Főmenü megnyitása

A „Black Strat” (teljes nevén Black Stratocaster) egy híres, 1969-es Fender Stratocaster elektromos gitár, mely a Pink Floyd szólógitárosának, David Gilmour-nak a tulajdonában van.[1] Eredeti változatának sorozatszáma: 266936.[2] A Black Strat mindig is visszatérő momentum a Pink Floyd történetében, mivel az 1970-es Bath Fesztiváltól kezdve egészen a 2005-ös Live 8 fellépésen keresztül, a mai napig fontos kelléke maradt Gilmour szólókarrierjének. A nyaktól, a koptatón keresztül, egészen a hídig a gitár számos része megváltozott az évek során, ennek ellenére folyamatosan Gilmour első számú hangszerének számít.

„Black Strat”
Fender Stratocaster
David gilmour signature strat in case.jpg

Típus elektromos gitár
Cég Fender
Gyártás 1969
Test tömör; égerfa
Nyak csavarozott; jávorfa
Menzúra 648 mm
Érintők 21 (vintage)
Húrok 6
Hangszedők 3 db single-coil
Húrláb vintage tremolórendszer

Az eredeti példány hírnevét erősíti, hogy 2008. szeptemberétől a Fender Custom Shop is értékesít az eredeti Black Strat specifikációjával megegyező gitárokat, valamint a „Custom Artist Series” részeként annak pontos másolatait is Fender David Gilmour Signature Stratocaster néven.[3][4] Phil Taylor, Gilmour gitártechnikusa, még egy könyvet is írt a hangszerről The Black Strat címmel, melyet 2008-ban adtak ki.[5]

TörténeteSzerkesztés

Az alap 1969-es modellt Gilmour a New York-i Manney's hangszerboltban vásárolta 1970 májusában, s az első nyilvános szereplése az 1970-es Bath Fesztiválon volt. Nagyon sok történet és híresztelés övezi a Black Strat-et. Phil Taylor The Black Strat című könyvében rengeteg minden le van írva a gitárról, s végre beigazolódik, hogy tényleg csak ezt a gitárt használta David a Live at Pompeii-es felvételek során, ahol még az eredeti fehér koptató van a gitáron. 1974-ben viszont a Pink Floyd King’s Cross-béli próbáin Gilmour lecserélte egy feketére. A hangszer ekkor kapta a „Black Strat” becenevet, mivel hangszedőit leszámítva teljesen fekete színben pompázott, amivel igen feltűnő külsőre tett szert a többi gitár mellett. Ettől kezdve nagyon sok változáson ment át a gitár az évek alatt.[1]

1972 - 1975Szerkesztés

1972 júniusában az eredeti jávorfából készült nyakat egy 1963-as paliszanderre cserélte David az 1959-es sunburst Stratocaster-jéről, amit már 1970 óta használt. A Black Strat paliszander nyaka egészen a The Wall 1978-as felvételéig megmaradt a gitáron. 1973-ban egy Gibson humbucker hangszedő került a nyaki és a hídi hangszedők közé, bár nem maradt ott sokáig. Miután David jó néhány hangszedővel kipróbálta a gitárt, az akkori alkatrészeket egy 1971-es gitárjának a koptatólapjára és hangszedőire cserélte le, amelyből a nyaki és a közép hangszedők, továbbá a potmétersapkák a mai napig a gitár alkatrészei.[1]

1976 - 1978Szerkesztés

Az eredeti Fender hídi hangszedő egy DiMarzio FS-1-re lett lecserélve az Animals 1976-os felvételei során. A hangszedő viszonylag egész sokáig megmaradt, kezdve az Animals turnéval, David első albumán át végül a The Wall albumig 1979-ben, mivel a The Wall 1980-as turnéján már egy Seymour Duncan SSL-1 volt helyette, ami a mai napig a gitárban van. 1978-ban az első szólóalbumának a felvételénél, David egy kis kapcsolót épített a gitárba, amivel a nyaki hangszedőt tudta összekombinálni vagy a közép, vagy a hídi hangszedővel.[1]

