Billy Idol

angol zenész, zeneszerző, énekes

Billy Idol (teljes nevén: William Michael Albert Broad) (Stanmore, Middlesex, 1955. november 30. –) angol rock- és punkzenész, zeneszerző, énekes. Mint a Sex Pistols-rajongók Bromley-kontingensének tagja, első sikereit a Generation X nevű punkegyüttessel aratta. Később rendkívül sikeres szólókarrierbe kezdett, és az MTV által vezetett "második brit invázió" keretein belül az Egyesült Államokban is népszerű lett. Olyan számainak videóklipjeivel, mint a "White Wedding", a "Rebel Yell", vagy az "Eyes Without A Face", egyike lett az MTV első sztárjainak.

Billy Idol
Billy Idol 2012.JPG
Életrajzi adatok
Születési név William Michael Albert Broad
Álnév Billy Idol
Született 1955november 30. (65 éves)
Egyesült Királyság Stanmore, Middlesex, Egyesült Királyság
Élettárs Perri Lister
Iskolái
  • University of Brighton
  • The Ravensbourne School
  • Sussexi Egyetem
  • Seahaven Academy
Pályafutás
Műfajok punk rock, hard rock, glam rock, dance rock, New Wave
Aktív évek 1973–napjainkig
Kapcsolódó előadó(k) Generation X, Mister Pusha, Chelsea
Hangszer énekes-dalszövegíró, gitár, basszusgitár, dobok
Hang bariton
Tevékenység
Kiadók EMI, Chrysalis, Sanctuary
IPI-névazonosító
  • 00581150859
  • 00046611395

Billy Idol weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Billy Idol témájú médiaállományokat.

Idol az 1990-es évek elejétől kezdődően visszahúzódott a nyilvánosság elől, majd a 2000-es évek közepén tért vissza és jelenleg is aktív. Legutóbbi kiadványa, a "The Roadside EP" 2021-ben jelent meg.

ÉletpályájaSzerkesztés

A kezdeti évek és a Generation XSzerkesztés

Idol Angliában született, Stanmore-ban, Middlesex-ben. Szülei hithű anglikánok voltak, akik rendszeresen jártak templomba. 1958-ban, amikor mindössze kétéves volt, a szülei Amerikába, a New York állambeli Patchogue-ba költöztek. Húga, Jane is ekkor született. Négy évvel később tértek vissza Nagy-Britanniába, a Surrey-beli Dorkingba.[1] Innen 1971-ben továbbköltöztek Bromley-ba, London délkeleti negyedébe, ahol Idol a Ravensbourne fiúiskola tanulója lett. 1975-ben beiratkozott a sussexi egyetemre, ahol angolt tanult és kollégista volt. Ez azonban nem tartott sokáig, mert egy év után otthagyta az iskolát. Nagyjából ebben az időben csatlakozott a Sex Pistols Bromley-kontingenséhez, egy rajongói bandához, amely követte a zenekart minden fellépésének helyszínére.[2]

Felvett utónevét egyik tanára inspirálta, aki "idle"-ként (tétlen, lusta) definiálta őt, de ezt a nevet a korábban már befutott Monty Python-színész, Eric Idle miatt nem akarta használni, így kissé átalakította. 1976-ban a Chelsea névre hallgató retro-rock bandához csatlakozott, mint gitáros.[3] Gene October, az együttes énekes-frontembere találta ki, hogy a rövidlátó Idol cserélje le a szemüvegét kontaktlencsére, és szőkítse ki a haját, amit vágasson az ötvenes évek végén divatos frizurára hasonlatosra, hogy passzoljon a zenekar imidzséhez. De csak pár hónapig volt a Chelsea-ben, mert ő és tagtársa, Tony James kiléptek és megalapították a Generation X-et, ahol Idol már nem gitáros, hanem énekes volt. A Generation X az első punkbandák között volt, amely megjelenhetett a BBC képernyőjén a Top of the Pops műsorában.[4] Bár punk rockot játszottak, a 60-as évek brit popzenéje volt az inspiráló tényezőjük, amivel élesen elütöttek a többi, hozzájuk hasonló zenekartól. A Generation X megjelentetett három nagylemezt és szerepeltek az 1980-as D.O.A. (Dead on Arrival) című filmben, majd feloszlottak.

