William Laud (Reading, (Berkshire), 1573. október 7.London, 1645. január 10.) canterburyi érsek.

William Laud
Életrajzi adatok
Születési név William Laud
Született 1573. október 7.
Reading, (Berkshire)
Nemzetiség angol
Elhunyt 1645. január 10. (71 évesen)
London
Sírhely Oxford
Iskolái
  • St John's College
  • Reading School
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet anglikán
Tisztség
  • Canterbury érseke
  • Bishop of London
  • Anglican Bishop of Bath and Wells

Hivatal londoni püspök
Hivatali idő 1628–1633
Felszentelés 1601. április 5.

Hivatal canterburyi érsek
Elődje 1633–1645

William Laud aláírása
William Laud aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz William Laud témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Teológiát tanult Oxfordban. 1601. április 5-én szentelték pappá. Már az egyetemen kitűnt a puritanizmus iránti mély ellenszenvével. Stanfordi és kilworthi pap buzgó egyháziasságával és a szegények segélyezésével vált ismertté. Huntingdoni fődékánként (1615) magára vonta I. Jakab király figyelmét, és 1617-ben a király kíséretében Skóciába ment, hogy itt újra visszaállítsák a püspöki egyházkormányzatot. Ez a kísérletük azonban nem volt sikeres. 1621-ben saint-davidsi, I. Károly trónra léptével bathi és wellsi, majd 1628-ban londoni püspök, majd csakhamar miniszterelnök, majd 1633-ban canterburyi érsek lett.

A király egyházi ügyekben teljhatalommal ruházta fel, és Laud élt is ezzel a hatalmával a puritanizmus üldözése során.[1] Az anglikán egyháznak a tekintélyét díszes pompával próbálta fenntartani. A puritánok szemében a király és Laud Róma ügynökeinek számítottak, akik az ország rekatolizációját próbálták előkészíteni. Laud az uralkodói hatalmat égi eredetűnek tekintette, az alattvalók számára feltétlen engedelmességet rendelt, szembekerülve ezáltal a puritánokkal, akik elutasították a világi és egyházi hatalom beavatkozását a lelki ügyekbe.[2] Hívei visszavitték a templomokba a korábban eltávolított mozaikablakokat, a kereszteket, feszületeket, orgonákat. Az úrasztalát ismét emelvényre állították, korláttal vették körül, és oltárnak nevezték. A puritán kritikusok szerint a "laudisták" legfőbb jellemzője a felszínes tekintélyelvűség és a szertartási rendhez való merev ragaszkodás volt.[3] Azt is mondták róla, hogy annyira hajlott a katolicizmus felé, hogy a pápa bíborosi hivatalt ajánlott neki.[4]

I. Károly megpróbálta Laud egyházpolitikáját rákényszeríteni Skóciára is, de csúfos vereséget szenvedett. Ezek után a parlament szabadon bocsáttatta a Laud által bebörtönzött puritán William Prynne-t és John Lilbourne-t, és hazaárulás vádjával vád alá helyezték Laud érseket. Közelebbről azzal vádolták, hogy megpróbálta eltöröltetni a parlament jogait, törvénytelen módon hajózási adókat vetett ki, és az angol egyházat megpróbálta összeegyeztetni a római egyházzal. A bírósági eljárásnak nem sikerült bizonyítania a vádakat, ennek ellenére a hosszú parlament megszavazta Laud halálos ítéletét.[5]

Munkássága szerkesztés

Laud kéziratokat gyűjtött; az oxfordi egyetemnek élete folyamán 1300 darab, különböző európai és keleti nyelveken írt értékes kéziratot ajándékozott. Naplóját Wharton adta ki 1694-ben, és Parker oxfordi könyvkiadó 1857-60 között megjelentette levelezését és különböző iratait The works of the most reverend father in God, William Laud címmel.

Hivatkozások szerkesztés

  1. Szántó 1986: 140.
  2. Szántó 2009: 52.
  3. Chadwick 2003: 217-219.
  4. Schaff: Church of England; Szántó 2009: 42.
  5. Szántó 1986: 143-144; Chadwick 2003: 222-225.

Források szerkesztés

További irodalom szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz William Laud témájú médiaállományokat.