Főmenü megnyitása

Borisz Vasziljevics Barnet

orosz-szovjet filmrendező

Borisz Vasziljevics Barnet (oroszul: Борис Васильевич Барнет; Moszkva, 1902. június 18.Riga, 1965. január 8.) orosz szovjet filmrendező.

Borisz Vasziljevics Barnet
Született 1902. június 18.
Moszkva, Oroszország
Elhunyt 1965. január 8. (62 évesen)
Riga, Szovjetunió
Állampolgársága szovjet
Nemzetisége orosz
Házastársa
Gyermekei Olga Barnet
Foglalkozása filmrendező
Iskolái
  • Moscow School of Painting, Sculpture and Architecture
  • Gerasimov Institute of Cinematography
Kitüntetései
  • Sztálin-díj
  • Méltóság Érdemrendje
  • Emlékérem az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze
  • Honored Art Worker of Ukraine
  • Mussolini Cup (1934)
Halál okaakasztás
Sírhely Rīgas Meža kapi

A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz Vasziljevics Barnet témájú médiaállományokat.

Felesége, Alla Kazanszkaja (1920–2008) 1938-tól végig a moszkvai Vahtangov Színház színésznője volt, több mint harminc évig színészmesterséget is tanított. Házasságukból született lányuk, Olga Boriszovna Barnet (1951) szintén színésznő lett.

IndulásaSzerkesztés

A moszkvai képzőművészeti iskolában tanult, majd önként beállt vöröskatonának. Miután betegsége miatt leszerelték, bokszoló lett. Egy bokszmeccsen látta meg őt Lev Kulesov, amikor Mr. West kalandjai a bolsevikok országában című készülő filmjének szerepére épp egy bokszolót keresett.

Filmes pályáját színészként kezdte, Kulesov híres stúdiójának tagja lett. Kisebb szerepet kapott Pudovkin Sakklázában (1925), melyben a táncosnő-koreográfus Natalja Glan, első felesége (1926–1927) is szerepelt; epizodista volt Fjodor Ozep is (a később külföldre távozott filmrendező), akivel közösen készítették rendezőként első filmjüket, a bohózati elemeket is bőven tartalmazó Miss Mendet (1926). A komédia egyik férfi főszerepét Barnet, női főszerepét Natalja Glan alakította; egy kis szerepben itt jelent meg először Anyel Szudakevics, aki később Anna Sten (Szten) néven vált ismertté és Hollywoodig jutott.[1]

Rendezői pályafutásaSzerkesztés

Barnet filmrendezői pályája lényegében első önálló rendezésével, a Kislány a kalapdobozzal című lírai komédiával indult (1927). A vidékről Moszkvába feljutó kis kalaposlány történetét eleve Anna Sten számára írták. Első igazán sikeres filmje, a Ház a Trubnaja téren (1928) szatíra az úgynevezett NEP-korszak moszkvai kispolgárairól; központi figurája ismét a faluról fővárosba került lány (takarítónő), ezúttal Vera Mareckaja megformálásában.

Borisz Barnetnál hiába keresnénk Dovzsenko patetikus emelkedettségét, Eisenstein bravúros montázsait, monumentális tömegjeleneteket. Igaz, az 1917. októberi forradalom tizedik évfordulójára ő is propagandisztikus filmet készített (Moszkva Októberben, 1927). Filmjei mégis különböznek a kor ismert alkotásaitól: ő az egyszerű emberek hétköznapi történeteihez és tárgyi világához vonzódik, alakjait természetes környezetükben, humorral vagy iróniával, de szeretettel ábrázolja.

Hangos filmekSzerkesztés

Ezek jellemzik első hangosfilmjét, a Határvidéket is (1933), melyet méltatói a korszak legjobb alkotásai közé sorolnak[2] (félrevezető magyar címváltozata: Külváros). Barnet „megdöbbentően atmoszferikus képet rajzolt egy határszéli kisváros lakóiról az I. világháború előtt, alatt és után. A soviniszta hangulat csak úgy megjelenik a filmben, mint a kiábrándulás, a kiszolgáltatottsággal, majd a forradalmat elfogadó megvilágosodással együtt. A rendező nem propagandát csinált. A társadalmi folyamatok emberi oldalát mutatta meg… Pedig nem ez a hangvétel jellemezte az 1930-1934-es évek filmjeit.”[3]

Egy orosz filmtörténész a filmet Csehov darabjaihoz hasonlítva azt írta: „Fontos szerepet játszik benne minden, ami a szavak mögött van, – szereplőinek rejtett és visszafojtott érzelmei, a szünetek és sejtések, a körülmények és az atmoszféra, a komikus és drámai elemek kombinációja, mindez valami nagyszerű belső ritmust alakít ki.”[4]

A kor atmoszférájának élethű visszaadását a színészi játék természetessége is segítette. A szereplők között látható a Lev Kulesov alkotóműhelyéből kikerült Szergej Komarov és az akkor már szintén tapasztalt színész, Mihail Zsarov, valamint az újonc Nyikolaj Krjucskov.

