Balkanstreitkräfte

A Balkanstreitkräfte ( vagy Balkán Fegyveres Erők), más néven Balkán Hadsereg volt az a haderő, amelyet Ausztria-Magyarország az első világháború kezdetén, 1914 augusztusában Szerbia elleni offenzívához állított fel.

Császári és Királyi Balkán Fegyveres Erők (K.u.K. Balkanstreitkräfte)
Osztrák-magyar tisztek 1914-ben
Dátum	Létrejött: 1914. augusztus Feloszlott: 1915. május 27.
Ország	Osztrák–Magyar Monarchia
Típus	fegyveres erő
Feladat	A Monarchia balkáni határának védelme
Méret	450 000 fő
Parancsnokok
Főparancsnok	Oskar Potiorek Habsburg–Tescheni Jenő főherceg
Kultúra és történelem
Becenév	Balkanstreitkräfte
Háborús részvétel	Első világháború Szerb front

Három sikertelen szerbiai invázió után a Balkanstreitkräfte döntő vereséget szenvedett a balkáni királyság hadseregétől, ami látványos megaláztatás volt a Habsburg monarchiában, aminek következtében 1914. december 27-én lemondott a balkáni hadsereg parancsnoka, Oskar Potiorek tábornok. A Balkanstreitkräftét 1915 májusában hivatalosan feloszlatták, a megmaradt 5. hadsereget Eugen főherceg újjászervezte, és áthelyezték az olasz frontra .

Kialakítás és megszervezés

A Balkán Hadsereg 1914. július 25-én alakult meg, miután a vezérkari főnök, Franz Conrad von Hötzendorf mozgósítási parancsot adott ki az ötödik és hatodik hadseregből álló haderőknek, amelyeket a Szerbia és Montenegró elleni hadműveletekre szánták. A tartalékos haderőt Második Hadseregnek nevezték el, és kész volt a bevetésre Szerbia ellen a többi hadsereg megsegítésére, de szükség esetén az oroszok ellen is Galíciában. Az osztrák-magyar hadsereg tizenhat hadtestéből összesen hetet Szerbia megtámadására szántak. 1914. július 28-án Ausztria–Magyarország hivatalosan hadat üzent Szerbiának, Conrad azonnal utasítást adott a 2., az 5. és a 6. hadseregnek, hogy vonuljanak délre , huszonhat hadosztályra növelve az erőt, miután parancsot adott a III. hadtestnek, hogy csatlakozzanak a támadáshoz. A Szerbia ellen küldött erők ekkor az osztrák-magyar hadsereg erejének felét képviselték.

1914. augusztus 7-én a Balkanstreitkräftét az osztrák-magyar vezérkar főnöke, Franz Conrad von Hötzendorf Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója, Oskar Potiorek parancsnoksága alá helyezte. A balkáni erők legfelsőbb parancsnoksága mellett Potiorek a 6. hadsereget is irányította.

A balkáni frontra rendelt négy B-Staffel és a Minimalgruppe Balkan három hadteste, összesen mintegy 19 gyalogos hadosztály volt:

2. hadsereg, Eduard von Böhm-Ermolli parancsnoksága alatt

• IV ( Budapest ),
• VII ( Temesvár )
• IX ( Leitmeritz )

5. hadsereg, Liborius von Frank parancsnoksága alatt

• VIII ( Prága )
• XIII ( Zágráb )

6. hadsereg, Oskar Potiorek parancsnoksága alatt

• XV ( Szarajevó )
• XVI ( Ragusa )

A Szerbia elleni hadjárat

A hadjárat kezdetén, 1914 augusztusában a Balkanstreitkräfte hadműveleti hadereje összesen 319 gyalogzászlóaljból, hatvan lovasszázadból, 744 ágyúból, 48 repülőgépből és 486 hadműveleti 20-250 géppuskából állt.

