Az Ibériai- vagy Pireneusi-félsziget (néha egyszerűen csak Ibéria) Európa délnyugati részén fekszik, itt található Európa legdélibb és legnyugatibb pontja is. Északról a Pireneusok és az Atlanti-óceán, nyugatról szintén az Atlanti-óceán, délről és keletről pedig a Földközi-tenger határolja. 582 860 km²-es területével Európa második legnagyobb félszigete a Balkán-félsziget után.

Ibériai-félsziget
Műholdfotó
Műholdfotó
Közigazgatás
Ország  Andorra
 Portugália
 Spanyolország
Legnagyobb településMadrid
Népesség
Teljes népességismeretlen
Madrid népessége3 265 038 fő (2011) +/-
Földrajzi adatok
Terület582 860 km²
Legmagasabb pont Mulhacén (3478 m)
Elhelyezkedése
Ibériai-félsziget (Európa)
Ibériai-félsziget
Ibériai-félsziget
Pozíció Európa térképén
é. sz. 40° 18′, ny. h. 3° 43′Koordináták: é. sz. 40° 18′, ny. h. 3° 43′
A Wikimédia Commons tartalmaz Ibériai-félsziget témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

 
A Sierra Nevada látképe

Domborzat szerkesztés

Az Ibériai-félsziget mintegy négyötödén variszkuszi kőzetek találhatóak, ezek a középidő végén, a harmadidőszak elején történő kéregmozgások darabolták fel. Középső részén a Mezeta fekszik, a Mezeta peremén emelkednek a 2000 méternél magasabb Kantábriai-hegység, az Ibériai-hegység és a Katalóniai-hegység. A Mezeta közepén húzódik végig a Kasztíliai-választóhegység, peremén pedig három üledékkel fedett medence fekszik: Ebro-medence, Tajo-medence, Guadalquivir-medence.

A félsziget északkeleti és délkeleti részén fiatal lánchegységek húzódnak: Bettikai-hegység, Sierra Nevada és a Pireneusok. A Sierra Nevada és az Ibériai-félsziget legnagyobb csúcsa a 3481 méter magas Mulhacén.[1]

Éghajlat szerkesztés

Az Ibériai-félsziget a mediterrán övben fekszik, az északnyugati részén az óceán felől érkező szelek miatt az éghajlat hűvösebb, csapadékos. Az óceáni hatás alatt álló partvidéken bőséges csapadék (1600–2000 mm/év), enyhe tél és hűvösebb nyár a jellemző. A félsziget belsejében száraz kontinentális éghajlat uralkodik, itt a nyár forró, a tél hűvös, az évi közepes hőingás mértéke 20 °C, a csapadék mértéke 300 mm/év alatti.[2] A félsziget nagy részén vízhiány figyelhető meg, a szárazság fokozatosan délkelet felé növekszik.

Vízrajz szerkesztés

 
A Guadiana a portugáliai Serpa közelében

A félszigeten a vízhálózat aránytalan és szélsőséges, emiatt a nagyobb folyók is csak rövid szakaszon hajózhatók. Területének 70%-a az Atlanti-óceán vízgyűjtőjéhez, 30%-a Földközi-tenger vízgyűjtőjéhez tartozik. A folyók vízjárása változó, az atlanti partvidéken a bőséges csapadék miatt kiegyenlített a vízhozam, az itt található folyók rövidek. Kasztília és a déli területek folyói ezzel szemben nyáron szinte kiszáradnak. Az öt leghosszabb folyója a Tajo (1010 km), az Ebro (910 km), a Guadiana (820 km), a Guadalquivir (650 km) és a Duero/Douro (640 km).[3]

Élővilág szerkesztés

Az eredeti növényvilág (főképp az erdők) nagy részben megfogyatkozott. Jelenleg a félsziget nyugati peremén 15% az erdők aránya, a szárazföld belsejében pedig 4-5% az erdők aránya, ezekből jelentős mennyiség a telepített eukaliptuszerdő. A középső és déli területeken a szárazság miatt csak gyér puszták fekszenek, a délkeleti partvidéken pedig datolyapálmák is megjelennek már.

A Kantábriai-hegységben jellemző állatfaj a farkas, a barnamedve. Dél felé haladva egyre nő az afrikai bevándorló fajok mértéke, pl: kaméleon, dögkeselyű.[4]

Történelme szerkesztés

A Római Birodalomban Hispania provincia volt. A 8. században muszlimok foglalták el és létrehozták a Córdobai Kalifátust, de a reconquista során a keresztények kiűzték a mórokat.

Országai szerkesztés

Külbirtok:

  •   Gibraltár a félsziget déli részén helyezkedik el. Területe mindössze 6,5 km². Brit fennhatóság alatt álló terület.

Nyelvei szerkesztés

 
Az Ibériai-félsziget nyelveinek változása az elmúlt 1000 évben

Az Ibériai-félszigeten az alábbi nyelveket beszélik:

Andorra:

Gibraltár:

  • Angol
  • Spanyol
  • Llanito (a fent említett két nyelv keveréke)

Portugália:

Spanyolország:

Jegyzetek szerkesztés

  1. Forrás: Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2007) 85. oldal.
  2. Forrás: Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2007) 86. oldal.
  3. Forrás: Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2007) 88. oldal.
  4. Forrás: Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz (ELTE Eötvös Kiadó, 2007) 89. oldal.

Források szerkesztés

  • Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk.), Gábris Gyula: Európa regionális földrajza 1–2. (ELTE Eötvös Kiadó, 2007)

További információk szerkesztés