Capio mortis causa

valaki halála következtében való szerzés a római jogban

Capio mortis causa (vagy mortis causa capio[1]) a római jogban általában a valakinek halála következtében való szerzés (mortis causa capitur, cum propter mortem alicujus capiendi occasio obvenit, exceptis his capiendi figuris quae proprio nomine appellantur[2]). Ennélfogva mortis capio volt a végrendeleti, a törvényes örökösödés, a hagyomány útján való szerzés, sőt a halál esetére szóló ajándékozás következtében való szerzés is. Szorosabb értelemben csak a halál esetére szóló ajándékozás útján való szerzésekről mondták, hogy az ily szerzések: mortis causa capiones. Még szorosabban véve, ezeket a mortis causa donatiókat is kivették a mortis causa capiones keretéből, kizárólag azokra az esetekre szorítván a mortis causa capio kitételt, amelyekben eredetileg a szerzés kedvezményezettjének a szerzés tárgyát képező előnyre keresettel érvényesíthető igénye, joga, követelése nem volt.

Források Szerkesztés

Jegyzetek Szerkesztés

  1. Manthe, Ulrich (Passau): Mortis causa capio. In Der Neue Pauly. (németül) Szerk. Hubert Cancik, Helmuth Schneider. Hozzáférés: 2020. április 4.  
  2. Digesták XXXIX. k. 6. cz. 31. pr.