Krjucskovot, a szovjet nézők későbbi kedvenc férfi színészét Barnet fedezte fel a film számára.[5] A fiatal színész Natalja Glannál tanult táncolni, így ismerte meg őt Barnet és egy kisebb szerepet bízott rá a Határvidékben, majd központi szerepet a két évvel később forgatott A kék tenger partján című vígjátékában. Partnere mindkét filmben a rendező második felesége, Jelena Kuzmina volt. Kuzmina korábban is szerepelt filmen, de ekkor még pályakezdőnek számított és Barnet két filmjében tűnt ki. Az elsőben a cipészműhely tulajdonosának lányát alakítja, aki beleszeret a német hadifogoly segédbe; a másodikban csinos halászlányt játszik, akinek szívéért két férfi verseng (A kék tenger partján, 1936).

A Kaszpi-tengernél forgatott A kék tenger partján még megőrizte Barnet szabad, humorral és lírával átitatott stílusát, a Szeptemberi éjszakában (1939) azonban ennek nyoma sincs. Itt már érződnek a Szovjetunióban végbement baljós társadalmi változások, a kultúrpolitika által követendőnek ítélt szocialista realizmus tendenciája: egy donyeci bányában növelni akarják a széntermelést, de ezt „a nép ellenségei” szabotázsakcióval próbálják megakadályozni. Az Öreg műlovar (1940) a moszkvai lóversenyek világát mutatja be és a falujában tanítványát felnevelő kiöregedett zsokéról szól. A filmet betiltották, csak 1959-ben mutatták be. Nem kerülhetett nézők elé a Novgorodiak (1942) című vígjáték sem.

A háború utánSzerkesztés

Barnet sokáig nem is rendezett többet a Moszfilm Stúdióban, erre csak Sztálin halála után, 1956-ban nyílt először lehetősége. Következő két filmje a háború idején játszódik. A Végzetes éjszakában (1945) három lezuhant pilótát rejtegetnek egy kisvárosban a német megszállók elől. A Veszélyes őrjárat (1947) egy szovjet hírszerző (Pavel Kadocsnyikov alakítása) tevékenységéről szól; bár meséje primitív, és az ellenséges tisztek mind együgyűek, a film mégis igazi kasszasiker lett. Ez volt az első orosz, szovjet kémfilm és mintául szolgált több későbbi alkotás számára.

A kútba esett kérő (1955) Moldáviában játszódó színes, zenés vígjáték három fiatal zenészről, akik munkájukat a kolhozban elhanyagolják, de végül megjavulnak. A költőben (1956) egy kikötőváros két költője irodalmi esteken lép fel, de polgárháborúban egyikük a fehérek, másikuk a vörösök oldalára áll. A filmben Nyikolaj Krjucskov mellett Izolda Izvickaja is fontos szerepet játszik, aki ugyanebben az évben tűnt fel Grigorij Csuhraj A negyvenegyedik című, szintén polgárháborús filmjében. Az Annuska (1959) címszerepét, a háború által meggyötört és utána három gyermekét felnevelő anyát a pályája elején álló Irina Szkobceva játszotta; ritka filmszerepeinek egyike, ahol nem dekoratív szépséget, hanem egyszerű orosz asszonyt alakít.

Barnet a Szovjetunió különböző filmstúdióiban működött. 1965-ben új filmjét Rigában forgatta volna, de a felvételek kezdete után nem sokkal egy rigai szállodában öngyilkos lett.

Több hangos filmjét a hazai mozikban is vetítették. Magyarországi bemutatóik: Veszélyes őrjárat – 1948. március, Végzetes éjszaka – 1949. szeptember, A kútba esett kérő – 1955. november, Annuska – 1960. október.[6]

FilmjeiSzerkesztés

ForgatókönyvekSzerkesztés

  • 1926 – Miss Mend (Мисс Менд) (Marietta Saginyan művei alapján, Fjodor Ozeppel)
  • 1955 – A kútba esett kérő (Ляна) (Valentyin Jezsovval és Leonyid Kornyanuval)

