Cangjan Gyaco
.svg){kind=small}
Cangjang Gyaco (tibeti: ཚངས་དབྱངས་རྒྱ་མཚོ, wylie: tshangs-dbyangs rgya-mtsho), (1683. március 1. – 1706. november 15.) a hatodik dalai láma. A monpa származású spirituális vezető az Urgelling kolostorban született 5 km-re az indiai Tavang várostól,[1] a Tavang kolostor közelében, a mai Arunácsal Prades északnyugati részén.[2]
| Cangjang | |
 | |
| ཚངས་དབྱངས་རྒྱ་མཚོ་ (wylie: tshangs dbyangs rgya mtsho) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Szandzse Tendzin |
| Született | 1683. március 1. Tavang város, Tibet, ma India |
| Elhunyt | 1706. november 15. (23 évesen) Csinghaj, Csing-dinasztia |
| Szülei | Tsewang Lhamo Lama Tashi Tenzin |
| Munkássága | |
| Vallás | buddhizmus |
| Felekezet | tibeti buddhizmus gelug iskola |
| Tisztség | a 6. dalai láma |
| Hivatal | 1697–1706 |
| Elődje | Loszang Gyaco |
| Utódja | Kalszang Gyaco |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cangjang témájú médiaállományokat. | |
"Magas intelligenciája volt, liberális volt a hibákhoz, szerette az örömöket, a bort és a nőket"[3] és nagyvilági életet folytatott. Csinghaj közelében elveszett a nyoma 1706-ban, feltehetően útban Peking felé meggyilkolták. A 6. dalai láma verseket és dalokat írt, amelyek nem csupán a mai Tibet területén népszerűek a mai napig, de Kína szerte egyaránt.
Életével kapcsolatos történetek és legendák
szerkesztés
Cangjang 1683. március 1-jén született Tavang városban (ma Arunácsal Prades, India) Tasi Tendzin láma, Pema Lingpa rokona, és Cevang Lhamo monpa lány házasságából.[4]
Cangjang Gyaco életéről és haláláról számos történet és legenda kering. A születéséről úgy tartják, hogy édesanyja Cevang több csodát is átélt szülés előtt. Egy hónapos terhes volt, amikor rizsszemeket hántolt egy kőmozsárban, amikor legnagyobb meglepetésére víz gyűlt a mozsárba. Egy másik alkalommal, amikor vizet ivott egy ivóhelyen, víz helyett tej tört a felszínre. Azóta azt a helyet úgy nevezik, hogy Oma-Cikang, vagyis „tejes víz”.
Születéskor a Szandzse Tendzin nevet kapta. Születésétől kezdve elutasította az anyatejet, majd a feje felpuffadt egy fertőzés következtében és alig bírta kinyitni a szemeit. A segítségére érkező kuruzsló tisztító szertartást végzett nála és azt mondta, hogy a nevét változtassák Ngavang Gyacóra. A gyógyulását a régens annak tudta be, hogy a dalai láma saját védőistensége, a Dordzse Dakpa sietett segítségére. A nagyapja álmában folyamatosan védelmező mennyei alakok jelentek meg, az édesanyja álmában egy nagy csoport ember érkezett, hogy elvigyék a fiút, a nagyanyja álmában két fiú ragyogott az égen.
Történelmi háttér
szerkesztésAnnak ellenére, hogy az 5. dalai láma Loszang Gyaco 1682-ben halt meg, a régens Desi Szangje Gyaco (wylie: sangs rgyas rgya mtsho) a halálát titokban tartotta – részben azért, hogy biztonságban folytathassa a kormányzást, részben pedig azért, hogy időt nyerjen a Potala palota befejezéséhez. A szerzetesek az új dalai láma utáni keresésüket Tibet területére korlátozták, és csak később sikerült rátalálniuk Tibeten kívül egy völgyben, amelynek neve „ling”-re végződött. Minden helyet felkerestek Tavang városban is – Urgyanling, Szangeling és Corgeling városrészeket.
A Potala hatósági emberei elvitték a dalai lámát Urgyanlingből, az édesanyjától 1697-ben. Tavangból Lhászába hét napig tartott az út, amelynek az első éjszakáját Cona (A Cuona-tó közelében) településen töltötték, ahol Cangjang lányokkal aludt. A szigorú tibeti buddhista szabályoknak folyamatosan ellenszegült és később az alkohol rabjává is vált. Miután megérkeztek Szangje Gyaco delegációt küldött a Kanghszi császárhoz Kínába 1697-ben, hogy bejelentsék, hogy az 5. dalai láma meghalt és a 6. dalai lámára már rá is leltek.[4]
A régens meghívta az 5. pancsen lámát, Loszang Jesét, hogy járuljon közre a srámanera (papnövendék) eskütételnél, amely során a fiú felvette a Cang Gyaco nevet. 1697. októberben Cangjang Gyacót hivatalosan is felavatták 6. dalai lámaként.[4]
1705-ben Loszang kán megölette Sangje Gyacót, amely nagyon felháborította az ifjú dalai lámát, aki egyből hátrahagyta tanulmányait és a pancsen lámához sietett Sigacébe, hogy visszavonja srámanera esküjét.[4]
Élete dalai lámaként
szerkesztésDalai lámaként Cangjang kitűnő verseket és dalokat írt, amelyek azonban gyakran szembe mentek a gelug tibeti buddhista iskola irányelveivel. Úgy döntött például, hogy az 5. pancsen lámának srámanera esküt ad, ahelyett, hogy teljes szerzetesi esküt tett volna. A pancsen lámának, a Tasilhunpo kolostor apátjának azonban sikerült lebeszélnie őt erről.
