Burmeister-disznódelfin

emlősfaj

A Burmeister-disznódelfin vagy Burmeister-delfin (Phocoena spinipinnis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznódelfinfélék (Phocoenidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Burmeister-disznódelfin
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Disznódelfinfélék (Phocoenidae)
Nem: Phocoena
G. Cuvier, 1816
Faj: P. spinipinnis
Tudományos név
Phocoena spinipinnis
Burmeister, 1865
Szinonimák
  • Phocoena philippii Perez Canto in Philippi, 1896
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Burmeister-disznódelfin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Burmeister-disznódelfin témájú kategóriát.

Nevét Hermann Burmeister német zoológus tiszteletére kapta, aki a fajt 1865-ben felfedezte, illetve elsőként leírta.

ElőfordulásaSzerkesztés

Elterjedési területe a Tűzföldtől (Dél-Amerika déli csücske) Peru északi részéig (a csendes-óceáni oldalon) és Brazília déli részéig (az atlanti-óceáni oldalon) tart. Eloszlása valószínűleg nem összefüggő, bár nincs elegendő adat ennek bizonyítására. Úgy vélik, hogy a csendes-óceáni partok mentén gyakoribb, mint az atlanti partoknál, és előfordul a Falkland-szigetek körül is. A hideg, sekély vizeket kedveli a folyótorkolatok és a partok közelében. Évszakos vándorlásáról kevés az adat.

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 1,4-2 méter, tömege körülbelül 40-70 kilogramm. A leggyakoribb kis termetű cetfaj Dél-Amerika déli része körül, de mivel nagyon félénk és nehéz észrevenni, nem nagyon ismert. Apró termete és testének hátulsó harmadán található, hátrafelé mutató hátúszója alapján különböztethető meg más fajoktól. A csendes-óceáni partok mentén számos más kis termetű cetfajjal él közös területen, leginkább a chilei delfinnel téveszthető össze, de annak hátúszója lekerekített, és csaknem háta közepén helyezkedik el. Az atlanti-óceáni partok mentén élő állatok nagyobbak lehetnek, de erről még nincs elegendő adat. Pusztulásuk után néhány órával teljesen feketévé válnak.

ÉletmódjaSzerkesztés

Alig fodrozza a vizet, ha a felszínre jön, mozgása darabos. A disznódelfinek többségéhez hasonlóan ritkán (vagy sohasem) ugrik. A kis számú megfigyelés szerint nagyon félénk állat. Egyes leírások szerint a csoportok szétszóródnak, ha megriadnak vagy ha csónak közelít, majd később újra egyesülnek. Átlagos csoportmérete 1-8 példányból áll, de Perunál megfigyeltek már 70 egyedet is együtt. Úgy vélik, sötétedés után nagyon megközelíti a partokat. Tápláléka halakból, különféle fejlábúakból és világító krillekből vagy egyéb rákokból áll.

SzaporodásaSzerkesztés

Az újszülött mérete körülbelül 45-50 centiméter.

ForrásokSzerkesztés