Bering-tengeri partfutó

Bering-tengeri partfutó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Gruae;
Csoport:	Gruimorphae;
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Alrend:	Scolapaci;
Család:	Szalonkafélék (Scolopacidae);
Alcsalád:	Arenariinae;
Nem:	Partfutó (Calidris); Merrem, 1804
Faj:	C. ptilocnemis;
Tudományos név
	Calidris ptilocnemis; Coues, 1873
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Bering-tengeri partfutó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bering-tengeri partfutó témájú médiaállományokat és Bering-tengeri partfutó témájú kategóriát.

A bering-tengeri partfutó (Calidris ptilocnemis) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Elliott Coues amerikai ornitológus írta le 1873-ban, a Tringa nembe Tringa ptilocnemis néven.^[3]

Az Amerikai Egyesült Államok nyugati és Oroszország keleti részén fészkel. Telelni délre vonul a Csendes-óceán partjaira. Eljut Japán, Kanada és Kína területre is.

Természetes élőhelyei a tundrák, sziklás tengerpartok, édes vizű területek.^[4]

Testhossza 23 centiméter.^[5]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]