bevezetés a kémiai analízisbe II.
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 31. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ Louis Rosenfeld. Four Centuries of Clinical Chemistry (A klinikai kémia négy évszázada). CRC Press, 1999, p. 72-75.