1979 - 1982Szerkesztés

A The Wall felvételek alatt és az azt követő turnén, 1980 és 1981 között a Black Strat volt David fő gitárja. Az 1963-as paliszander nyakat ekkora lecserélte egy saját, 21 bundos Charvel jávorfa nyakra, rajta egy hamis Fender logóval. 1982 elején Grover Jackson egy saját, 22 bundos jávorfa nyakat készített a gitárnak, amely szintén egész sokáig megmaradt a gitáron, a A fal című film felvételeitől egészen a The Final Cut és az About Face albumokig és turnéig.[1]

1983 - 1997Szerkesztés

1983 végén az eredeti híd le lett cserélve egy Kahler nevű tremolórendszerre, s mivel túl nagy hézag maradt a gitár hátuljánál, ezért egy kis fával próbálták bepótolni a lyukat. David ehhez egy rövidített tremolókart használt, s használ is mind a mai napig. 1986-ban a gitárt a dallasi Hard Rock Cafe-nak adományozták egészen 1997-ig, azzal a megállapodással, hogy Gilmour bármikor visszakaphatja, amikor csak szüksége van rá. David és Phil Taylor vissza is kérte '97-ben, ám mivel nem ápolták a hangszert és nem igazán vigyáztak rá, ezért az állapota eléggé rossz lett, így Charlie Chandler teljesen feljavította a Black Strat-et. Ennek következtében a Kahler tremolórendszer le lett cserélve egy eredeti Fender tremolórendszerre és a Charvel nyak egy Fender ‘57 reissue-ra lett leváltva.[1]

2003 - napjainkigSzerkesztés

Abban a dokumentumfilmben, amit a BBC készített a The Dark Side of the Moon-ról, David a Black Strat-et használja a Breathe és a Time daloknál. A gitár az Interstellar Exhibition nevű kiállításon is szerepelt Párizsban, 2003 és 2004 között. Később is ez a gitár volt látható Gilmour kezében, mégpedig a 2005 júliusban tartott Live 8 koncerten. A fellépés után és az On an Island felvétele közben a gitárnak újra lecserélték a nyakát egy újra, amely David egyik krém színű 1957-es reissue Strat-járól származik, amit még 1983-ban vásárolt.[1]

MérföldkövekSzerkesztés

 
David 2009-ben a „titkos”, hajléktalanokat segítő Crisis koncerten az Islington város Union Chapel nevű templománál.
  • 1969: Az eredeti gitár kikerül a Fender összeszerelő üzeméből.
  • 1970: A gitárt megvásárolja David Gilmour, a New York-i Manney's hangszerüzletben.
  • 1972: Az eredeti jávor-fogólapos nyakat lecserélik Gilmour egyik felesleges Stratocasterének paliszander fogólapos nyakára. Az új nyak egészen 1978 végéig, a The Wall felvételeiig marad a gitáron.
  • 1973: Egy rövid időre beépítettek egy Gibson típusú humbucker hangszedőt a közép, és a híd oldali egység közé, de ez csak egy rövid ideig maradt a gitáron.
  • 1974: Az eredetileg fehér színű koptatót feketére cserélik Londonban – innen a „Black Strat” becenév.
  • 1976: Az eredeti Fender híd oldali hangszedőt az Animals felvételeinek idejére DiMarzio FS-1 típusúra cserélték, mely használatban maradt Gilmour első szólólemezének felvételeire 1978-ban, majd a The Wall felvételeire is 1979-ben.
  • 1978: Beszerelnek egy többállású hangszedőváltó-kapcsolót, melynek segítségével lehetőség nyílik a híd, és nyak állások együttes használatára.
  • 1980: A fenti hangszedőt külön a The Wall turné kedvéért egy egyedi tekercselésű Seymour Duncan SSL-1 modellre cserélik, mely a mai napig a gitárban maradt.
  • 1981: A paliszander fogólapos nyakat egy egyedi, 21 érintős, Charvel márkájú jávorfa nyakra cserélik hamis Fender logóval a fejen.
  • 1982: A nyakat ismét lecserélik, ezúttal egy egyedi 22 érintős jávorfára, melyet Grover Jackson, a Jackson Guitars alapítója készített.
  • 1983: A hidat lecserélik egy Kahler-tremolóra, ami miatt ki kellett vájni a test egy részét.
  • 1986: A gitárt 1997-ig a dallasi Hard Rock Cafeban tartják, azzal a megállapodással, hogy Gilmour bármikor visszakapja, amikor csak szüksége van rá.

