BT–7
A BT–7 szovjet könnyű harckocsi, a BT-sorozatú gyorsharckocsik (Быстроходный танк – Bisztrohodnij tank) harmadik modellje. A BT–5 továbbfejlesztett változataként jött létre. Sorozatgyártását 1934–1935-ben kezdték meg. A harckocsin már megjelent a csonkakúp alakú torony, az M–17-es (BMW-motor másolat) motor, újfajta rádióantenna, a modernizált célzóberendezés, az átdolgozott lánctalp, futómű és a sebességváltó. 1937-től a V–2-es dízelmotor egy korai változatával szerelték fel BT–7-eseket, és BT–7M jelzéssel 1940-ig mintegy 800 darab készült belőlük. A dízelmotort párhuzamosan fejlesztették a BT harckocsikkal a Komintern gyárban, a fejlesztésbe besegített a Repülőgépmotorok Központi Intézete (CIAM) is. A tesztek kielégítőek voltak, és a motort V–2 jelzéssel alap harckocsimotorként rendszeresítették a Vörös Hadseregben.
| BT–7 | |
 | |
| Típus | könnyűpáncélos |
| Fejlesztő ország |  Szovjetunió |
| Harctéri alkalmazás | |
| Szolgálatban | 1935–45 |
| Gyártó | Malisev Gépgyár |
| Gyártási időszak | 1935–40 |
| Gyártási darabszám | 2700[1] |
| Háborús részvétel | Szovjet–japán határkonfliktusok, Téli háború, Lengyelországi hadjárat, Barbarossa hadművelet |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 3 fő |
| Hosszúság | 5,66 m |
| Szélesség | 2,29 m |
| Magasság | 2,42 m |
| Tömeg | 13 900 kg |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6–22 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 20–K típusú 45 mm-es harckocsiágyú |
| Műszaki adatok | |
| Motor | 450 lóerős Mikulin M–17 |
| Sebesség | 72 km/h |
| Hatótávolság | 250/150 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz BT–7 témájú médiaállományokat. | |
A BT–7-nek jellegzetes tulajdonsága volt, hogy nagy sebességének köszönhetően szinte ugorva tudott áthaladni kisebb terepegyenetlenségek felett. Ez a tulajdonság később szándékos ugrások kivitelezéséhez vezetett. A tereptől és a felépített ugrórámpától függően a BT–7 akár 20 méterre is el tudott ugrani. A szándékos ugrások technikáját a Legfelsőbb Parancsnokság is jóváhagyta, és szabványos eljárásként rögzítette, amit harci körülmények között is végre kell hajtani. A BT–7-est a japánok ellen a mandzsúriai harcokban alkalmazták először az 1930-as évek végén, majd részt vettek Lengyelország megszállásában és a finnek elleni téli háborúban 1940-ben. A típus karrierje a német inváziót követően, 1941-ben Európában véget ért, ám az ázsiai front megnyitásakor újra bevetették.
Galéria szerkesztés
-
BT-7 tank. -
Kilött szovjet BT-7 tank 1941-ben.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Tim Bean–Will Flower: Szovjet harckocsik a II. világháborúban – Sztálin páncélos csodái, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2004, ISBN 963-9329-83-5