Szólókarrierjének kezdetei (1981-1985)Szerkesztés

Idol 1981-ben New Yorkba költözött, ahol a Kiss egykori menedzserének, Bill Aucoinnak a segítségével kezdte meg szólókarrierjét. Idol "rosszfiús" imidzsét felismerve párosították azt a glam rock külsőségeivel és zenei stílusával, melyet új zenésztársa, a gitáros Steve Stevens hozott magával.[5] Így együtt kezdtek el dolgozni Phil Feittel és Steve Missallal. Első megjelent kiadványa a Chrysalis Recordsnál a "Don't Stop" EP volt 1981-ben, rajta a Generation X egyik utolsó számával, a "Dancing With Myself"-fel, valamint egy feldolgozással, a "Mony Mony"-val. Egy évvel később, 1982 júliusában megjelent "Billy Idol" címre hallgató első nagylemeze is.[6] A MTV ekkor kezdte meg az úgynevezett "második brit inváziót", Billy Idol pedig a "White Wedding" és a "Dancing With Myself" segítségével sokat tett azért, hogy az USA-ban jobbára ismeretlen brit előadók elfogadottak és ismertek legyenek.

Második nagylemeze, a "Rebel Yell" (1983) hatalmas siker lett,[7] Idol pedig egycsapásra szupersztár, köszönhetően az album olyan számainak, mint az "Eyes Without A Face", "Flesh For Fantasy", vagy az album címadó dala. Az 1988-as Segítség, felnőttem! című Tom Hanks-filmben számos dal hallható róla. Az "Eyes Without A Face" a Billboard Hot 100-as listáján a negyedik helyig jutott, a brit kislemezlistán a "Rebel Yell" pedig a hatodikig. A sikernek köszönhetően a hírneve is terjedt, Németországban, Olaszországban, Svájcban és Új-Zélandon is rengeteg új rajongót szerzett.

Whiplash Smile és Charmed Life (1986-1992)Szerkesztés

1986-ban megjelentette harmadik albumát, "Whiplash Smile" címmel, amely szintén sikeres volt.[7] Több sláger is hallható rajta, többek között a "To Be A Lover", a "Don't Need A Gun", vagy a "Sweet Sixteen". Ez utóbbihoz videóklipet is készített, melyet Floridában vettek fel, a Coral Castle-ben. Ugyanebben az évben Steve Stevens közreműködött a Top Gun című film zenéjének megírásánál is, amely önmagában is nagy siker lett. Cserébe a másik filmzeneszerző Harold Faltermeyer közreműködött is a "Whiplash Smile"-on. Stevens sikerének megvolt az ára: a páros munkakapcsolata megromlott, és egészen a kilencvenes évek végéig nem is álltak újra össze. 1987 folyamán egy remixalbum is megjelent tőle, "Vital Idol" címmel. Ezen a legnagyobb slágerei voltak hallhatóak hosszabb remixváltozatokban, de rákerült a "Mony Mony" élő verziója is, amelyhez klip is készült és nagy siker lett.

Ekkoriban Idol és barátnője, Perri Lister New Yorkból Los Angelesbe költöztek, ahol 1988. június 15-én megszületett fiuk, Willem Wolfe. Ekkortájt egy filmet próbált meg összehozni, Nik Cohn "King Death" című könyvéből, sikertelenül. Ráadásul a barátnőjéhez sem maradt hűséges, a nála tizenhárom évvel fiatalabb Linda Mathisszel kezdett el randevúzgatni. A lány 19 évesen teherbe esett, és megtartotta a gyereket. A kislány, Bonnie Blue Broad, 1989. augusztus 21-én született. Idol hűtlensége miatt ő és Perri Lister szakítottak.

1989-ben Idol megjelent a The Who által készített "Tommy" élő verziójában, mint Kevin kuzin. Az előadást az HBO vetítette és rögzítette, később DVD-n is megjelent. A későbbiek folyamán is gyakran fellépett a The Who által szervezett fellépéseken, ahol a "Bell Boy" című számot énekelte végig.

