A C. F. E. BACH-motívum a zenében a C, F, E, B, A, C, H hangsorozatot jelöli. A motívum Carl Philipp Emanuel Bach zenei névjegymotívuma, mely F-dúr Fughettájában jelenik meg és nemcsak családnevére, hanem olaszosan írt keresztnevére való utalásként is - C. Filippo. E Bach - szólaltatja meg J. S. Bach második legidősebb fia.[1]

Története szerkesztés

A motívumot Komlós Katalin zenetörténész fedezte fel a Brüsszeli Konzervatórium könyvtárában, mely az eddig még kiadatlan C. Ph. E. Bach által komponált F-dúr ötszólamú Fughetta egyik motívuma. A darab a könyvtárban a Miscellanea Musica (B-Bc 5895) címen található kötetben szerepel, mely C. Ph. E. Bach zeneelméleti fejtegetéseit, harmóniai és kontrapunktikus gyakorlatait, vázlattöredékeit tartalmazó gyűjtemény. A kötet Bach hamburgi kopistája, Michel lejegyzésében maradt fenn.[2]

A darab eredete C. P. E. Bach egyik greifswaldi ügyvéd barátjának írt leveléből ismerhető. A Johann Heinrich Gravénak írt 1784. április 28-i levél utóiratában Bach megemlíti:

”Mostanában írt nekem valaki, milyen különös, hogy nemcsak családnevem, hanem (olasz módra írt) keresztnevem betűi - C. F. E. – is zenélnek.”

A felvetésre frappáns reagálánsként ezután ugyanebben a levélben következik a fughetta partitúrája, mely megegyezik a Miscellanea Musica kéziratával. A darabban a C, F, E, B, A, C, H motívum mellett a sűrű kontrapunktikus szövetben megszólal még az ominózus BACH-motívum és annak fordításai is. A négyhangos BACH-motívum témavariánsai különböző transzpozícióban, nem feltétlenül csak a B-A-C-H magasságban jelennek meg.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Zenei kriptogram

Jegyzetek szerkesztés

  1. Komlós Katalin. Tanulmányok a 18. századi zene történetéből. Rózsavölgyi és Társa, 33. o. (2015). ISBN 978-615-80071-7-7 
  2. Komlós Katalin. Tanulmányok a 18. századi zene történetéből. Rózsavölgyi és Társa, 31. o. (2015). ISBN 978-615-80071-7-7 

Források szerkesztés