Cangjang Gyaco olyan életet élt, amelynek részét képezte az ivászat, a nők és a férfiak társasága, és a szerelmi költészet.[5][6] Felkereste az 5. pancsen lámát Sigacében, hogy elnézést kérjen tőle és visszavonta papnövendék esküjét is.[4] Elrendelte a lhászai Tromzikhang palota felépítését.
Cangjang Gyaco mindig is visszautasította a szerzetesi életvitelt, jóllehet a dalai láma címet nem tagadta meg sosem. Világi öltözéket viselt és a járművek és a lovagolás helyett jobban szeretett gyalog járni. Csak a dalai lámák ideiglenes előjogaival élt. Előszeretettel látogatott el a parkokba és az éjszakát gyakran Lhásza utcáin töltötte borozgatva, énekelve, nők társaságában. Cangjang végül egy Potala palota melletti parkon felállított sátorba vonult vissza. A parkokba történő kiruccanásaival 1702-ben hagyott fel, ugyanis a tanulmányai ezt megkövetelték tőle.
Elfogása és eltűnése
szerkesztésA dalai láma viselkedésére hivatkozva, és a szövetségesei beleegyezésével a kínai Kanghszi császár, Loszang kán és a khosutok kánja 1706. június 28-án megölték a régenst és elrabolták a 6. dalai lámát.[7]. 1707-ben Loszang kán egy 25 éves lámát, Ngavang Jesej Gyacót nevezte ki új dalai lámának, akit úgy nevezett, hogy az „igazi dalai láma”. A gelug iskola elöljárói és a tibeti emberek elutasították az új dalai lámát, és továbbra is Cangjangot tartották az igazi lámának.[8][9] Ettől függetlenül a tibetiek Avalókitésvara bódhiszattva egyik megtestesülésének tekintik Ngavang Jesej Gyacót.[10]
Cangjang írt egy költeményt az út során, amikor az országból hurcolták el, amely állítólag a következő újjászületését meséli el:
- „Fehér daru add kölcsön a szárnyaidat. Nem szállok majd messzire. Lithangból visszatérek majd.”[11]
Cangjang rejtélyes módon tűnt el Csinghaj közelében 1706. november 15-én, emiatt nincs síremléke sem a Potala palotában.[12] Egyes legendák szerint csak elmenekült és titokban élt tovább valahol Kína és Mongólia között.
A dzsungárok 1717-ben megszállták Tibetet és megölték Loszang kánt. Cangjang után a következő dalai láma Kalszang Gyaco lett, aki Lithang városban született.
Magyarul megjelent művei
szerkesztés- Tudást Őrző Tiszta Tenger. Tibeti dalok / Népdalok / Cangjang-gjaco dalai láma dalai; vál., tibetiből prózaford., utószó Sári László, ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1984
- Lelked szélfútta madártoll. Cangjang-gjaco, a 6. dalai láma szerelmes versei; ford. Sári László, utószó Sári László; Írás, Bp., 1999
- Lelked szélfútta madártoll. A 6. dalai láma szerelmes versei; vál., utószó Sári László, ford. Rab Zsuzsa, Sári László; Corvina, Bp., 2020
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Tawang Monastery. [2009. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)
- ↑ Thubten Samphel and Tendar 93. oldal
- ↑ T'oung Pao (通報) or Archives. Leiden: E.J. Brill (1922)
- ↑ a b c d e "The Sixth Dalai Lama TSEWANG GYALTSO". namgyalmonastery.org. [2007. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 1.)
- ↑ Alexandra David-Neel, Initiation and Initiates in Tibet, Fred Rothwell (ford.), New York: University Books, 1959
- ↑ Yu Dawchyuan, "Love Songs of the Sixth Dalai Lama", Academia Sinica Monograph, Series A, No.5, 1930
- ↑ Stein 85. oldal
- ↑ Stein 85. oldal
- ↑ Chapman, F. Spencer. (1940). Lhasa: The Holy City, p. 127. Readers Union Ltd. London.
- ↑ Mullin, 2001 274-5. oldal
- ↑ Trung Trung Karmo ༼ཁྲུང་ཁྲུང་དཀར་མོ།༽. Youtube.com. (Hozzáférés: 2016. február 1.)
- ↑ Buckley, Michael and Strauss, Robert. (1986). Tibet: a travel survival kit, p. 45. Lonely Planet Publications. South Yarra, Vic., Australia. ISBN 0-908086-88-1.
Források
szerkesztés- ↑ Mullin, 2001: Mullin, Glenn H.. The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation. Clear Light Publishers. Santa Fe, New Mexico (2001). ISBN 1-57416-092-3
- ↑ Stein: Stein, R. A.. Tibetan Civilization. Stanford University Press (1972). ISBN 0-8047-0806-1
- ↑ Thubten Samphel and Tendar: Thubten Samphel and Tendar. The Dalai Lamas of Tibet. Roli & Janssen, New Delhi (2004). ISBN 81-7436-085-9