Perrivel való szakítása után Bangkokba utazott, ám hamarosan kiutasították Thaiföldről, mert néhány hét alatt különféle szállodákban okozott hatalmas károkat, ugyanis tönkretette a szobákat. Háromhetes, kábítószerekkel és szexszel fűszerezett ámokfutását 250.000 dolláros kárral koronázta meg, a legutolsó alkalommal pedig nem akarta elhagyni az általa bérelt szobát felszólításra sem, ezért választás elé állították: vagy börtönbe megy, vagy elhagyja az országot.

1990. február 6-án Hollywoodban súlyos motorbalesetet szenvedett, amelyben majdnem elvesztette az egyik lábát. Hazafelé tartott a stúdióból a "Charmed Life" című új lemezén végzett munkálatok befejezését követően, és nem vett figyelembe egy stoptáblát. Azóta acélbeültetéssel él a lábában.[8] Ez a baleset akadályozta meg abban, hogy James Cameron kiválassza őt a T-1000-es szerepére a Terminátor 2 – Az ítélet napja című filmben,[9] emellett Oliver Stone is szerette volna felkérni "The Doors"-filmjének egyik főszerepére, de a sérülés miatt csak egy mellékszerepet játszhatott el.[10] A balesettel kapcsolatos élményeit a "Bitter Taste" című dalban dolgozta fel.

1990-ben jelent meg következő albuma, a "Charmed Life", amelyről a "Cradle of Love" videóklipet is kapott, valamint ez a szám szerepelt a Ford Fairlane kalandjai című filmben is. Mivel balesete miatt nem tudott járni, a videó forgatása során deréktól felfelé filmezték. A klip népszerű lett, az MTV-n is sokat játszották, Billy Idol pedig harmadszor is jelölve lett Grammy-díjra. Az orvosok tanácsa ellenére még azzal is megpróbálkozott, hogy személyesen népszerűsítse új lemezét. Amikor egy kicsit jobban lett, részt vett Berlinben Roger Waters "A Fal"-koncertjén is. Ebben az időben szólógitáron a texasi bluesgitáros, Mark Younger-Smith kísérte, mely a hangzásban is megmutatkozott.

A Cyberpunk, eltűnése, majd visszatérése (1993-2004)Szerkesztés

 
Idol 1993-ban a "raszta" imidzsével

1993-ban megjelentette "Cyberpunk" című albumát,[11] amely kísérleti album volt abban a tekintetben, hogy a stúdióban egy Macintosh számítógép segítségével történt a felvétel, mely akkoriban újdonságnak számított. Idol a Studiovision és Pro-Tools programokat használta a készítés során, mely körülbelül tíz hónapig tartott. Készítésének közvetlen előzménye a súlyos baleset volt, amely sok tekintetben megváltoztatta a gondolkodásmódját – a beültetett fémrúd pedig az ember és a gépek közötti szimbiózis témáját ihlette meg benne. Az album futurisztikus imidzsét kiemelendő a limitált kiadáshoz egy floppylemezt is mellékeltek, speciális képernyőkímélővel. Ez volt továbbá az első nagylemez a világon, mely tartalmazta az előadó e-mail-címét, a rajongókkal való kapcsolattartás érdekében. A hamar slágerré vált "Shock To The System"-hez videóklipet is forgatott. A lemez mindazonáltal, a szokatlan hangzásnak köszönhetően, bukás volt.

Az album kiadása után Idol tele volt új ötletekkel. Egy fellépés erejéig újra összeállt a Generation X-szel, majd turnézni indult. Kissé meg is változtatta a külsejét, a haját például hosszabbra növesztette és raszta loknikban kezdte el hordani. Koncertjei során különleges videós háttérvetítést alkalmazott. Mindezt beárnyékolta 1994-ben egy sajnálatos eset, amikor egy legálisan hozzáférhető drog, a GHB hatása alatt összeesett az egyik Los Angeles-i klubban.[12] Az eset ráébresztette, hogy ha meghalna, a gyerekeit nagyon megviselné a halála, ezért elhatározta, hogy jó apa lesz, és jó példát fog mutatni.[13] Azt azonban sohasem jelentette ki, hogy teljesen leállt volna a drogokkal, csak azt, hogy a függőségét sikerült kordában tartania.

