Bolognai csepp

üvegből készült csepp, ami a benne felhalmozódott feszültség miatt sajátos tulajdonságokkal bír
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 9.

A bolognai csepp, bolognai üvegcsepp, spinglóc, vagy Rupert herceg cseppje egy üvegből készült csepp, amely a benne felhalmozódott feszültség miatt sajátos tulajdonságokkal bír. Az üvegdarab vastagabb végén rendkívüli terhelést is kibír, de ha vékonyabbik végét kisebb erőhatás éri, akkor darabokra robban.

Rupert herceg cseppje
Srinivasan Chandrasekar magyarázata

Jellemzői

szerkesztés

A csepp úgy készül, hogy kis mennyiségű olvadt üveget cseppentenek hideg vízbe, és hagyják megszilárdulni. A tárgy külső rétegei gyorsabban hűlnek le, mint a belsőbb rétegek, és emiatt igen jelentős belső feszültség halmozódik fel benne, ami tartósan fenn is marad.[1] A külső réteg a hirtelen megszilárdulás során összeszorul, kisebb térfogatú lesz, míg a belsőbb rész a lassabb lehűlés miatt nem veszít ilyen gyorsan a térfogatából, így a csepp külseje nyomást gyakorol a belsőbb részekre. Ha a szilárd külső réteg megsérül, a tárgy belsejében lévő feszültség rendkívül gyorsan – körülbelül 7000 kilométer per órás sebességgel – talál utat magának, és a csepp szétrobban.[2]

Története

szerkesztés
 
Rupert herceg

Rupert pfalzi herceg több cseppet ajándékozott II. Károly angol királynak trónra lépése alkalmából. A cseppek szokatlan tulajdonságai érdeklődést keltettek, és a cseppeket később is Rupert herceg cseppjeiként emlegették. Az angol király tudósai — például Robert Hooke — igyekeztek megmagyarázni a csepp viselkedését, de a teljes magyarázatot csak 1994-ben adta meg Munawar Chaudhri (Cambridge-i Egyetem) és Srinivasan Chandrasekar (Purdue Egyetem).[2]

  1. Varga Vera, 2002. 8. old.
  2. a b Abonyi

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés