Óriás páfrányfa

Óriás páfrányfa
	Erdőt alkotva
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Harasztok (Pteridophyta);
Osztály:	Valódi páfrányok (Pteridopsida);
Rend:	Páfrányfák (Cyatheales);
Család:	Harasztfafélék (Dicksoniaceae);
Alcsalád:	Dicksonioideae;
Nemzetség:	Dicksonia; L'Hér., 1789
Faj:	D. antarctica;
Tudományos név
	Dicksonia antarctica; Labill., 1807
Szinonimák
	Balantium antarcticum (Labill.) C. Presl;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriás páfrányfa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás páfrányfa témájú médiaállományokat és Óriás páfrányfa témájú kategóriát.

Az óriás páfrányfa vagy óriás hópáfrányfa (Dicksonia antarctica) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának páfrányfák (Cyatheales) rendjébe, ezen belül a harasztfafélék (Dicksoniaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása szerkesztés

Az óriás páfrányfa az egyenlítői trópusok kevésbé forró, ám párás és csapadékos részein él, tehát csaknem mindenhol 1000 m felett. Dél felé (az Egyenlítőtől távolodva) gyakoribb; őshazája Tasmánia. A kontinentális Ausztráliában a következő szövetségi államokban található meg: Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria.

Termesztik is.

Sikeresen telepítették be a Brit-szigetekre és Európa atlanti partvidékére.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Felálló törzsű, legfeljebb 15 méter magas, de inkább alacsonyabb fa. Törzse erőteljes, felületén az idős levélnyelek sűrűn elhelyezkedő maradványai között rövid gyökerek láthatók; legalább a törzs felső részét és a levél fonákját hosszú, barna szőrök fedik.

2-4 méter hosszú levelei kezdetben hegyes szögben felállnak, majd szétterülnek. A levelek kétszeresen vagy háromszorosan szárnyaltak, a fiatalok pásztorbot módjára becsavarodottak és sűrűn szőrösek. Pikkely vagy tüske nincs rajtuk. A szóruszok közvetlenül a levélkék szélén, a fonákon vannak. A levélkék széles vállúak, ülők, a levél közepén a leghosszabbak, 30-40 centiméter hosszúak, osztottak, a csúcs felé az osztatok egybefolynak. A szóruszok sárga vagy barna gömböcskék a levélfonákon, közvetlenül a levél szélén.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Az összes páfrányfa közül ez a legkevésbé melegigényes, ezért is sikerülhetett egyedül ezt a fajt Európában nagy (a Golf-áramlat hatásának kitett, óceáni éghajlatú) területekre és Új-Zélandra betelepíteni. De ez a faj is fagyérzékeny, tehát a Kárpát-medencében nem télálló.

A 150 éves európai példányok 5–6 m magasak és rengeteg spórát hoznak.