Ekkoriban különféle nézeteltérései támadtak a kiadójával is, amely egy új albumot szeretett volna látni, de Idol kreativitási és egyéb problémákra hivatkozva visszautasította ezt. Viszont pár alkalommal újra együtt játszott Steve Stevensszel, többek között a Féktelenül filmzenéje kapcsán, de ekkor még nem volt arról szó, hogy közösen folytatnák a jövőben.

Néhány év viszonylagos csendet követően 1998-ban bukkant fel újra, méghozzá a Nászok ásza című filmben, ahol önmagának fiatalabb énjét alakította. Majdnem megkapta a "Hegylakó 4" című film főgonoszának a szerepét is, de helyette végül Bruce Payne-t választották. 2000-ben Tony Iommi albumán vokálozott, az "Into The Night" című dalban pedig társszerzőként működött közre. Emellett a Heavy Metal 2000 című animációs filmben megkapta Odin szinkronszerepét. Zenei karrierjének újabb fordulópontja 2001-ben jött el, amikor a VH1 "Storytellers" című műsorában szerepelt, majd lépett fel egy különleges adásban – méghozzá régi partnerével, Steve Stevensszel. Ugyanebben az évben megjelentette "Greatest Hits" című válogatáslemezét, amelyen egy új dal is helyet kapott: a Simple Minds-feldolgozás "Don't You Forget About Me", amely 1985-ben eredetileg az ő számára íródott. Emellett a "Rebel Yell" akusztikus változatban felvett verziója is helyet kapott a korongon. Miután a válogatáslemez hatalmas siker lett, ez újabb lökést adott a karrierjének folytatásában.

Devil's Playground és a legutóbbi évek (2005-)Szerkesztés

Új nagylemezt hosszú idő (12 év) után csak 2005 márciusában jelentetett meg, ez volt a "Devil's Playground". A felvételek a régi zenésztársakkal, Steve Stevensszel és Keith Forsey-val zajlottak. Nagy reményeket fűzött az új albumhoz, melyet a korai évek stílusában rögzített. A felvétel különlegessége, hogy az egész zenekar egyetlen helyiségben tartózkodott, és nem külön-külön vették fel a saját sávjaikat. Rengeteg új dal készült, a zömüket koncerten játszották, de nem kerültek albumra. Egy dalhoz, a "Scream"-hez videóklip is készült. Az album meglehetősen sikeres lett, s ezzel újabb fesztiválturnéra indult. 2006-ban koncertezett, többek között 2006. július 13-án Budapesten, a Petőfi Csarnokban lépett fel. Szerepelt az MTV "Viva La Bam" című műsorában, ahol segített Bam Margerának napfénytetőt csinálni az autójára, majd April Margera születésnapján énekelt. Az év végén "Happy Holidays" címmel megjelentetett egy különleges karácsonyi albumot.

 
Egy 2015-ös fellépés során

Az elkövetkezendő években a régi számai ismét népszerűek lettek, olyan játékokban bukkantak fel, mint a Guitar Hero World Tour, vagy a Rock Band 2. 2008-ban újabb válogatásalbum, a "The Very Best Of Billy Idol: Idolize Yourself" jelent meg, két vadonatúj számmal ("John Wayne" és "New Future Weapon"), valamint egy iTunes-exkluzívval ("Fractured"). Ezután a Def Leppard kíséretében világkörüli turnéra indult. 2009-ben Chicagóban a "Soundstage" című tévéműsorban lépett fel, az ott adott koncertjét rögzítették, és "In Super Overdrive Live" címen 2009 decemberében kiadták.

Új anyaggal 2014 októberében jelentkezett, kilenc év után a "Kings & Queens of the Underground" volt az első nagylemeze, ezzel egy időben pedig kiadta "Dancing With Myself" címen saját önéletrajzi kötetét.[14] 2018-ban Tony James, Steve Jones és Paul Cook közreműködésével "Generation Sex" néven egy különleges koncertet adtak Hollywoodban.[15] Ebben az évben "Vital Idol Revitalized" címmel megjelent egy kiadvány, melyen az ő dalait remicelték különféle előadók.