FelépítéseSzerkesztés

Eredeti specifikációSzerkesztés

  • Test: 1969-es égerfa test, három tónusú sunburst lakkozással.
  • Nyak: 1969-es jávorfa nyak.
  • Hangolókulcsok: valószínűleg az 1969-es modell eredeti Fender kulcsai.
  • Hangszedők: valószínűleg az 1969-es modell eredeti Fender hangszedői.
  • Híd: valószínűleg az 1969-es modell eredeti Fender hídja.

Jelenlegi specifikációSzerkesztés

  • Test: 1969-es égerfa test eredetileg három tónusú sunburst lakkozással, melyre fekete festés került. A koptató egyrétegű 0,12 hüvelykes fekete műanyag.
  • Nyak: 1983-as ‘57 reissue C-formájú jávorfa nyak. 7,25 hüvelykes rádiszú, szintén jávorfa fogólap 21 vintage stílusú érintővel.
  • Hangolókulcsok: Fender/Gotho gyártmányú vintage kulcsok.
  • Hangszedők: Eredeti 1960-as Fender hangszedők a nyak, és középállásban, valamint egyedi Seymour Duncan custom SSL-1 híd oldali pickup. A hangszedők közül egyedi módon lehetőség van a híd, és nyak állások együttes használatára is.
  • Híd: Vintage stílusú synchronized tremoló 4,25-ösre rövidített tremolókarral, mely 1997-ben került a gitárra.

Általános módosításokSzerkesztés

A hangszer rengeteg változáson ment át éveken keresztül, kezdve a gitár hangzásának javításától egészen a zajkibocsátás csökkentéséig. Növelték a földelést, aminek érdekében fóliát helyeztek el a koptatólap mögé. A hangerő és a tónus szabályzó potmétereket pedig a jack aljzat kimenetéhez kötötték, hogy így kiküszöbölhessék a rossz csatlakoztatást. Ahhoz, hogy a gitár ne nagyon hangolódjon el, a koptatólap híd felőli külső csavarjait lerövidítették, a középen találhatóakat pedig kiszedték. David három rugót használ a tremolóhoz.

Albumok és koncertfelvételekSzerkesztés

A Black Strat gyakorlatilag minden fontosabb Pink Floyd koncerten, valamint albumon szerephez jutott. A nagyszabású fellépések közül nem szerepelt ugyanakkor sem a Delicate Sound of Thunder, sem a P•U•L•S•E koncertfilmeken, ahol Gilmour piros Stratocaster-t használt elsőszámú hangszerként.[6] A következő listán játszott azok a felvételek, koncertek láthatóak, ahol David a Black Strat-et használta:[1]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d e f g h Gilmourish.com: The Black Stratocaster (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
  2. Taylor, Phil. The Black Strat, 2008 (angol nyelven), Hal Leonard Books. ISBN 978-1-4234-4559-3 
  3. Fender.com: Fender Custom Shop – Custom Artist Series (angol nyelven). [2008. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 6.)
  4. Fender Custom Shop bejelentette a David Gilmour Signature Series Stratocaster Gitárt (angol nyelven). [2008. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 2.)
  5. The Black Strat – A könyvről. (Hozzáférés: 2008. augusztus 2.)
  6. Gilmourish.com: The Red Stratocaster and EMGs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)

További információkSzerkesztés