FilmszerepeiSzerkesztés

  • 1924 – Mr. West kalandjai a bolsevikok országában (Необычайные приключения мистера Веста в стране большевиков) – (R. Lev Kulesov)
  • 1925 – Sakkláz (Шахматная горячка) – (R. Vszevolod Pudovkin, Nyikolaj Spikovszkij)
  • 1925 – A helyes nyomon (На верном следу)
  • 1926 – Miss Mend, 1–3. rész (Мисс Менд)
  • 1927 – Moszkva Októberben (Москва в Октябре)
  • 1928 – Dzsingisz kán utóda (Потомок Чингисхана) – (R. Vszevolod Pudovkin)
  • 1928 – Ház a Trubnaja téren (Дом на Трубной)
  • 1929 – Élő holttest (Живой труп) – (R. Fjodor Ozep)
  • 1933 – Külváros [címváltozat: Határvidék] (Окраина)
  • 1945 – Végzetes éjszaka (Однажды ночью)
  • 1946 – Szinyegora (Синегория)
  • 1947 – Veszélyes őrjárat (Подвиг разведчика)

Rendezői munkáiSzerkesztés

  • 1926 – Miss Mend (Мисс Менд) – (Társrendező Fjodor Ozeppel)
  • 1927 – Kislány a kalapdobozzal (Девушка с коробкой)
  • 1927 – Moszkva Októberben (Москва в Октябре)
  • 1928 – Ház a Trubnaja téren (Дом на Трубной)
  • 1930 – Élő dolgok (Живые дела) – (Ismeretterjesztő film)
  • 1930 – Hangszerek gyártása (Производство музыкальных инструментов) – (Ismeretterjesztő film)
  • 1931 – Jégtörő (Ледолом) – (Rövid játékfilm)
  • 1933 – Határvidék [címváltozat: Külváros] (Окраина)
  • 1936 – A kék tenger partján (У самого синего моря) – (Bakui filmstúdió, 1935; bemutató: 1936 )
  • 1939 – Szeptemberi éjszaka (Ночь в сентябре) – (Moszfilm Stúdió)
  • 1940 – Öreg műlovar (Старый наездник) – (Moszfilm Stúdió; bemutató: 1959)
  • 1941 – Bátorság (Боевой киносборник № 3 (часть «Мужество»)) – (Háborús filmalbum része, rövid játékfilm)
  • 1942 – Az „értékes” fej (Боевой киносборник № 10 (часть «Бесценная голова»)) – (Háborús filmalbum része, rövid játékfilm)
  • 1942 – Novgorodiak (Славный малый – Новгородцы) – (Alma-Atai filmstúdió; a filmet nem mutatták be)
  • 1945 – Végzetes éjszaka (Однажды ночью) – (Jereváni filmstúdió, 1944; bemutató: 1945)
  • 1947 – Veszélyes őrjárat (Подвиг разведчика) – (Kijevi filmstúdió)
  • 1948 – Az élet lapjai (Страницы жизни) – (Szverdlovszki filmstúdió; társrendező Alekszandr Macseret)
  • 1950 – Boldog nyár (Щедрое лето) – (Kijevi filmstúdió, 1950; bemutató: 1951)
  • 1952 – Hangverseny Kijevben (Концерт мастеров украинского искусства)
  • 1955 – A kútba esett kérő (Ляна) – (Gorkij Filmstúdió)
  • 1956 – A költő (Поэт) – (Moszfilm Stúdió; forgatókönyv: Valentyin Katajev)
  • 1957 – A birkózó és a bohóc (Борец и клоун) – (Moszfilm Stúdió; társrendező K. Jugyinnal)
  • 1959 – Annuska (Аннушка) – (Társrendező Georgij Natanszonnal)
  • 1961 – Aljonka (Алёнка)
  • 1963 – Kis állomás (Полустанок)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szten Anna (orosz nyelven). Russiancinema.ru. [2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  2. Ulrich Gregor – Enno Patalas. A film világtörténete. Budapest: Gondolat Kiadó, 198. o. (1966) 
  3. Berkes Ildikó – Nemes Károly. Az orosz-szovjet film. Budapest: Uránusz Kiadó, 81. o. (2008). ISBN 978-963-9599-76-5 
  4. Nyikolaj Lebegyev A szovjet film történetének vázlata, Moszkva, 1956. Idézi: Jay Leyda. Régi és új, ford. Székely György, Budapest: Gondolat Kiadó, 285. o. (1967) 
  5. Nyikolaj Krjucskov életrajza (orosz nyelven). Kino-teatr.ru. (Hozzáférés: 2011. július 28.)
  6. Szovjet játékfilmek katalógusa, Főszerk. Molnár István, Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum (1977) 

ForrásokSzerkesztés