II. Károly angol király
II. Károly angol király (London, 1630. május 29. – London, 1685. február 6.), Anglia Stuart-házi királya 1660–1685 között.
| II. Károly | |
 | |
| Anglia királya | |
| II. Károly | |
| Uralkodási ideje | |
| 1660. május 29. – 1685. február 6. | |
| Koronázása | London 1661. április 23. |
| Elődje | I. Károly (de jure) |
| Utódja | II. Jakab |
| Skócia királya | |
| II. Károly | |
| Uralkodási ideje | |
| 1649. január 30. – 1651. szeptember 3. 1660. május 29. – 1685. február 6. | |
| Koronázása | Scone 1651. január 1.[1] |
| Elődje |
I. Károly Richard Cromwell (lordprotektor) |
| Utódja |
Oliver Cromwell (lordprotektor) II. Jakab |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Stuart-ház |
| Született |
1630. május 29. London |
| Elhunyt |
1685. február 6. (54 évesen) London |
| Nyughelye | Westminsteri apátság |
| Édesapja | I. Károly |
| Édesanyja | Bourbon Henrietta Mária |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Bragança Katalin |
| Gyermekei |
|
 | |
| II. Károly aláírása | |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉleteSzerkesztés
A kivégzett I. Károly angol király és Bourbon Henrietta Mária királyné legidősebb fia, II. Jakab bátyja volt.
A polgárháború idején anyjával Franciaországba menekült, és apja kivégzése előtt Hágából megható levelet intézett a bírókhoz. Apja halálának hírére azonnal felvette a királyi címet és először is Írország felől tervezte igényeit érvényesíteni. A skótok azonban 1650-ben országukba hívták, így 1651 elején Scone-ban ősrégi szokás szerint megkoronáztatta magát. Cromwell ellen nem járt sikerrel, így a szeptember 3-án Worcester melletti vesztett csata után álruhában Anglián keresztül a déli tengerpartra menekült, ahonnan egy francia hajó Hollandiába vitte.
A royalista angol emigránsok XIV. Lajos francia király támogatását élvezték. Az éppen zajló francia–spanyol háborúban Károly francia segítséget remélt visszatéréséhez. 1654-ben azonban Cromwell hadat üzent Spanyolországnak, kitört az angol–spanyol háború is. 1656-ban Károly katonai szövetséget kötött az Angol Királyság ősellenségével, Spanyolországgal, ebben royalista csapatok küldését vállalta, cserébe a spanyol király katonai támogatást ígért Károly visszahelyezéséhez trónjára. Ez árnyékot vetett hazai megítélésére. 1657-ben Cromwell is katonai szövetséget kötött Franciaországgal, a szövetség 1658-ban a dűnék csatájában döntő győzelmet aratott az angol royalisták és a flandriai spanyol hadsereg fölött, a stratégiailag fontos Dunkerque-et Cromwell Angliája kapta meg, a Károly által remélt spanyol támogatás esélye megszűnt.
Cromwell halála (1658) után a George Monck tengernagy és a hosszú parlament még élő tagjai által egybehívott gyűlés követséget menesztett Károlyhoz, aki készségesen elfogadta a neki felajánlott angol koronát és 1660. május 26-án partra szállt Doverben, majd négy nap múlva diadalmenetben vonult be Londonba. Sietve felmondta a spanyolokkal 1656-ban kötött szövetségesi szerződését. Az első években lord Clarendon miniszter és kancellár vitte a kormányt. Károly az ún. bredai nyilatkozatot megszegve részben katolikus nemesi körökre támaszkodva kormányzott.
A kereskedelmi versengésből támadt hollandiai háború balul ütött ki, és Ruyter németalföldi tengernagy a Medway folyón, Chatham (Kent) dokkjainál horgonyzó angol hajóhadat felgyújtotta, így Anglia a Bredában kötött békében a rövidebbet húzta. A felháborodott parlament Clarendont perbe fogta, aki a börtön elől elszökött. Clarendon helyét az úgynevezett Cabal-minisztérium foglalta el, amely a doveri titkos egyezség értelmében 1662-ben Dunkerque-et eladta XIV. Lajosnak és Lajostól zsoldot elfogadva, Hollandiának hadat üzent. (Károly maga is éves juttatásban részesült Lajostól). A közvélemény azonban olyan mértékben tiltakozott a nyilvánosságra került francia szövetség és Hollandia megtámadása ellen, hogy a parlament nem szavazta meg a háború költségeit, ezért Károly 1674-ben békekötésre kényszerült.
Az egyházi kérdésekben továbbra is azt a politikát követte, amelyet XIV. Lajos neki kijelölt. A kedélyek megnyugtatása végett 1673-ban a aláírta a Test-actát, kizárva ezzel a katolikusokat az összes állami hivatalból. Ezt követően Károly és Lajos között a viszony elhidegült. Az 1679-iki parlament kitartó követelésére Károly 1679 májusában aláírta a Habeas Corpust.
GyermekeiSzerkesztés
Károlynak feleségétől, Bragança Katalin portugál infánsnőtől (1638. november 25. – 1705. december 31.) nem, de különböző szeretőktől legalább 15 törvénytelen gyermeke lett, akik közül a legnevesebb a Lucy Waltertől 1649-ben született James Scott, Monmouth első hercege lett.
FilmSzerkesztés
2003-ban egy angol minisorozat készült róla II. Károly: Erő és szenvedély címmel, melyben az uralkodót Rufus Sewell alakította.[2]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Ez volt az utolsó skót királykoronázás.
- ↑ „II. Károly: Erő és szenvedély”, www.port.hu (Hozzáférés ideje: 2012. december 23.)
ForrásokSzerkesztés
| Előző uralkodó: – (köztársaság) |
|
Következő uralkodó: II. Jakab |
.svg)
| Előző uralkodó: I. Károly |
|
Következő uralkodó: – (köztársaság) |
| Előző uralkodó: – (köztársaság) |
|
Következő uralkodó: II. Jakab |
