Bródy-Maróti Dóra vagy Bródy-Maróti Dorottya, született: Rintel (Budapest, 1899. június 17. – Budapest, 1985. október 30.) magyar könyvillusztrátor, könyvtervező, grafikus, keramikus.

Bródy-Maróti Dóra
Született 1899. június 17.[1]
Budapest
Elhunyt 1985. október 30. (86 évesen)[1]
Budapest
SzüleiMaróti Géza
Fritz Leopoldina Terézia
Foglalkozása illusztrátor

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja Maróti Géza szobrász,[2] férje Bródy László hírlapkiadó,[3] fia Bródy András közgazdász, unokája Bródy János zenész. Apai nagyszülei Maróti (1905-ig Rintel) Lipót (1842–1927)[4] és Weinberger Berta (1853–1920),[5] anyai nagyszülei Fritz Mihály és Gugl Leopoldina voltak.

ÉletútjaSzerkesztés

Legelőször édesapjától, Maróti Géza szobrásztól tanult magánúton rajzolni. 1905-ben változtatták családi nevüket Rintelről Marótira.[6] Belsőépítészi oklevelét az Atelier műhelyiskolában szerezte. 1930 és 1949 között a Hungária Hírlapnyomda Rt.-nek volt a művészeti vezetője, lektorálta az ifjúsági kiadványokat. (Férje, Bródy László ugyanennek a cégnek volt a vezérigazgatója.) A Kner családdal jó kapcsolatban állt. 400 pengő honoráriumot ajánlott fel az akkoriban rossz körülmények között élő Radnóti Miklósnak versei kiadásáért, amit a költő először nem akart elfogadni, így végül 300-ban állapodtak meg. A második világháborút követően követően a vállalatát államosították. 1949-től a Tankönyvkiadónál műszaki szerkesztő volt, később külkereskedelmi folyóiratoknál, majd a Művelt Nép c. hetilapnál dolgozott mint képszerkesztő. 1953-tól a Kereskedelmi Szakkönyv- és Lapkiadó munkatársa volt, 1954 novemberében a Magvető Könyvkiadónál helyezkedett el, mint műszaki szerkesztő. 1956-ban férjével Angliába vándorolt ki, miután megözvegyült, 1961-ben hazaköltözött. 1961-től 1963-ig az Akadémiai Kiadónak volt a műszaki szerkesztője, utána a Móra Könyvkiadó főszerkesztője lett, a képszerkesztőséget is vezette 1972-ben történt nyugdíjazásáig. Munkásságát az Iparművészeti Társulat díjjal ismerte el a jubileumi kiállításán. Unokája, Bródy János sok időt töltött nála gyermekkorában, nagymamaként igyekezett őt a művészetek felé terelni, s világnézetét formálni.

EmlékezeteSzerkesztés

A Farkasréti temetőben nyugszik férjével egy sírban (1. parcella 1-339).[7]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés