Bismarck-tengeri csata

A Bismarck-tengeri csata egy ütközet volt a második világháború csendes-óceáni hadszínterén az amerikai és a japán haditengerészet között 1943. március 2. és 4. között. Az ütközet során az amerikaiak szinte teljesen megsemmisítettek egy japán konvojt, amely Rabaulból erősítést szállított Új-Guineába.

Bismarck-tengeri csata
BismarckSeaShip.jpg

Konfliktus Második világháború
Időpont 1943. március 2.1943. március 4.
Helyszín Új-Guinea
Eredmény amerikai győzelem
Szemben álló felek
US flag 48 stars.svg
Egyesült Államok
Flag of Australia.svg
Ausztrália
Naval Ensign of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
Ennis Whitehead
Joe Hewitt
Mikava Gunicsi
Kimura Maszatomi
Veszteségek
13 halott3000 halott
d. sz. 7° 15′, k. h. 148° 15′Koordináták: d. sz. 7° 15′, k. h. 148° 15′
A Wikimédia Commons tartalmaz Bismarck-tengeri csata témájú médiaállományokat.

ErősítésSzerkesztés

 
A fekete vonalak a japán hajók, a pirosok a szövetséges gépek útvonalát jelölik

A japánok 1943 januárjában tengeren küldték a 102. gyalogezredet Rabaulból Laéba, hogy megerősítsék a haditengerészeti egységeket. Ezt a szövetségesek észlelték, és repülőgépekkel két szállítóhajót elsüllyesztettek. Habár az ezred katonáinak háromnegyede elérte a célállomást, felszerelésük felét elvesztették. A katonák később Okabe Toru vezérőrnagy vezetésével megpróbálták elfoglalni az ausztrál helyőrséget, Waut január 28-30-án. A támadást az ausztrálok, a szövetséges légierő segítségével visszaverték, és a japánok súlyos veszteséget szenvedtek el.[1]

Mivel a rabauli főhadiszállás úgy gondolta, Lae és Salamaua különösen fontos eleme a japán külső védelmi vonalnak, úgy döntött, hogy az 51. hadosztály 6900 katonájával megerősíti a helyőrségeket. A katonákkal nyolc szállítóhajó indult el a sziget felé. A konvojt nyolc romboló védte, és nagyjából kétszáz repülőgép segítő beavatkozásában reménykedhettek a japánok. A csapatok felszerelését – tanulva a korábbi veszteségből – egyenlő arányban osztották szét a hajók között.[1]

A szövetségeseknek 207 bombázója és 129 vadászgépe állomásozott Pápuán, de nem voltak hajók ellen kifejlesztett fegyvereik. A repülősök ezért arra készültek, hogy egészen alacsonyan szállva dobják le bombáikat a hajókra, remélve, azok átütik a szállítóhajók gyenge palánkjait.[1]

ÖsszecsapásSzerkesztés

 
A találatot kapott Kenbu Maru

A japán konvoj február 28-án éjfélkor hagyta el Rabault. Egy szövetséges felderítőgép március 1-jén pillantotta meg őket, majd március 2-án ismét rájuk bukkantak a repülők. Ekkor a Gloucester-fok közelében jártak, Új-Britannia északnyugati csücskénél. A hajók a közepes bombázók hatótávolságán kívül voltak, de a B–17 Flying Fortressek és a B–24 Liberatorokelérték őket. A nehézbombázókat P–38 Lightningek kísérték. Habár a nehézbombázók általában nem voltak hatékonyak vízi célpontok ellen, most sikerült elsüllyeszteniük a Kiokuszei Marut, és megrongálni két másik hajót. A japán rombolók 950 embert mentettek ki a tengerből. A 2-áról 3-ára virradó éjjel két romboló Laéba sietett ezekkel a katonákkal.[1]

Március 3-án a konvoj beért a közepes bombázók hatókörébe. Az első támadást ausztrál torpedóvető Beaufortok hajtották végre, de nem találtak el egyetlen hajót sem. A második hullámban 13 Bristol Beaufighter, 13 Flying Fortress, 13 Liberator és 12 B–25 Mitchell érkezett. A japán légvédelem három vadászt és egy B–17-est lőtt le, míg a szövetségesek súlyosan megrongálták az Arasio, a Sirajuki és a Tokicukaze rombolót. A szállítóhajók vagy elsüllyedtek, vagy megrongálódtak.[1]

A harmadik támadás délután kezdődött. Ekkora már csak öt romboló volt harcképes állapotban. A repülők elsüllyesztették a korábban is megrongált Arasiót. A rombolók kevesebb, mint ötezer katonát tudtak a fedélzetükre venni a süllyedő hajókról, de nem Laéba, hanem Rabaulba és Kaviengbe indultak. Háromezer japán meghalt. Az utolsó még felszínen lévő szállítóhajót egy torpedóval felszerelt gyorsjárású járőrhajó küldte a tenger fenekére a 3-áról 4-ére virradó éjjel.[1]

KövetkezményekSzerkesztés

A Bismarck-tengeri csata súlyos következményekkel járt a japánok számára, mivel a várva várt erősítés nem érkezett meg Laéba. A japánok elvetették a további hasonló akciókat, és csak tengeralattjárókon és kisméretű, éjszaka közlekedő hajókon tudtak katonákat küldeni Laéba és Salamauába.[1]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés