Főmenü megnyitása

Cangjan Gyaco

6. dalai láma

Cangjang Gyaco (tibeti: ཚངས་དབྱངས་རྒྱ་མཚོ, wylie: tshangs-dbyangs rgya-mtsho), (1683. március 1.1706. november 15.) a hatodik dalai láma. A monpa származású spirituális vezető az Urgelling kolostorban született 5km-re az indiai Tavang várostól,[1] a Tavang kolostor közelében, a mai Arunácsal Prades északnyugati részén.[2]

Cangjang
ཚངས་དབྱངས་རྒྱ་མཚོ་ (wylie: tshangs dbyangs rgya mtsho)
ཚངས་དབྱངས་རྒྱ་མཚོ་ (wylie: tshangs dbyangs rgya mtsho)
Életrajzi adatok
Születési név Szandzse Tendzin
Született 1683. március 1.
Tavang város, Tibet, ma India
Elhunyt 1706. november 15. (23 évesen)
Csinghaj, Csing-dinasztia
Munkássága
Vallás buddhizmus
Felekezet tibeti buddhizmus
gelug iskola
Tisztség a 7. dalai láma

Hivatal 1697–1706
Elődje Loszang Gyaco
Utódja Kalszang Gyaco
A Wikimédia Commons tartalmaz Cangjang témájú médiaállományokat.

"Magas intelligenciája volt, liberális volt a hibákhoz, szerette az örömöket, a bort és a nőket"[3] és nagyvilági életet folytatott. Csinghaj közelében elveszett a nyoma 1706-ban, feltehetően útban Peking felé meggyilkolták. A 6. dalai láma verseket és dalokat írt, amelyek nem csupán a mai Tibet területén népszerűek a mai napig, de Kína szerte egyaránt.

Életével kapcsolatos történetek és legendákSzerkesztés

 
A 6. dalai láma szülőhelye: az Urgelling kolostor, Tavang város, A.P., India

Cangjang 1683. március 1-jén született Tavang városban (ma Arunácsal Prades, India) Tasi Tendzin láma, Pema Lingpa rokona, és Cevang Lhamo monpa lány házasságából.[4]

Cangjang Gyaco életéről és haláláról számos történet és legenda kering. A születéséről úgy tartják, hogy édesanyja Cevang több csodát is átélt szülés előtt. Egy hónapos terhes volt, amikor rizsszemeket hántolt egy kőmozsárban, amikor legnagyobb meglepetésére víz gyűlt a mozsárba. Egy másik alkalommal, amikor vizet ivott egy ivóhelyen, víz helyett tej tört a felszínre. Azóta azt a helyet úgy nevezik, hogy Oma-Cikang, vagyis „tejes víz”.

Születéskor a Szandzse Tendzin nevet kapta. Születésétől kezdve elutasította az anyatejet, majd a feje felpuffadt egy fertőzés következtében és alig bírta kinyitni a szemeit. A segítségére érkező kuruzsló tisztító szertartást végzett nála és azt mondta, hogy a nevét változtassák Ngavang Gyacóra. A gyógyulását a régens annak tudta be, hogy a dalai láma saját védőistensége, a Dordzse Dakpa sietett segítségére. A nagyapja álmában folyamatosan védelmező mennyei alakok jelentek meg, az édesanyja álmában egy nagy csoport ember érkezett, hogy elvigyék a fiút, a nagyanyja álmában két fiú ragyogott az égen.

Történelmi háttérSzerkesztés

Annak ellenére, hogy az 5. dalai láma Loszang Gyaco 1682-ben halt meg, a régens Desi Szangje Gyaco (wylie: sangs rgyas rgya mtsho) a halálát titokban tartotta - részben azért, hogy biztonságban folytathassa a kormányzást, részben pedig azért, hogy időt nyerjen a Potala palota befejezéséhez. A szerzetesek az új dalai láma utáni keresésüket Tibet területére korlátozták, és csak később sikerült rátalálniuk Tibeten kívül egy völgyben, amelynek neve „ling”-re végződött. Minden helyet felkerestek Tavang városban is - Urgyanling, Szangeling és Corgeling városrészeket.

A Potala hatósági emberei elvitték a dalai lámát Urgyanlingből, az édesanyjától 1697-ben. Tavangból Lhászába hét napig tartott az út, amelynek az első éjszakáját Cona (A Cuona-tó közelében) településen töltötték, ahol Cangjang lányokkal aludt. A szigorú tibeti buddhista szabályoknak folyamatosan ellenszegült és később az alkohol rabjává is vált. Miután megérkeztek Szangje Gyaco delegációt küldött a Kanghszi császárhoz Kínába 1697-ben, hogy bejelentsék, hogy az 5. dalai láma meghalt és a 6. dalai lámára már rá is leltek.[4]

A régens meghívta az 5. pancsen lámát, Loszang Jesét, hogy járuljon közre a srámanera (papnövendék) eskütételnél, amely során a fiú felvette a Cang Gyaco nevet. 1697. októberben Cangjang Gyacót hivatalosan is felavatták 6. dalai lámaként.[4]

1705-ben Loszang kán megölette Sangje Gyacót, amely nagyon felháborította az ifjú dalai lámát, aki egyből hátrahagyta tanulmányait és a pancsen lámához sietett Sigacébe, hogy visszavonja srámanera esküjét.[4]

Élete dalai lámakéntSzerkesztés

Dalai lámaként Cangjang kitűnő verseket és dalokat írt, amelyek azonban gyakran szembe mentek a gelug tibeti buddhista iskola irányelveivel. Úgy döntött például, hogy az 5. pancsen lámának srámanera esküt ad, ahelyett, hogy teljes szerzetesi esküt tett volna. A pancsen lámának, a Tasilhunpo kolostor apátjának azonban sikerült lebeszélnie őt erről.

