Boros Izabella

újságíró

Boros Izabella, Szakasits Antalné (Budapest, 1898. május 25. – Budapest, Józsefváros, 1946. október 6.)[1] tisztviselő, könyvkereskedő, kulturális szervező, pártmunkás, szakszervezeti vezető, közíró.

Boros Izabella
SzületettWeinberger Izabella
1898. május 25.
Budapest
Elhunyt1946. október 6.
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzakasits Antal
Foglalkozásatisztviselő,
könyvkereskedő,
közíró
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Boros (Weinberger) Dezső (1873–1954) betűszedő és Bleier (Bleyer) Amália (1874–1964)[2] gyermekeként született Budapesten.[3] Apai nagyszülei Weinberger Jakab esztergályosmester és Leuchtner Róza, anyai nagyszülei Bleier Herman és Berger (Erzsébet) Betti voltak. Miután iskolai tanulmányait elvégezte, a Népszava Könyvkereskedésnél dolgozott, majd a cég helyettes vezetője lett. A fehérterror első napjaiban életét kockáztatta azért, hogy a SZDP vagyonát megmentse, le is tartóztatták. 1921. február 19-én Bécsben házasságot kötött Szakasits Antal nyomdásszal.[4] Bécsi emigrációjuk során férjével közösen szervezte meg a Népszava Könyvkereskedés bécsi fiókját. Miután visszatért Magyarországra, vezető taggá nevezték ki a Magántisztviselők Szakszervezete, és a Szövetkezeti Mozgalom élére. 1938. december 22-én a református vallásra tért át.[5] Számos cikke látott napvilágot a Népszava, a Gyermekbarát és a Nőmunkás c. lapok hasábjain. Aktív résztvevője volt a Madách Színházban és a Vígszínházban a haladó szellemű, antifasiszta jellegű színházi munkáselőadások megszervezésének. Miután a németek bevonultak az országba, a Gestapo fogságába került, s megkínozták. A kínzások során szerzett betegsége okozta halálát. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (24-1-73).[6]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés