Barta István (történész)

(1910–1966) magyar történész

Barta István (Szentes, 1910. december 28.[4]Budapest, 1966. április 20.) történész, a történettudományok doktora (1964). Bátyja, Barta János irodalomtörténész.

Barta István
Született 1910. december 28.[1]
Szentes
Elhunyt 1966. április 20. (55 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar[3]
Foglalkozása történész

ÉletpályájaSzerkesztés

Barta Eduárd földműves és Sipos Anna fia. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte, majd 1932-től a budapesti egyetemen folytatta, mint Eötvös-kollégista. 1935-ben tanári és bölcsészdoktori végzettséget is szerzett. 1936-tól Budapesti Egyetemi Könyvtár gyakornoka volt. 1941-től a Teleki Pál Tudományos Intézet tanáraként dolgozott. 1942–1943 között a Berlinben volt ösztöndíjas. 1945–1949 között a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, 1960-tól főmunkatársa volt.

MűveiSzerkesztés

  • Egyház és állam viszonya Magyarországon a középkor végén (1935)
  • Hadtörténelmi Olvasókönyv (1955)
  • A magyar nép története 1711–1849 (1965)
  • A fiatal Kossuth (1966)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  3. a BnF általános katalógusa. (Hozzáférés: 2017. március 27.)
  4. Születési bejegyzése a szentesi polgári születési akv. 921/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 8.)

További információkSzerkesztés