2020-ban "Billy Never Idles" kampányával csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amely a légszennyezettség csökkentése érdekében az autók motorjának üresben járatását igyekezett minimalizálni.[16] Ugyanebben az évben Miley Cyrus új albumán énekelt egy duettet a "Night Crawling" című számban.[17] 2021-ben "The Roadside EP" címmel egy középlemezt adott ki.

ZenekaraSzerkesztés

Billy Idol kísérőzenekarában a következő zenészek játszanak:

Korábbi tagokSzerkesztés

  • Gregg Gerson – dobok, ütőhangszerek (1981–1983)
  • Steve Missal – dobok, ütőhangszerek (1981)
  • Phil Feit – basszusgitár (1981–1983)
  • Thommy Price – dobok, ütőhangszerek (1983–1988)
  • Steve Webster – basszusgitár (1983–1985)
  • Judi Dozier – billentyűk (1982–1985)
  • Kenny Aaronson – basszusgitár (1986–1988)
  • Phil Soussan – basszusgitár (1988–1990)
  • Mark Younger-Smith – szólógitár (1990–1996)
  • Mark Schulman – dobok, ütőhangszerek (1993–2001)
  • Brian Tichy – dobok, ütőhangszerek (2001–2009)
  • Tal Bergman – dobok, ütőhangszerek (1990–1993)
  • Danny Sadownik – dobok, ütőhangszerek (1993)
  • Zane Fix – basszusgitár (1980-as évek)
  • Jennifer Blakeman – billentyűk (1993)
  • Julie Greaux – billentyűk(1993)
  • Derek Sherinian – billentyűk (2002–)

MagánéleteSzerkesztés

Idol sosem nősült meg. Első komolyabb kapcsolata Perri Listerrel volt, aki énekesnő és a Hot Gossip nevű tánccsoport tagja is volt egyben. Számos videoklipjében látható a táncosok élén. Egy közös gyermekük született, Willem Wolfe Broad 1988-ban. Willem korábban volt DJ, majd az FIM nevű rockbanda tagja. Perri Listerrel 1989-ben ért véget a kapcsolata.

Másik gyermeke, az 1989-ben született Bonnie Blue Broad a Linda Mathisszel folytatott alkalmi kapcsolatából származik. Első unokája, Poppy Rebel is tőle született 2020-ban.[18]

2018-ban hivatalosan is megkapta az amerikai állampolgárságot, a brit megtartása mellett.[19]

DiszkográfiaSzerkesztés

StúdióalbumokSzerkesztés

KoncertalbumokSzerkesztés

  • VH1 Storytellers (2002)
  • BFI Live! (2016) (Kizárólag a 2016-os Lemezboltok Napja alkalmából készült 2000 példányban)