Az haditerv szerint az 5. és 6. hadsereget nyugatról támadták meg, miközben a Szerbia északnyugati sarkaiból behatoló 2. hadsereg hadosztályai csatlakoznak a Szerbiában állomásozó erőkhöz, és gyors, döntő csatában zárják le az inváziót. Július 28-án megkezdődött Belgrád bombázása, majd augusztus 12-én az első invázió. Augusztus 18-án a 2. hadsereget átcsoportosították, hogy csatlakozzanak a galíciai csatához, és harcoljanak az orosz hadsereggel, míg az 5. hadsereg a hegyi háborúra felkészületlenül küzdött a Drina folyó áthidalásáért és a 6. hadsereggel való kapcsolattartásért. Ezzel szemben a szerb hadsereg egyértelműen felkészült volt, ügyesen bevonta a Habsburg-erőket Szerbia mélyére és ott mindegyik hadsereget egyesével legyőzte (Az 5. hadsereget az augusztus 20-i ceri csatában). A nyár vége előtt a Balkanstreitkräfte összes egységét visszavonták Szerbiából, ami az első világháború első antant-oldali győzelmét jelentette. Szeptember 8-án Potiorek egy második inváziót indított Belgrádot fenyegetve, azonban a drinai csatában az 5. hadsereget visszaszorították Boszniába, míg a 6. hadsereg szintén visszavonulásra kényszerült szeptember 25-én, hogy elkerülje a szerb és montenegrói erők általi bekerítést.

Október 24-től kezdődően a valjevói offenzíva némi sikert aratott, lehetővé téve, hogy a Balkán Hadsereg mélyen elérje Szerbia északi részét. November elején az osztrák-magyarok tüzérségi fölényüket kihasználva visszavonulásra kényszerítették a szerbeket. December 2-án az ötödik hadseregnek sikerült elfoglalnia Belgrádot, néhány nappal később a kolubarai csatában a szerbek látványos ellentámadása arra kényszerítette az osztrák-magyar hatodik hadsereget, hogy teljes zűrzavarban vonuljon vissza Szirmiába . A szerbek ezután az ötödik hadsereg ellen fordították erejüket, amely a szerb támadás hatására visszaszorult Nyugat-Bánságba. A teljes megsemmisülést elkerülni akaró Balkanstreitkräfte kénytelen volt kiüríteni Szerbiát, ismét elhagyva Belgrádot, amelyet december 15-én a szerbek visszafoglaltak.

Feloszlatás

1914 decemberének végére a Balkanstreitkräfte veszteségei elérték a 274 000 főt. Csaknem 30 000 katona meghalt, több mint 122 000 megsebesült, 75 000 fő eltűnt vagy fogságba esett. A veszteségek olyan súlyosak voltak, hogy a 6. hadsereget feloszlatták, maradványait pedig az 5. hadseregbe vonták be. 1914. december 17-én Oskar Potiorek tábornokot felmentették a parancsnokság alól. Jenő főherceg, lovassági tábornok vette át az 5. hadsereg maradékának parancsnokságát. 1915. május 27-én a csapattestet áthelyezték az isonzói frontra.

A hadsereg parancsnokai

• 
  Oskar Potiorek tábornagy, a hatodik hadsereg parancsnoka
• 
  Liborius von Frank tábornok, az ötödik hadsereg főparancsnoka
• 
  Eduard von Böhm-Ermolli tábornok, a második hadsereg főparancsnoka

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Balkanstreitkräfte című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Bischof, G.. 1914 Austria Hungary The Origins. University of New Orleans Press (2014). ISBN 978-3-902936-35-6 
• Dredger, J.A.. Tactics and Procurement in the Habsburg Military, 1866–1918: Offensive Spending. Springer International Publishing (2017). ISBN 978-3-319-57678-7 
• DiNardo, R.L.. Invasion: The Conquest of Serbia, 1915: The Conquest of Serbia, 1915, War, technology, and history. ABC-CLIO (2015). ISBN 978-1-4408-0093-1 
• Herwig, H.H.. The First World War: Germany and Austria-Hungary 1914-1918, Modern Wars. Bloomsbury Publishing (2014). ISBN 978-1-4725-1081-5 
• Lyon, J.. Serbia and the Balkan Front, 1914: The Outbreak of the Great War. Bloomsbury Academic (2015). ISBN 978-1-4725-8003-0 
• Macdonald, J.. Caporetto and the Isonzo Campaign: The Italian Front, 1915–1918. Pen & Sword Books (2011). ISBN 978-1-78159-930-3 
• Sondhaus, L.. World War One: The Global Revolution. Cambridge University Press (2011). ISBN 978-0-521-51648-8 
• Thomas, N.. Armies in the Balkans 1914–18, Men-at-Arms. Bloomsbury USA (2001). ISBN 978-1-84176-194-7 
• Watson, A.. Ring of Steel: Germany and Austria-Hungary at War, 1914-1918. Penguin Books Limited (2014). ISBN 978-0-14-192419-9 
• Az Osztrák-Magyar Hadsereg szervezete és parancsnoksága
• Battle Order of Balkanstreitkräfte, 1914. augusztus Archiválva 2012. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben.

Kapcsolódó szócikkek

• Balkáni front (első világháború)