Barna szula

Barna szula
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Szulaalakúak (Suliformes);
Család:	Szulafélék (Sulidae);
Nem:	Sula; Brisson, 1760
Faj:	S. leucogaster;
Tudományos név
	Sula leucogaster; (Boddaert, 1783)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barna szula témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barna szula témájú médiaállományokat és Barna szula témájú kategóriát.

A barna szula vagy fehérhasú szula (Sula leucogaster) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a szulafélék (Sulidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, a Pelecanus nembe Pelecanus Leucogaster néven.^[3]

Alfajai szerkesztés

Sula leucogaster brewsteri Goss, 1888
Sula leucogaster etesiaca Thayer & Bangs, 1905
Sula leucogaster leucogaster (Boddaert, 1783)
Sula leucogaster plotus (J. R. Forster, 1844)

Előfordulása szerkesztés

Az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán tengerparti részein és szigetein honos. Természetes élőhelyei a tengerpartok és nyílt vizek. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 64–74 centiméter, testtömege 724–1550 gramm, szárnyfesztávolsága pedig 132–150 centiméter.^[3] Arcrésze csupasz, feje, nyaka, válla, háta, szárnyai és farka sötétbarna, melle és hasi részei fehérek.

A tengerparton

a levegőben

és egy fiatal példány

Életmódja szerkesztés

Kisebb halakkal és tintahalakkal táplálkozik.

Szaporodása szerkesztés

Fészke

tojásai

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]