Blabla
A blabla – valaki számára – érthetetlen vagy értelmetlen beszédet, „halandzsát”, mellébeszélést jelent. Nemzetközi szó, amely valószínűleg a franciából terjedt el. A franciában minden bizonnyal a spanyol habla [abla] (< óspanyol fabla), ’beszéd’ jelentésű szó tréfás ikresítése, amelynek végső forrása a latin fabula, ’szóbeszéd, társalgás’. A szókezdő h- azzal magyarázható, hogy a latin f- a spanyolban sok esetben h-vá alakult (feltehetőleg az ibériai őslakosság valamely nem indoeurópai nyelvének hatására), majd a kiejtésben eltűnt.
Források
szerkesztés- Etimológiai szótár : Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. = A Magyar Nyelv Kézikönyvei, 12. ISBN 963-7094-01-6
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
További információk
szerkesztés- Fogarasi Miklós: Szó- és szólásmagyarázatok: A blabla múltjáról. Magyar Nyelv, LXXVII. évf. 4. sz. (1981) 467–470. o. arch Hozzáférés: 2013. július 10.
