Carl Stalling

Carl W. Stalling (Lexington, Missouri, 1891. november 10. – Los Angeles, Kalifornia, 1972. november 29.) amerikai filmzeneszerző és hangszerelő. Legismertebb munkái a Looney Tunes és a Merrie Melodies rajzfilmsorozatok (hazánkban mindkettőt Bolondos dallamokként ismerhetjük). Huszonkét éven keresztül hetente szerzett egy-egy darabot újabb és újabb rajzfilmekhez a Warner Brothers stúdiónál.

Carl Stalling
Életrajzi adatok
Születési név	Carl W. Stalling
Született	1891. november 10. USA, Lexington, Missouri
Elhunyt	1972. november 29. (81 évesen) USA, Los Angeles, Kalifornia
Sírhely	Hollywood Forever Cemetery
Pályafutás
Műfajok	filmzene
Aktív évek	1928 – 1958
Hangszer	Zongora, orgona
Tevékenység	Zeneszerző, hangszerelő
Kiadók	Warner Brothers
IPI-névazonosító	00029418184
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Stalling témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Biográfia

Stalling Lexingtonban, Missouriban született. Hatéves korában kezdett zongorázni. 12 évesen ő volt a vezető zongoristája a város mozijának. A korai húszas éveiben saját nagyzenekart vezetett, és orgonán improvizált a Kansas City-beli legendás Isis Movie Theatre-ben. Ekkoriban barátkozott össze az ifjú Walt Disney-vel, aki ekkoriban készítette első rövidfilmjeit Kansas Cityben. Stalling szerezte több korai Disney-film zenéjét, ilyen például a Plane Crazy, a Gallopin' Gaucho 1928-ban (de a Steamboat Willie-ét, az első hangos Disney-filmét nem). Ez idő tájt több eszmecserét is folytatott Disney-vel, hogy vajon az animáció vagy a zene készüljön-e el hamarabb. Ebből született a Silly Symphonies sorozat. Ennél Stalling előre elkészítette a zenesávot, s az animátorok ehhez a felvételhez képest készítették az animációkat. Stalling használta először a "bar sheets" technológiát, amivel a zenei ritmusok felvázolva látszódtak a storyboardokon. Két évvel később elhagyta a Disney stúdiót, egy időben Ub Iwerks animátorral. New Yorkból Kaliforniába vezetett az útja, ahol ismét összeállt Iwerks-szel, miközben szabadúszóként Disney-nek is dolgozott. 1936-ban Leon Schlesinger felkérte, hogy komponáljon zenét a Warner Bros. stúdió rövid rajzfilmjeihez. Stalling egyúttal a hozzáférést is megszerezte a Warner gazdag archívumához és szerződtetett muzsikusaihoz. Egészen 1958-ig a stúdiónál maradt. Utolsó műve, a Chuck Jones által rendezett To Itch His Own volt (főszereplője a világ legerősebb bolhája, Mighty Angelo).

Stalling emellett újító is volt. Ő volt az első zenei rendező, aki kiemelt szerepet szánt a metronómnak. Ő volt továbbá Max Steiner és Scott Bradley mellett a "click track" technika bevezetője is. Stalling egyik ismertetőjegye a popzenéből vagy akár komolyzenéből vett idézetek használata, ezzel további humoros tartalmat adva a rajzfilmnek. Olyan legendás rendezőkkel dolgozva, mint Tex Avery, Bob Clampett, Friz Freleng, Robert McKimson és Chuck Jones, Stalling kidolgozta a Looney Tunes-stílust, ami gyors, irányított zenei darabokból áll, amelyeket együtt vettek fel a hangeffektusokkal, végül egész fantáziákká alkotva őket (lásd a The Rabbit of Seville vagy a A Corny Concerto című filmeket).

Stalling mestere volt az egyik zenei stílusból másikba váltásoknak, így zenéje szinkronban maradt a rajzfilm dinamikájával. Hangszerelései rendkívül komplikáltak és technikailag bonyolultak voltak. A zene egyszerre funkcionált a rajzfilm háttereként, és hozta a hangeffekteket is. A művek címe általában a jelenetet írta le, néha humoros kikacsintásokat tartalmazva.

Stalling gyakran felhasználta Raymond Scott műveit, amelyeknek jogai a negyvenes évek elején a Warner stúdióéi voltak.

Jones és a többi Looney Tunes-rendező néha kifogásolta Stalling sűrűn használt zenei idézeteit. A kortársak, mint az MGM-es Scott Bradley ezért kifejezetten eredeti dallamokat alkotott, kerülve a túlzott idézgetést. Ahogy Jones egy interjúban fogalmazott:

Briliáns muzsikus volt. De számára az volt a leggyorsabb módszer, hogy egyszerűen olyan zeneszámokat használt, amelyeknek a címe egyezett a szituációval. Ha egy vörös ruhás hölgy lépett a színre, ő rögtön a "The Lady in Red"-et játszotta. Ha valaki bement egy barlangba, a "Fingal's Cave"-et játszotta. Ha valaki épp evett, az "A Cup of Coffe, A Sandwich and You"t játszotta. Egyszer volt egy méhecske, és Istenem, ő naná, hogy talált egy 1906-os dalt "I'm a Busy Little Bumble Bee" címmel.

