Borkovich Márton

Borkovics Márton OSPPE, horvátul: Martin Borković (Domagovics, 1597 – Zágráb, 1687. október 31.) zágrábi püspök, majd kalocsai érsek.

Borkovich Márton
Zágráb, Kalocsa püspöke
Martin Borković.jpg

Született 1597
Domagovics
Elhunyt 1687. október 31.
Zágráb
Felekezet római katolikus egyház
Püspökségi ideje
1667. november 19. – 1687. október 31.
(Zágráb)
Püspökségi ideje
1686. december 17. – 1687. október 31.
(Kalocsa)
Előző püspök
Következő püspök
Gubasóczy János
Kollonich Lipót
Borkovich Márton a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Borkovich Márton témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Zágrábban tanult, 1627-től Lepoglaván lépett a rendbe, 1629. január 15-én fogadalmat tett. 1631 és 1632 között fizikát és metafizikát tanult az alamóci jezsuita kollégiumban, VIII-ban filozófiai magister, október 2-án diákonusként a CGH növendéke. 1636. március 26-án papként tért haza. A lepoglavai kolostorban hitszónok, majd vikárius, 1644 és 1651 között a rendi káptalan főperjele. 1646-ban meglátogatta a lengyel kolostorokat, 1647-ben reformrendeleteket írt a szerzetesek fegyelmének megtartására.

1657-től a rend generálisa. 1663-ban a káptalan újból megválasztotta, de ezt a Szentszék nem hagyta jóvá, Borkovics ekkor remetei helynök lett. Ivanovics Pállal fölváltva viselték a főperjeli és vikáriusi tisztséget, amíg 1664-ben szkardonai választott püspök nem lett. 1663-ban a rendi történet első kötetéhez Borkovics írt előszót; 1666. augusztus 5-én pedig elrendelte, hogy a kolostorok könyvtárait aszketikus, kazuisztikus és lelki olvasmányokkal gyarapítsák. E rendeletét a lengyel kolostorokban is alkalmazták. 1667-től a magyarországi pálos misszió feje.

I. Lipót császár 1667. november 19-én zágrábi püspökké nevezte ki; a pápa 1668. június 11-én erősítette meg. A pozsonyi országgyűlés idején Szelepcsényi prímás püspökké szentelte. 1669-ben Zrínyi Péter hasztalanul küldte Bécsbe, hogy számára kegyelmet szerezzen. 1670-ben a bán helynöke, 1673. június 16-án és 1687. május 12-én egyházmegyei zsinatot tartott; terjesztette Szent József, a jezsuita szentek, Szent Quirinus és Páduai Szent Antal tiszteletét.

A horvát rendekkel törvénybe iktatta, hogy a szeplőtelen fogantatás előnapján szigorú böjtöt tartsanak. 1687-ben bosnyák és szerb családokat telepített a topuszkói apátság birtokára. Elérte, hogy az egyházmegyében élő görögkeleti uszkokok püspökét mint helyi vikáriust az ő joghatósága alá rendeljék. I. Lipót 1686. december 16-án kalocsai érsekké nevezte ki, megengedve, hogy a zágrábi püspökség kormányzását is megtarthassa. Szentség hírében halt meg.

Adatokat gyűjtött Eggerer Fragmentáihoz, kiadatta a püspöksége idején tartott zágrábi egyházmegyei zsinatok aktáit.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés