A bresciai lőporrobbanás egy 1769-ben Bresciában történt katasztrófa, amikor egy villámcsapás következtében felrobbant egy nagy lőporraktár. Ez óriási pusztítást és számos ember halálát okozta. Korabeli beszámolók szerint a robbanás 3000 ember életét követelte (ami túlzás lehet). Ez az egyik legtöbb halálos áldozatot követelő katasztrófa.

BalesetSzerkesztés

1769. augusztus 18-án az észak-olaszországi Brescia város San Nazaró-i bástyájába villám csapott. A villámcsapás okozta tűz miatt a bástyában tárolt, a Velencei Köztársaság tulajdonát képező, körülbelül 90 tonna lőpor felrobbant, és a robbanás következtében a nagyjából egy kilométeres sugarú körben hatalmas kövek, kőtömbök szóródtak szét óriási pusztítást okozva. A detonáció miatt az épületek ablaküvegei is kitörtek. Az eset a Magyarországon történt, 1578-as nagy budai lőporrobbanáshoz hasonló volt.

A katasztrófában megsemmisült a város egyhatoda. Egyes források 3000 halálesettel számoltak, de az eseményt követő két éven belüli hivatalos adatok szerint 400 halott és 800 sebesült volt. Louis-Sébastien Mercier 1770-ben arról írt Rêve s'il en fut jamais című regényében, hogy 2500 ember halt meg a robbanásban.

KövetkezményekSzerkesztés

A római katolikus egyház az esemény után visszavonta a villámhárító tiltását és engedélyezte az épületein a védelmi eszközt.[forrás?]

Nagy-Britannia reagált a tragédiára azáltal, hogy törvényeket fogadott el a fegyverek és puskaporok magángyártásáról és tárolásáról. A brit kormányüzletek védelme érdekében Benjamin Franklin arra ösztönözte az embereket, hogy használjanak hegyes villámhárítókat.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Brescia explosion című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.