Cangjang Gyaco olyan életet élt, amelynek részét képezte az ivászat, a nők és a férfiak társasága, és a szerelmi költészet.[5][6] Felkereste az 5. pancsen lámát Sigacében, hogy elnézést kérjen tőle és visszavonta papnövendék esküjét is.[4] Elrendelte a lhászai Tromzikhang palota felépítését.

Cangjang Gyaco mindig is visszautasította a szerzetesi életvitelt, jóllehet a dalai láma címet nem tagadta meg sosem. Világi öltözéket viselt és a járművek és a lovagolás helyett jobban szeretett gyalog járni. Csak a dalai lámák ideiglenes előjogaival élt. Előszeretettel látogatott el a parkokba és az éjszakát gyakran Lhásza utcáin töltötte borozgatva, énekelve, nők társaságában. Cangjang végül egy Potala palota melletti parkon felállított sátorba vonult vissza. A parkokba történő kiruccanásaival 1702-ben hagyott fel, ugyanis a tanulmányai ezt megkövetelték tőle.

Elfogása és eltűnéseSzerkesztés

A dalai láma viselkedésére hivatkozva, és a szövetségesei beleegyezésével a kínai Kanghszi császár, Loszang kán és a khosutok kánja 1706. június 28-án megölték a régenst és elrabolták a 6. dalai lámát.[7]. 1707-ben Loszang kán egy 25 éves lámát, Ngavang Jesej Gyacót nevezte ki új dalai lámának, akit úgy nevezett, hogy az „igazi dalai láma”. A gelug iskola elöljárói és a tibeti emberek elutasították az új dalai lámát, és továbbra is Cangjangot tartották az igazi lámának.[8][9] Ettől függetlenül a tibetiek Avalókitésvara bodhiszattva egyik megtestesülésének tekintik Ngavang Jesej Gyacót.[10]

Cangjang írt egy költeményt az út során, amikor az országból hurcolták el, amely állítólag a következő újjászületését meséli el:

„Fehér daru add kölcsön a szárnyaidat. Nem szállok majd messzire. Lithangból visszatérek majd.”[11]

Cangjang rejtélyes módon tűnt el Csinghaj közelében 1706. november 15-én, emiatt nincs síremléke sem a Potala palotában.[12] Egyes legendák szerint csak elmenekült és titokban élt tovább valahol Kína és Mongólia között.

A dzsungárok 1717-ben megszállták Tibetet és megölték Loszang kánt. Cangjang után a következő dalai láma Kalszang Gyaco lett, aki Lithang városban született.

Művei magyar kiadásaSzerkesztés

  • Tudást Őrző Tiszta Tenger. Tibeti dalok / Népdalok / Cangjang-gjaco dalai láma dalai; vál., tibetiből prózaford., utószó Sári László, ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1984
  • Lelked szélfútta madártoll. Cangjang-gjaco, a 6. dalai láma szerelmes versei; ford. Sári László, utószó Sári László; Írás, Bp., 1999

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tawang Monastery. [2009. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)
  2. Thubten Samphel and Tendar 93. oldal
  3. T'oung Pao (通報) or Archives. Leiden: E.J. Brill (1922) 
  4. a b c d e "The Sixth Dalai Lama TSEWANG GYALTSO". namgyalmonastery.org. [2007. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 1.)
  5. Alexandra David-Neel, Initiation and Initiates in Tibet, Fred Rothwell (ford.), New York: University Books, 1959
  6. Yu Dawchyuan, "Love Songs of the Sixth Dalai Lama", Academia Sinica Monograph, Series A, No.5, 1930
  7. Stein 85. oldal
  8. Stein 85. oldal
  9. Chapman, F. Spencer. (1940). Lhasa: The Holy City, p. 127. Readers Union Ltd. London.
  10. Mullin, 2001 274-5. oldal
  11. Trung Trung Karmo ༼ཁྲུང་ཁྲུང་དཀར་མོ།༽. Youtube.com. (Hozzáférés: 2016. február 1.)
  12. Buckley, Michael and Strauss, Robert. (1986). Tibet: a travel survival kit, p. 45. Lonely Planet Publications. South Yarra, Vic., Australia. ISBN 0-908086-88-1.

ForrásokSzerkesztés

  • Mullin, 2001: Mullin, Glenn H.. The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation. Clear Light Publishers. Santa Fe, New Mexico (2001). ISBN 1-57416-092-3 
  • Stein: Stein, R. A.. Tibetan Civilization. Stanford University Press (1972). ISBN 0-8047-0806-1 
  • Thubten Samphel and Tendar: Thubten Samphel and Tendar. The Dalai Lamas of Tibet. Roli & Janssen, New Delhi (2004). ISBN 81-7436-085-9 

További információkSzerkesztés