VálogatásokSzerkesztés

KözéplemezekSzerkesztés

KislemezekSzerkesztés

Év Dal       Rock               Album
1981 "Dancing with Myself" - 102 - - - - - - - - Don't Stop
"Mony Mony" - 107 - - - - - - - -
1982 "Hot in the City" 58 23 31 18 - - - 5 - - Billy Idol
"White Wedding" - 36 4 9 - - - 5 - -
1983 "Dancing with Myself" [újrakiadás] - - - 42 - - - 9 - - Don't Stop
1984 "Rebel Yell" 62 46 9 7 - - - 3 - - Rebel Yell
"Eyes Without a Face" 18 4 5 12 - 10 14 4 21 -
"Flesh for Fantasy" 54 29 8 27 - 11 30 5 20 -
"Catch My Fall" - 50 24 61 - 11 - 42 - -
1985 "White Wedding" [brit újrakiadás] 6 - - - - - - - - - Vital Idol
"Rebel Yell" [brit újrakiadás] 6 - - - - - - - - - Rebel Yell
1986 "To Be a Lover" 22 6 2 2 3 28 16 2 7 8 Whiplash Smile
1987 "Don't Need A Gun" 26 37 10 22 8 36 - 27 29 -
"Sweet Sixteen" 17 20 26 9 16 2 30 3 12 -
"Soul Standing By" [Ausztrália] - - - 93 - - - 20 - -
"Mony Mony" (Élő) 7 1 27 8 4 38 - 2 13 - Idol Songs: 11 of the Best
1988 "Hot in the City" [újrakiadás] 13 48 - 58 3 - - 19 19 -
"Catch My Fall" [brit újrakiadás] 63 - - - - - - - - -
1990 "Cradle of Love" 34 2 1 10 8 38 8 16 11 - Charmed Life
"L.A. Woman" 70 52 18 34 - - 28 25 - -
"Prodigal Blues" 47 - 35 - - - 31 - - -
1993 "Heroin" - - - - - - - - - - Cyberpunk
"Shock to the System" 30 105 7 28 - - 17 5 37 25
"Adam in Chains" - - - - - - - - - -
1994 "Speed" 47 - 38 33 12 - - 40 - 39 Féktelenül (filmzene)
2001 "Don't You (Forget About Me)" - - - - - - - - - - Greatest Hits
2005 "Scream" - - 26 - - 54 - - - - Devil's Playground
2008 "John Wayne" - - - - - - - - - - The Very Best of Billy Idol: Idolize Yourself
2014 "Can't Break Me Down" - - - - - - - - - - Kings & Queens of the Underground
2021 "Bitter Taste" The Roadside EP

EgyebekSzerkesztés

  • Lovechild (1990)
  • Buried Alive (2000)
  • Into The Night (2000)
  • In The Summertime (2006)
  • Tomorrow Never Knows (2006)
  • For What's Worth (2006)
  • Running With the Boss Sound (2011)
  • Night Crawling (Miley Cyrus-szal közösen) (2020)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Billy Idol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Billy Idol Biography (1955-). www.filmreference.com. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  2. Billy Idol: the return of Billy the kid. www.telegraph.co.uk. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  3. Archivált másolat. [2016. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  4. Generation X | Biography, Albums, Streaming Links (angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  5. Billy Idol - Biography on Bio.. web.archive.org, 2011. december 30. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  6. Billy Idol - Billy Idol | Songs, Reviews, Credits | AllMusic” (angol nyelven).  
  7. a b Billy Idol. Billboard. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  8. Billy Idol. IMDb. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  9. Billy Idol Almost Played the T-1000 in 'Terminator 2,' Robert Patrick Says (angol nyelven). The Hollywood Reporter, 2017. augusztus 17. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  10. http://www.ew.com/ew/article/0,,313542,00.html
  11. June 29, Jeff GilesPublished:: That Time Billy Idol Jumped to the Future With 'Cyberpunk' (angol nyelven). Ultimate Classic Rock. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  12. Rock Idol Leaves Hospital After Treatment for Overdose (angol nyelven). Tulsa World. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  13. Meisfjord, Tom: You Probably Wouldn't Want To Meet Billy Idol In Real Life. Here's Why (amerikai angol nyelven). Grunge.com, 2020. július 28. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  14. Billy Idol to Release First New Album in Nearly a Decade (angol nyelven). The Hollywood Reporter, 2014. június 17. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  15. https://www.laweekly.com/music/generation-sex-king-rockers-and-silly-things-at-the-roxy-10017678
  16. Lejeune, Tristan: Billy Idol, de Blasio launch anti-car idling campaign in New York: 'Billy never idles' (angol nyelven). TheHill, 2020. február 28. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  17. Kreps, Daniel: Miley Cyrus Talks Collaborating With Billy Idol on New Song 'Night Crawling' (amerikai angol nyelven). Rolling Stone, 2020. november 20. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  18. Billy Idol: Rock's Newest Doting Grandfather (angol nyelven). WROR, 2020. augusztus 24. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  19. British rocker Billy Idol took his oath to become a United States Citizen, making it a nice day to, get sworn in (angol nyelven). Newsweek, 2018. november 16. (Hozzáférés: 2021. április 25.)

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Billy Idol témájú médiaállományokat.