Manapság Stalling emlékét elsősorban művei tartják fenn. Szerzeményeit a klasszikus rajzfilmek ismétlésekor, és olyan filmekben hallhatjuk, mint a Bolondos dallamok: Újra akcióban.

A neves filmkritikus, Leonard Maltin, a Looney Tunes Golden Collection című DVD-kiadvány egyik extrájában kifejti, hogy a Warner-rajzfilmek zenei sávjának hallgatása fontos szegmentuma a zenei oktatásnak, és a Warner Bros. nagyzenekar gazdag hangzása ma fájó hiány a rajzfilmekben. Tagadhatatlan, hogy Stalling ismertette meg a fiatalokkal a híres klasszikus darabokat, és néhány számot a Great American Songbookból.

Miután visszavonult, Stallingot Milt Franklyn váltotta, aki a harmincas évek óta dolgozott vele, mint hangszerelő asszisztens. Stalling 1972. november 29-én halt meg, Los Angeles mellett.

Zenei idézetei

• How Dry I Am (ahol a karakterek részegek)
• Rock-a-bye Baby (ahol kisbabák szerepelnek, vagy a figurák aludni próbálnak)
• Abre los ojos (ahol a karakterek akrobatikus trükköket hajtanak végre)
• A Cup of Coffee, A Sandwich and You (ahol a karakterek éhesek)
• The Lady in Red (ahol szép nők, vagy nőnek öltözött karakterek szerepelnek)
• I'm Forever Blowing Bubbles (ahol a karakterek a víz alatt vannak, vagy buborékok szerepelnek)
• Raindrop prelude (esős jeleneteknél)
• Largo al factotum (ahol olasz karakterek szerepelnek, vagy egy fodrászüzlet a helyszín)
• Mexican hat dance (Mexikóban játszódó jeleneteknél, vagy ahol latin figurák szerepelnek)
• Tell Vilmos nyitány (lovas üldözéseknél)
• In My Merry Oldsmobile (ahol autók szerepelnek)
• The Arkansas Traveler (hillbilly és yokel karakterek szereplésekor)
• Blues in the night (afro-amerikai vagy szomorú karakterek esetében)
• California, Here I Come (ahol a karakterek gyorsan elindulnak)
• Powerhouse (ahol gépek szerepelnek vagy egy gyár a helyszín)
• Morning Mood (hangulatos reggel játszódó jeleneteknél)
• Freddie the Freshman (football jeleneteknél)
• We're in the Money (ahol pénz szerepel vagy a karakterek meggazdagodnak)
• In an 18th Century Drawing Room (általában Nagymama jeleneteinél a Szilveszter és Csőrike-filmekben)
• Las Chiapanecas (a Bully for Bugsban, ahol Tapsi Hapsi szombréróban táncol és megpofozza a bikát)
• Lucky Day (ahol a karaktereket szerencse éri)

Felvételek

• The Carl Stalling Project: Music From Warner Bros. Cartoons, 1936–1958. Warner Bros., 1990
• The Carl Stalling Project Volume 2: More Music From Warner Bros. Cartoons, 1939–1957. Warner Bros., 1995
• Bugs Bunny On Broadway. (Broadway Cast Album) Warner Bros., 1990

Források

• Adamson, Joe (1980) "Chuck Jones Interviewed." a The American Animated Cartoon,-ban, szerk.: Gerald és Danny Peary,. New York: E. P. Dutton., 128–41. o.
• Goldmark, Daniel (2005) "Carl Stalling and Popular Music in the Warner Bros. Cartoons." első fejezet, és "Carl Stalling Documents," és az első függelék a Tunes for 'Toons: Music and the Hollywood Cartoon,-ból, University of California Press, Berkeley, ISBN 0-520-23617-3
• Stalling, Carl W. The Carl W. Stalling Papers, American Heritage Center, University of Wyoming
• Tebbel, John R. (Sept/Oct 1992) "The Looney Tunester" Film Comment, 28.5, pp. 64–66
• Zorn, John (1990) "Carl Stalling: An Appreciation," bevezető szöveg a The Carl Stalling Project: Music From Warner Bros. Cartoons, 1936–1958, kiadványhoz, Warner Bros. Records 26027

További információk

• Carl Stalling az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Article on Carl Stalling a Animation World Magazine-ban
• Article on Carl Stalling Archiválva 2010. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben a The Partial Observer Archiválva 2010. augusztus 27-i dátummal a Wayback Machine-ben-ben
• Article on Carl Stalling a Slate Magazine-ban
• Interjú Carl Stallinggel (1971) a MichaelBarrier.com-on