CT–114 Tutor

A CT–114 Tutor sugárhajtású kiképző és gyakorló repülőgép, amelyet a kanadai Canadair repülőgépgyártó cég fejlesztett ki az 1950-es évek végén. Gyári típusjelzése CL–41. 1960. január 31-én repült először. Az 1960-as évek elején rendszeresítette a Kanadai Királyi Légierő (RCAF), ahol sugárhajtású kiképző repülőgépként használták. Kisebb mennyiségben exportálták is. Az 1960-as évek elején rendszeresítették, a gépek többségét 2000-ig kivonták. Közel fél tucat példány még napjainkban is repült a Kanadai Királyi Légierő Snowbirds bemutató csoportjánál.

CT–114 Tutor
A Kanadai Királyi Légierő Snowbirds bemutatócsoportjának CT–114 Tutor repülőgépei
Funkció	egymás melletti üléses sugárhajtású kiképző repülőgép
Gyártó	Canadair
A Wikimédia Commons tartalmaz CT–114 Tutor témájú médiaállományokat.

Története

A repülőgép fejlesztését a Canadair repülőgépgyár kezdetben saját kezdeményezésére, kormányzati megbízás nélkül kezdte el, CL–41 gyári jelzéssel. A cél egy alapfokú kiképzésre és haladó szintű sugárhajtású továbbképzésre alkalmas repülőgép létrehozása volt. Az előzetes terveket 1957-re készítette el a Canadair tervező részlege. Annak ellenére, hogy nem volt kormányzati megbízás és finanszírozás, a Kanadai Királyi Légierő Kiképzési Igazgatóságának Sugárhajtású Kiképző Összekötő Bizottsága már a tervezés korai fázisába bekapcsolódott. Később a kanadai kormány és a Canadair együtt vállalta néhány prototípus megépítésének finanszírozását.

A prototípus első felszállását 1959 elejére tervezték, de a hajtóművel felmerült problémák miatt ezt elhalasztották. A prototípust egy Pratt & Whitney JT12A–5 gázturbinás sugárhajtóművel szerelték fel, amellyel a prototípus 1960. január 13-án végrehajtotta az első felszállását Ian MacTavish berepülőpilótával a fedélzetén.

1960 márciusában a Kanadai Királyi Légierő tesztcsoportja egyhetes tesztsorozatot végzett a repülőgéppel. Ezt megelőzően a csoport különböző francia, amerikai és brit kiképző repülőgépeket is értékelt. A tesztek során a repülőgép kedvező értékelést kapott, jónak értékelték a kezelhetőségét és a repülési teljesítményét.

A repülőgéppel szerzett kedvező tesztelési tapasztalatok nyomán a kanadai kormány 1961 szeptemberében 190 példányt rendelt meg a Kanadai Királyi Légierő számára. A repülőgépet  CT–114 Tutor típusjelzéssel rendszeresítették a légierőnél. A gépek többsége a nyugat-kanadai Moose Jaw-i légibázison (Saskatchewan tartomány) állomásozott, de több gépet a winnipegi légibázison (Manitoba tartomány) található Központi Repülőiskola használt.

A gép sorozatgyártása 1963-tól 1966-ig tartott.  A sorozatgyártású repülőgépekbe a prototípusoktól eltérően már a General Electric J85-ös gázturbinás sugárhajtóművét szerelték. Ez nem igényelte a repülőgép áttervezését, mert már a fejlesztési alatt úgy tervezték meg a törzset, hogy az több hajtóműtípus befogadására is alkalmas legyen.

Az 1960-as évek első felében a Canadair kifejlesztett egy felfegyverzett kiképző és földi célok elleni könnyű támadó változatot is. A CL–41G jelzésű változatnál a szárnyak alatti tartókra összesen 1814 kg-nyi fegyverzetet lehet rögzíteni. 1966 márciusában Malajzia 20 darabot rendelt a Maláj Királyi Légierő számára, ahol CL–41–G–5 Tebuan jelzéssel állították szolgálatban és elsősorban felkelők elleni harcra alkalmazták. A maláj légierő több mint 20 évig üzemeltette a típust, majd az olasz Aermacchi MB–339A-al váltották fel.

1967-ben átalakítottak 10 repülőgépet a Kanadai Királyi Légierő Golden Centennaires nevű bemutató csoportja számára, amely a kanadai államszövetség létrejöttének 100. évfordulóján számos műrepülő bemutatót tartott ezekkel a gépekkel 1967-es ünnepségsorozat után a bemutatócsoport feloszlott, így a repülőgépek visszakerültek a normál kiképzésbe. 1971-ben a légierő repülőiskoláinak alapjain új bemutató csoportot alapítottak, és ismét a típust választották a műrepülő bemutatók számára. A következő évben bemutató csoport felvette a Snowbirds nevet, majd 1978-ban a csoport a légierőben külön század lett (431 Air Demonstration Squadron)

1976-ban 113 darab repülőgépet korszerűsítettek, ekkor a repülőgép új avionikai rendszereket kapott, valamint ellátták két, a törzs alá függeszthető üzemanyag-póttartállyal.

A kanadai légierőben szolgált gépeket a 2000-ben vonták ki a szolgálatból, a helyüket a brit CT–155 Hawk és az amerikai CT–156 Harvard II kiképző repülőgépek vették át. 11 darab azonban továbbra is üzemel a légierő Snowbirds műrepülő bemutatócsoportjánál.