A Caproni Ca.3 olasz gyártmányú nehézbombázó volt az első világháború idején.

Caproni Ca.3

Funkciónehézbombázó
GyártóCaproni
TervezőGiovanni Battista Caproni
Gyártási darabszám534
Rendszeresítők Olasz Királyság
 Franciaország
 USA
 Argentína

Első felszállás1916
Szolgálatba állítás1917
Hatótávolság450 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Caproni Ca.3 témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

 
Caproni Ca.3 az Amerikai Légierő Múzeumában

Gianni Caproni olasz konstruktőr az általa tervezett hárommotoros Caproni Ca.1-et továbbfejlesztve, kicserélte a középső, tolólégcsavart hajtó, 100 lóerős motort egy 150 lóerős Isotta-Fraschini motorra. Ez volt a Ca.2, amelyből csak 9 készült, mert a kedvező tapasztalatok alapján a másik két motort is 150 lóerősekre cserélték. Így jött létre a Caproni Ca.3 (a hadsereg rendszeresítési kódja szerint, a gyár kezdetben Caproni 450hp-nek nevezte, a háború után pedig Ca.33-ként hivatkozott rá). 250-300 darab készült az olasz hadseregnek és a flottának (amely torpedóvetőként használta). Később licenc alapján a francia Robert Esnault-Pelterie is készített belőle 83-at (egyes források szeriont csak 19-et).

A Ca.3 kétfedelű, hárommotoros nehézbombázó volt. Szárnya és törzse is fakeretes volt, amit lakkozott vászonnal borítottak. A rövid törzset kétoldalt hosszú faroktartók fogták közre: ezek elejére voltak szerelve a két húzólégcsavart hajtó motorok. A törzs végén egy harmadik motor tolólégcsavart forgatott. Személyzete négy főből állt: az elülső géppuskásból, két pilótából és a hátulsó géppuskás-szerelőből, aki gyakorlatilag a hátsó motoron, a propeller előtt állt egy védőketrecben és a légcsavar fölött lőtt a fegyverével. Futóműve előre néző háromszög alakban elhelyezett három duplakerékből állt. A két faroktartó fogta közre a vízszintes vezérsíkot, amire három függőleges vezérsíkot építettek rá. Hogy landoláskor a farok ne sérüljön, a faroktartók alá csúszószánokat szereltek. Fegyverzete alapesetben két 6,5 vagy 7,7 mm-es Revelli géppuskából állt, egyik a gép orrában, a másik a törzs végén a ketrecben. Egyes példányokra hátul két, sőt akár három géppuskát is felszereltek. A bombaterhet kívülről függesztették a törzs alá.

A 15 olasz bombázószázadon kívül (amelyből három 1918-ban a nyugati fronton segítette a franciákat) a Caproni Ca.3-akat a francia légierő és amerikai expedíciós haderő is alkalmazta. A brit légierő is használt olasz bombázókat, de csak hat darab Ca.4-est.[1]

Az első világháború után néhány példány még akkor is szolgálatban volt, amikor Benito Mussolini megindította az első észak-afrikai hadműveleteket.

1919. május 4-én a csehszlovák kormány hadügyminisztere, a francia hadseregben tábornoki rangban szolgáló Milan Rastislav Štefánik Olaszországból repült Pozsonyba egy Caproni Ca.3-assal, de Pozsonyivánka mellett a repülőgép lezuhant, a miniszter és a gép személyzete pedig életét vesztette.

Caproni Ca.3-asok Braccianóban, az Olasz Légierő Múzeumában; a pöstyéni Hadtörténeti Múzeumban (csak másolat) és az amerikai Daytonban, az Amerikai Légierő Múzeumában tekinthetők meg.

Változatai szerkesztés

 

Az alábbi kódokat csak a háború után vezették be, a hadsereg hivatalos elnevezése valamennyire a Ca.3 volt.

  • Ca.34 és Ca.35: a fülkében a két pilótát egymás mögött helyezték el, hogy javítsanak a légellenálláson. Nem került termelésbe.
  • Ca.36: a könnyebb tárolás érdekében külső szárnypanelei lemelhetők voltak
    • Ca.36M vagy Ca.36 mod (modificato) a háború után gyártott könnyebb változat, amelyből 1923 és 1927 között 153 készült
    • Ca.36S: légi betegszállító, Ca.36M-ből átalakítva
  • Ca.37: kétszemélyes egymotoros prototípus földi célpontok támadására
  • Ca.39: hidroplán változat
  • Ca.56a: polgári utasszállító változat

Rendszeresítő országok szerkesztés

  Olasz Királyság
  Franciaország
  USA
  Argentína

Műszaki paraméterei szerkesztés

 
Caproni Ca.3 az Olasz Légierő Múzeumában
  • személyzet: 4 fő
  • szárnyfesztávolság: 22,74 m
  • szárnyfelület: 95,6 m²
  • törzshossz: 11,05 m
  • magasság: 3,7 m
  • üres súly: 2300 kg
  • felszállósúly: 3800 kg
  • maximális sebesség: 137 km/h
  • hatótáv: 600 km
  • hajtómű: 3 db 150 lóerős, vízhűtéses, soros, hathengeres Isotta-Fraschini V.4B motor
  • fegyverzet: 2 db 6,5 vagy 7,7 mm-es Fiat-Revelli géppuska
    max. 800 kg, a törzs külső részére függesztett bombateher

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kenneth Munson Bombers 1914-19, Blandford 1968

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Caproni Ca.3 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.