Baltimore-i festő
A Baltimore-i festő körülbelül i. e. 340 és i. e. 320 között aktív, [1] Dél-Itáliában, Apuliában alkotó görög vázafestő volt. Pontos születési és halálozási dátuma nem ismert és mivel nem szignálta alkotásait, neve sem maradt ránk. Nevét egy Baltimore-ban őrzött voluta-kratérről kapta.[2]
| Baltimore-i festő | |
 | |
| Hüdria, i. e. 4. század, München | |
| Született | i. e. 4. század |
| Meghalt | i. e. 4. század |
| Alkotott | i. e. 4. század utolsó harmada |
| Nemzetisége | Görög |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baltimore-i festő témájú médiaállományokat. | |
Ő volt a késő-apuliai vázafestők legtehetségesebb és legkiemelkedőbb alkotója.[3] Tekintve, hogy neki és közvetlen kollégáinak számos vázája Canosa környékéről került elő valószínűsíthető, hogy műhelye is ott volt.[3] Alkotásai sokban hasonlítanak tarantói kortársai festményeihez. Ez különösen az Alvilág-festő vázáin szembetűnő, főleg témaválasztásban, a sokalakos kompozíciókban, a monumentális ábrázolásmódban és a másodlagos díszítőelemekben. Az arcokat és a drapériákat viszont különbözőképpen jelenítették meg, amiben a Baltimore-i festő volt sokkal merészebb és határozottabb.[3]
Sokféle edénytípust díszített, voltak köztük kisebb és nagyobb méretű vázák is. A voluta-kratérekre gyakran fehér színű vonaldíszítést festett az edény fogójára és női arcokat a csigavonal helyére. A kratérek nyakát időnként egy szélesebb és egy keskenyebb vízszintes sávra osztotta fel.[3] A keskenyebb sávba általában másodlagos díszítőelemeket, például egy növényi dísz mellett lévő női arcot festett, a szélesebb sávba pedig figurális jelenetet. Esetenként az edény talpán is figurák vagy egy női fej jelenik meg a megszokott ornamentális motívumok helyett. A nagyobb kratérek talpát általában külön készítették el[3] és előfordult, hogy nem ugyanaz a festő díszítette mint aki az edény többi részét.[3] Az amforák és lutrophoroszok nyakát bonyolult ornamentális mintákkal esetleg a hagyományos női fejjel emelte ki.
Nagyobb vázáin egyaránt megtalálhatók mitológiai és temetési jelenetek, a mindennapi életet ábrázoló képei a kisebb edényekre kerültek. A temetési vázáin a hagyományos ábrázolásmódot követte, előoldalukon egy naiszkoszt (kisméretű templom), hátoldalukon egy sztélét ábrázolt. Amikor az előoldalon mitológiai jelenet látható a naiszkosz a hátoldalra kerül, benne egy hozzáadott fehér szín helyett vörösalakos technikával megfestett fiatal férfialakkal.[3] Más naiszkosz-jelenetén az épületbe három figurát is festett ekkor a nők általában narancssárga és a vörös különböző árnyalataival készített színes ruhát viselnek. A naiszkosz mennyezetéről különféle tárgyak, gyakran páncélok lógnak és időnként (mint a Ganümédész-festő munkáin) virágdíszítés és feltűnik bennük. A szentély lépcsőjén sokszor hozzáadott fehér színnel kialakított geometrikus díszítés látható.
Mitológiai képeinek témaválasztása változatos, de nem tartalmaz újdonságot.[3] Számos képe amazonomakhiát és gigantomakhiát ábrázol az alakokat sávokba rendezve. Testhelyzetük sokszor kicsavarodik, arckifejezésük kifejezi szenvedésüket. Más vázáinak témája az epikus költészethez köthető.[3] A legtöbb jeleneten egy felső sávban isteneket ábrázolt, akik figyelik az alattuk zajló eseményeket. A Ganümédész-festőhöz hasonlóan ő is festett kisebb mitológiai témájú képeket a nagyobb hüdriák vállrészére (például kocsijeleneteket).
Jó néhány különlegesen nagy tál közepére tondót festett, benne a mindennapi életet bemutató képpel, fiatal férfiakkal, nőkkel és Erósszal, esetenként egy-egy kocsival. Másodlagos díszítőelemei bonyolultak, de kevésbé eredetiek és elegánsak mint a Ganümédész-festő hasonló ábrázolásai.[4]
Korai munkáira erősen hatottak a Patera-festő alkotásai, később ahogy stílusa fejlődött kialakította egyéni festésmódját. Figurái feje enyhén oldalra dől, az arcokat háromnegyedes perspektívában ábrázolta. A pupillákat erőteljes fekete foltként rajzolta meg, az orrok nagyok, az alsó ajkak hangsúlyosak. Profilban ábrázolva a száj esetenként csak egy vízszintes vonal a négyszög alakú áll fölött. Drapériáinak ráncai hangsúlyosak, a mellek vonalában (hasonlóan a Dareiosz-festő és az Alvilág-festő képeihez) legtöbbször egy egymást keresztező vonallal ábrázolva.[4] A nők időnként fehér, háromszög alakú diadémot viselnek. Lófigurái zömökek és vastag nyakúak.
A Baltimore-i festőre és követőire jellemző, hogy képeik előoldalára időnként egy kisméretű, M betűre hasonlító fogóval ellátott hüdriát festettek.[4] A másodlagos díszítőelemként az edények nyakára festett női fejek egy jelentős része jellegzetes kinézetük alapján könnyen hozzá köthetők.[4] Hajukat fehér szalaggal kontyba összefogva, szájukat, szemüket vastag ecsetvonásokkal festette meg, szájuk szélén sokszor egy rövid függőleges vonal látható.
Kisebb edényeken is feltűnnek hasonlóan megfestett női fejek, ezek vagy magának a Baltimore-festőnek munkái, vagy egy vele szoros munkakapcsolatban álló vázafestőé.
Közvetlen követője és munkásságának örököse a Fehér fejfedők festője volt.[5] Az alkotásaik közötti szoros kapcsolat főleg az utóbbi korai alkotásain feltűnő, az edénycsoport egyes darabjait korábban a Baltimore-i festő munkáinak tartották.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 270. oldal
- ↑ British Museum: BaltimorePainter
- ↑ a b c d e f g h i Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 97. oldal
- ↑ a b c d Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 98. oldal
- ↑ a b Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 99. oldal
Források szerkesztés
- Trendall, A. D. Red figure vases of South Italy and Sicily. London, UK: Thames and Hudson (1989). ISBN 0-500-20225-7
- Sarti, Susanna (szerk.). Görög művészet (A művészet története 16/3). Budapest: Corvina Kiadó (2007). ISBN 978-963-13-5654-0
- John, Boardman. Görög művészet (A művészet világa). Budapest: Glória Kiadó (2006). ISBN 963-9587-22-2